Kedves jelenlevők!
Amikor az oktatás funkciójáról tanultam, csak úgy általában, jól emlékszem erre a mondatra: „az oktatás feladata, hogy mérsékelje a társadalmi különbségeket.”
Azért vagyok most itt, hogy itt is elmondjam: a mai oktatási rendszer sokkal inkább eszköze lett a társadalmi egyenlőtlenségek növelésének. A modern korban ennyire végletes még nem volt az iskolarendszerünk. Sosem volt ennyi szegregált iskola. Az egyházi iskolák elzárkóznak az integrációtól, és az államiak is nyíltan felvállalják az elkülönített képzést.
Azokért a gyerekekért vagyok itt, akik családjaikkal a szegénység kockázatának leginkább kitettek. Azokért, akiknek még kockás ingjük sincs. Akikhez nem ért el ennek a Mozgalomnak az üzenete. Mert a szegénységben más üzenetek hangosak. A túlélés üzenetei.
Azokért vagyok itt, akik a döntéshozók szerint rossz családi szokások miatt nem reggeliznek, nem pedig azért, mert nincs mit. Akik nem akarják megenni a céklás túrókrémet, ami ugyebár bizonyítja, hogy nem éhesek. Akik nem tudnak egy malackából, vagy pár naposcsibéből maguknak önfenntartást teremteni. Azokért, akiknek a közmunka szegénységbe záró karrierje körvonalazódik csak, akik kiesnek az oktatásból, amint elérik a 16 évet. Azokért, akik a mostani rendszer szerint nem érnek semmit. Hiszen nincs semmijük!