Klima László: Nemzeti oldalas, avagy hogyan zabáld föl önmagad

Egyszer csak lett ez a nemzeti oldal, mint ontológiai rejtély, önnön létezésének saját farkába harapó farkasa.

Korábban volt a nemzet, oldal nélkül. Szépen zengő szó ‒ olykor felemelő, máskor tragikus múlttal, és mindig vágyott meseszép jövendővel. A nemzet nem volt, hanem lett. A 19. században, az ipari forradalmak és a polgári fejlődés kohójában olvadtak össze sok önálló kultúrából, nyelvből, gazdasági érdekből a nemzetállamok. Mi éppen akkor kezdtünk félni a nemzethaláltól. És jött a Reformkor, lőn a magyar nemzet, majd jött a forradalom, és lett a feltámadás reménye a Nemzeti dal.

Nemzet szavunk először a Bécsi Kódexben volt olvasható. Ez a 15 század közepéről való nyelvemlék több ószövetségi könyv magyar fordítását tartalmazza. A nemzet két értelemben is előfordul benne: úgy is, mint ember, aki a nemzés eredménye, és úgy is, mint népesség, embercsoport. Ez elárulja a nemzet szó kapcsolatát a nemzéssel és a nemmel. Vagyis a nemzet előtt még korábban volt a nem. Nem, nem mint tagadó szó, hanem mint nemzetség, a tágabb rokonság, akikkel összetartozunk, akikkel együtt élünk-halunk jóban-rosszban.

A 14. században élt és alkotott Kézai Simon mester krónikája szerint Hunortól és Magortól Meótisz mocsarában 108 nem(zetség) származott, ők a tiszta Magyarország, a többi mind migráncs. Persze már a honfoglaló száznyolcak is azok voltak, de erre most ne térjünk ki, inkább örüljünk, hogy a Kézai által lenézett idegenek és foglyok utódai is részei lettek a magyar nemzetnek. De miért pont 108? A krónikás itt valami nagyon régi hagyományt őrzött meg. A buddhizmusban a 108 többszörösen mágikus szám. Hogy mi közünk a buddhizmushoz? Etelközi magyar régészeti leleteken buddhista motívumok ismerhetők fel. Vezéreink azonban mást választottak. Így lett első királyunk szent és nem bódhiszattva. Ez most már így marad. Adjunk hálát Istvánnak.

Nem szavunkból származik a nemes és a nemesség. Jelentése szerint nemes az, aki valamelyik nemhez (nemzetséghez) tartozik. Werbőczi István, a Tripartitum (Hármaskönyv) szerzője szerint „a nemesség […] eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak”. Ezt a gondolatot a történelem viharai elsöpörték. Az oszmán-török uralom után mindenféle gyüttmentekkel kellett betelepíteni a magyar pusztákat. Akik jöttek, jó magyarok lettek. Utódaik kivették részüket a nemzeti függetlenségért folytatott harcból.

A magyar nemzetépítés a 18. század második felében kezdődött. Jeles szerzők nyelvtankönyveket írtak, és megindult a harc a magyar nyelv jogaiba helyezéséért. Hogy ne csak a konyhában beszélhessünk magyarul. Addig-addig ment a harc, míg forradalom nem lett belőle. Ami sajnos elbukott. A kiegyezés körül és még utána jó pár évig a fővárosban a többség németül beszélt. Az elmagyarosodás folyamatában még a 20. század első felében is volt némi erőszak: lovastengerészünk országlása idején az állami szolgálatba lépőktől elvárták nevük magyarosítását.

Ha már ennyi az idegen, akiket részben eltűrünk, részben kirekesztünk (lásd a zsidótörvényeket), akkor jogos a kérdés, hogy ki a magyar? A nemzetkarakterológia Prohászka Lajos A vándor és a bujdosó című, 1936-ban megjelent nevezetes műve után lett nemzetes uraimék körében disputa tárgya. Mintha csak mai urainkról írta volna: „Ez a naiv önbizalom, amely az egész világgal hetykén szembefordul, mégis anélkül, hogy létét ki akarná tágítani, ez az ösztönös önelégültség […] jellemzi a magyarságot már történetbelépése kezdetétől fogva.” Habár mégsem illik teljesen mai urainkra, mert ők immár egyfolytában tágítják a létüket ‒ egészen Lovasberényig, de még az Óperencián is túl, amerre csak hajókáznak.

A proletár internacionalizmus idején a sajtóban nem írtak és nem olvastunk a nemzetről. Akkor a nép járta. Habár a szigorúan ellenőrzött Magyar Nemzet azért megjelenhetett.

A forradalmat nyomokban sem tartalmazó rendszerváltás után újra nemzetként örülhettünk egymásnak. Nem sokáig. Lettek némelyek, akik kikiáltották magukat nemzeti oldalnak, a többiek pedig lettek általuk a bal- meg a liberális oldal. Majd, hogy könnyebben legyen ellenük harcolni, egy idő után balliberálisnak és egyúttal minden baj okozójának nevezték ki őket.

Olyan pedig, hogy nemzeti oldal nincs. Ez egy értelmezhetetlen szókapcsolat. A nemzet attól nemzet, hogy egységes. Ezt megírta Kende Péter 1995-ben a Beszélőben. 2010-ben a nemzet akaratából a magát nemzeti oldalnak nevező társaság került hatalomra. Ezt ők alaposan félreértették/félremagyarázták. Elhitték maguknak, hogy ők és csakis ők a nemzet. Apránként minden nemzeti lett. Vajon mitől Nemzeti az Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt.? És mitől Nemzeti a Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt? És ami ma meg holnap lesz nemzeti? Attól, hogy az övék. A nemzeti oldal pökhendi módon köpi szembe a nemzet mindenféle napszámosát: csak mi vagyunk a nemzet, itt minden a miénk. Így lett a nemzeti oldal szókapcsolat egyetlen szinonimája a maffiaállam. Ha már oldal, vajon hol, merre találjuk a nemzetit? Nemzeti stadionjainkban ő a b-közép, jeles tagjai ott ülnek, állnak, kiabálnak, az utcára szabadulva olykor törnek-zúznak, a haza pedig szégyenbe borul. Mit tesz ez ellen a nemzetvezető testvér? A keblére öleli őket. Egy tálból szotyiznak.

A nemzeti oldal önmagát a nemzet egészének hazudva arra biztat, hogy mindnyájunknak el kell menni, mindnyájunknak nemzeni kell, s a haza fényre derül. Kedvcsinálónak ez így nagyon kevés. Menekül, ki merre lát. Pedig közeleg a magyar talajgyökérből származó rögvalóság, közeleg a fejedelemválasztás. Békés Márton Macchiavelli és Gramsci műveiben keresi a diktatúra igazolását, álmaiban Orbán Viktor fejedelemmé lesz a Duna jegén.

Hogy mit csinálna egy fejedelem? Mikszáth Kálmán szerint „Egyszerűen nem lehetne parlamentárizmus miatta, mert ő maga küldene több mint száz képviselőt a gazdatisztjeiből és fiskálisaiból, aztán amikor kedve támadna, odaüzenhetné [itt egy korabeli név szerepel, mindenki gondoljon, akit akar] -nak: ‒ Én ezt vagy azt a törvényjavaslatot nem szenvedhetem. Tessék levenni a napirendről!”

Így működik ma az ország.

Share

Klima László: Brüsszel, nem szeretlek!


Fotó: Ladjánszki Máté (Népszava)

Szembejönnek velünk mindenféle plakátok:

Dühíti önt Brüsszel? Töltse ki a nemzeti konzultációt!

Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!

Önnek joga van tudni, mire készül Brüsszel!

Tudta? Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni telepíteni!

Állítsuk meg Brüsszelt!

 

Legutóbb pedig ez:

A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket!

 

Nagyon gonosz valami lehet ez a Brüsszel, de mi hősiesen védekezünk ellene. Pompás fegyvereink vannak, úgymint a konzultáció (ha dühít minket), az üzenetküldés (ha a Brüsszelek játsszák az ostobát, és nem értik, mit akarunk), a jog fegyvere (hogy megtudjuk, titokban mit forral ellenünk), és egy stoptábla (ha nem akarna megállni). Legutóbb viszont bevetette csodafegyverét, a szankciókat, amivel tönkretesz minket. Kész, vége (Magyarországnak).

 

Hogy kicsoda Brüsszel? Hogy nem ismeritek? Hohó! Igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan.

 

Bámulatosan tudja változtatni az alakját: ha akarja, olyan, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. De nem, ő nem Pom Pom, ugyan Brüsszel is hol ilyen, hol olyan, de Pom Pomnál sokkal rosszabb. Mert ő többen is van, aki együtt értetlenkedik sokadmagával. vagy embercsempész árufuvarozó, vagy a megállj jelzésnek fittyet hányó száguldó gyorsvonat, vagy ami még rosszabb: a szankció fegyverét forgató álnok cselszövő. Aki ennyi mindenféle gonoszságra képes, az csak a patás ördög lehet maga.

 

Pedig Brüsszel nem ilyennek indult. A hongyarapító lovastengerész, Horthy Miklós idején nevét áhítattal ejtette ki száján a magyar nép minden egyszerű gyermeke. Schneider Mátyás fuvarozó szobalánya és inasa kezét-száját megtörölve olvasta együtt a világlátott Hippolit bőröndjén a feliratot: Brukszelles.

Brüsszel, Grand-Place (saját fotó)

Brüsszel megtéveszt minket. Látszólag egy csodálatos város Európa boldogabbik felén. Nem mellesleg az Európai Unió fő-fő városa. Van ám ennek az Uniónak más fővárosa is: Strasbourgban ülésezik az Európai Parlament, Luxemburg pedig az Európai Unió Bíróságának székhelye. Ez a Brüsszel folyton változtatja az alakját, oly elvetemült, hogy egyszerre több helyen is ott van.

 

De miért csak Brüsszel ellen harcol az árva, megcsonkított Magyarország? Strasbourg és Luxemburg miért ússza meg? Ezt a propagandista spin-doktoroktól kell megkérdezni. De az is segít, ha elolvassuk a szakirodalmat. Azt, amit Lucifer írt különböző álneveken: pl. Lenin és legjobb tanítványai, Göbbels, Finkelstein, Rogán és mások. Mindezek ellen olvasandók az luciferi áfium ellen való orvosságok: Victor Klemperer, George Orwell művei, de ne feledkezzünk meg Bőhm Kornél könyvéről sem. Ők leírják, hogyan teremtik meg a diktatúrák a gyűlölködés nyelvét, hogyan uszítják az embereket egymás ellen, hogy lennének felebarátaik gyilkosai.

 

Brüsszel a gyűlölködés nyelvének simulékonyra álcázott szava. Simulékony, mert könnyen megjegyezhető. (Nem kell sok szó a gyűlölethez.) Simulékony, mert könnyen kiejthető. Kezdődik a b-vel, egy ajakhanggal. Könnyű kiejteni, a babák is az ilyeneket tudják elsőre (baba. mama, papa). Utána csak meg kell pergetni a nyelvünket, és már jön is az r hang. Brüsszel mássalhangzó-torlódással kezdődik, ami ellen ősmagyar tudatunk rejtett bugyraiban még mindig berzenkedünk, ösztönösen tiltakozunk (ezért lett a skola-ból iskola, a sztol-ból asztal). A szó belsejébe érve pedig mérges kígyó módjára jó hosszan lehet sziszegni. Ez így együtt kiejtve majdnem olyan, mint egy tüsszentés. Brüsszel már hangzásánál fogva is alkalmas arra, hogy negatív érzéseket kapcsoljunk hozzá. Nincsenek benne kellemes, mert dallamos érzetet keltő zöngés mássalhangzók. Brüsszelnél mennyivel szebben hangzik Európa a balzsamillatú dallamokat zengő dalnok ajkán: a vén Európa egy büszke és gyönyörű nő, ki magából ad, ha enni kérsz. Európát nem lehet nem szeretni.

Európa szíve, az Unió központja (saját fotó)

Valójában az a gonosz, aki nyelvi eszközökkel is gyűlöletet kelt, és Európa helyett Brüsszelt mond. Nem Brüsszel, nem az Európai Unió, hanem ő maga a patás ördög. Aki akárhányszor, akárhány alakban is bukkant föl, Vitéz László mindig keményen lerendezte: néhány maflás a palacsintasütővel, és vége volt. Mi ebből a tanulság: mindig legyen kéznél a palacsintasütő.

Share

Klima László: Veszprémben maga a patás ördög szólalt meg

Veszprém, egy ősi magyar város készül élete nagy szerepére: Európa kulturális fővárosa lesz. Hogyhogy? Hiszen nekünk van saját, keletről hozott kultúránk. Mindegy, valahogy csak túléljük ezt is. Ezer év alatt annyi ellenségünket győztük le, Európa (és az ő velejéig romlott kultúrája) se tartja magát sokáig.

A nagy eseményre készülve, Veszprémben ezen szavak hagyták el szeretve tisztelt miniszterelnökünk (áldassék a neve…) ajakit: „Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott. És ez ma is így megy: egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét és a birodalmi gondolat. A nemzeti kultúra és az európai értékek. Szuverenitás és ‒ ahogy ők mondják Brüsszelben ‒ az Ever Closer Union.”

Válaszul egy volt miniszterelnök (Gyurcsány Ferenc) fején találta kollégáját (áldassék a neve…). Ezt írta: „Beteg ez az ember. Intellektuálisan, erkölcsileg, politikailag.Nem magyarázta meg mitől beteg, úgy gondolta, mindannyian látjuk a tüneteket, nap mint nap.

És akkor jött a szakember (Ungváry Krisztián). Két szakmája van: történész és megmondó ember egyszerre (kiváló történész). Hol az egyik lován ül, hol a másikon. Magasból teszi ránk megjegyzéseit. Olykor pedig két szószék között a lovai lába alá esik lám, ezt bírta nyilatkozni a Népszavában: ‒ Természetesen, amit Hitler létre akart hozni, az sem lett volna egy önkéntes történet ‒ magyarázta. – Ám maga a náci propaganda is használta az egységes Európa a bolsevizmus ellen kitételt, vagyis a fogalomnak létezik egy korabeli konnotációja is. Vagyis, hogy valami egységes, semmit nem árul el arról, hogyan hozták létre azt az egységet: például tömeggyilkossággal, vagy éppen demokratikus alapokon.”

Abszolút korrekt állítás, történészek elcsámcsoghatnak rajta évekig, több doktori disszertációt lehetne írni a témáról. Csakhogy ott van az a másik ló is, a megmondó ember alá való. Elfelejtett átszállni rá. Pedig eredetileg azon ült, hiszen Gyurcsány Ferencet utasította rendre. No de az a történészi ló, az nagyon hányaveti. Van ám olyan szempont, ami szerint a szezon és a fazon ugyanaz a kategória, miként a ló meg a citrom is. Mi lesz, ha jön egy fasiszta evolúcióbiológus és a holokausztra ráhúzza a természetes kiválasztódás kalapját? Helyeselnünk kell majd, mivel biológiai szempontból igaza van?

Az igazmondás lován ülve azt is meg kellett volna nyilatkozni, hogy Veszprémben maga a patás ördög szólalt meg, ugyan mézzel és mázzal bevonva szavait, de akkor is összemosta a nácizmust az Európai Unióval. Itt van a kutya elásva, amit a történész lovacska nem tudott kikaparni a föld alól. Azt már Lavrov elvtárstól tudjuk, hogy a náci Ukrajna megtámadta a Kijev felé kiránduló békés orosz deszantosokat. Miniszterelnökünktől pedig most megtudtuk, hogy az Európai Unió is a birodalmi gondolat zászlóvivője. Kiváló ideológia alap (Putyin hálás lesz érte), hogy a hős antifasiszta Oroszország Európára küldje rakétáit kórházra, színházra, vasútállomásra, iskolára, amit érnek.

Békepárti miniszterelnökünk fejünkre hozza a háborút. Vajon ez miért maradt ki a Népszavából?

Share

Készül az EU Gyermekrészvételi Platformja

Eredeti forrás: https://hintalovon.hu/2023/04/19/keszul-az-eu-gyermekreszveteli-platformja/

Az Európai Unió új platformot hoz létre, hogy jobban bevonja a gyerekeket az EU jövőjének alakításába. A Gyermekrészvételi Platformra a Hintalovon Alapítvány és Kiskorú Kollégái is regisztráltak.

2021-ben az EU egy új gyermekjogi stratégiát fogadott el, melynek egyik fontos célja, hogy a gyerekeket Európa-szerte meghallgassák és komolyan vegyék. A Gyermekrészvételi Platform (EU Child Participation Platform, röviden: Platform) ennek a tervnek a része.

Mi az EU Gyermekrészvételi Platformja?

A Platform lehetőséget nyújt a gyerekeknek arra, hogy közreműködjenek az EU jövőjének alakításában. Párbeszédet kezdeményezhetnek az EU-val, a döntéshozók pedig jobban figyelembe tudják venni a 18 éven aluliak véleményét.

Egy olyan biztonságos hely lesz, ahol a gyerekek kifejezhetik a véleményüket az EU-s szabályozás és politikával kapcsolatban. A Platformon a gyerekek tanácsot is adhatnak: online és személyes találkozókon keresztül, írásban vagy szóban.

A Platform elkészítését Laura Lundy és Cath Larkins professzorok iránymutatásával egy erre a célra kinevezett csapat segíti, amelynek tagjai az ICF S.A. tanácsadó cég, a Risk & Policy Analysts Kft., a Save the Children gyermekjogi és gyermekvédelmi civil szervezet és az SOS Gyermekfalvak nemzetközi hálózata.

Mire lesz lehetősége a gyerekeknek a Platformon keresztül?

  • Megosztani a véleményüket az őket érintő, uniós politikával kapcsolatos kérdésekről.
  • Részt venni online és offline eseményeken és találkozókon.
  • Meghallgatni másokat, és tanulni egymástól arról, hogyan segíthetik elő a változást. 
  • Részt venni az EU demokratikus és politikai életében.

A Platform lehetővé teszi azt is, hogy a gyerekek részvételét támogató szervezetek megosszák egymással a tapasztalataikat és együttműködéseket kössenek.

Kikből áll a Platform?

  • Tagok: olyan gyerekekből és gyerekjogokért dolgozó szervezetekből állnak, akik szeretnék megosztani a véleményüket az EU munkájával kapcsolatban.
  • Gyerek Testület: 10–20 fős gyerekekből álló csoport, akik tanácsokkal segítik a Platform működését.
  • Tanácsadó Testület: a gyerekrészvételt támogató európai szervezetek felnőtt és gyerek tagjaiból álló csoportja.
  • Titkárság: felnőttekből álló csoport, akik azon dolgoznak, hogy a Platform megfelelően működjön.

Ki csatlakozhat?

Bármely szervezet és a vele dolgozó gyerekek (18 éves életkorig) lehet tag, ha a szervezet:

  • megalakulása hivatalos
  • telephelye és működési területe az EU tagállamain belül van
  • bevonja a gyerekeket, vagy működtet olyan fórumot, csoportot vagy folyamatot, amely segíti a gyerekek részvételét, véleményének figyelembe vételét
  • van gyermekvédelmi irányelve
  • betartja a Platform gyermekvédelmi irányelveit és az EU értékrendjét.

A gyerekek az adott szervezeten keresztül válnak a Platform tagjaivá.

Hogyan csatlakozhatnak a szervezetek?

A gyerekekkel történő egyeztetés után a szervezetek egy regisztrációs űrlap kitöltésével jelezhetik csatlakozási szándékukat. Az adatok feldolgozása után a szervezet megkapja a tagságot, amennyiben a fenti feltételeknek megfelel. A regisztrációs űrlap itt érhető el.

Milyen előnyökkel jár a Platformhoz való csatlakozás?

A Platform számos, kizárólag tagoknak elérhető tevékenységet kínál majd. Az ezekben való részvétel egyedülálló lehetőséget biztosít a szervezettel dolgozó gyerekeknek.

  • EU-s szinten is kifejezhetik a véleményüket.
  • Részt vehetnek találkozókon (például Brüsszelben vagy más helyeken), és olyan szórakoztató és kreatív tevékenységekhez csatlakozhatnak, amelyeken keresztül megtanulhatják, hogyan működik az EU, mi mindent tesz és tehet a gyermekekért.
  • Beleszólhatnak abba, mit és hogyan tegyen az EU.
  • Megoszthatják egymással a tapasztalataikat, tanulhatnak más gyerekektől és csoportoktól.
  • Kapcsolatokat építhetnek helyi, regionális, nemzeti és EU-s szinten.

További részletek

Ezen a linken: https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/policies/justice-and-fundamental-rights/rights-child/eu-child-participation-platform_en

Bármely felmerülő kérdésben az alábbi elérhetőségen nyújtanak tájékoztatást: cpp@icf.com.

Letölthető tájékoztató szöveg gyerekeknek

Share

MTA-AVKF Tanulási Környezet Kutatócsoport kutatásáról és kérdőíve

Miért nem illenek a gyerekek az oktatási rendszerünkhöz?

A kultúra egy viselkedés- és tudásminimum, amely a társadalmi beilleszkedéshez szükséges. A minimum eléréséhez is olyan környezetet kell teremteni, amely a növekvő különbségek figyelembevételével képes az egyéni fejlődési utakat biztosítani. A személyre szabott tanulási környezet nem csupán a gyermekek jóllétének egyik alaptényezője, hanem a jelen generáció fejlődésének, vagyis a jövő építésének útja.

Mindezt egy súlyosan adminisztratív irányba eltolt, központosított, személytelen, tehát egy nem létező sztenderd elvárást adó rendszerben, lehetetlen megvalósítani. A homogén tömegoktatást oktatást a 20. században a tömegek felett fenntartandó kontroll érdekében építették ki a rezsimek. A 21. században azonban az információ- és ingergazdagság robbanásszerű megnövekedésével együtt a diverzitás is megnövekedett. A Máté effektus által – akinek több van, annak több lesz, akinek kevesebb, annak kevesebb – kitágult lehetőségekkel a különbségek legalább annyira, ha nem erősebben növekednek, amennyire az ingergazdagság a fejlődést támogatja. Akinek bármilyen okból kisebb-nagyobb előnye vagy hátránya volt, az most megsokszorozódik.

Körülöttünk a világ már többször átbucskázott saját magán is és mindenkin, de az iskola, mint egy kövület, rendületlenül azt várja a diákoktól, hogy ugyanazt és ugyanúgy tanulják/tudják, mint száz éve. Pedig már a változás sem állandó, hanem egyre gyorsuló.
Ez a változás megjelenik a gyerekek fejlődésében, mert az emberi agy nyitott és tapasztalatfüggő.
Valamelyes előrehuzalozottság, genetikai meghatározottság mellett elsősorban a környezeti hatások által formálódik.
A nevelésnek az alapértékeket megtartva a gyerekek fejlődési sajátosságaihoz kell igazodnia, és akkor
a fejlődést támogató környezeti tényező. Amennyiben a nevelés, és ezen belül hangsúlyosan az
intézményes formája, az oktatási rendszer nem tud megfelelni a kihívásoknak, anomáliák alakulnak ki.
Az egyre növekvő arányú, kódokkal, diagnózisokkal megbélyegzett gyermek és fiatal a nevelési rendszer
zavarainak tünete. Jelzi, hogy jelentős változtatásra van szükség.

Miért vált az iskola kövületté, a tanulás akadályává?

Nincsen az oktatásnak olyan szereplője, aki ne érezné, hogy baj van, de abban nagy eltérések vannak, hogy ki, minek-kinek tulajdonítja a baj okát. Jellemzően azok kerülnek a bűnbak helyzetbe, akik a legkiszolgáltatottabbak. Ilyenek a gyerekek, ezen belül is főképpen a fejlődési okokra visszavezethető és/vagy szociokulturális okból hátrányokkal szembesülő gyerekek a legbiztosabb célpontok. Ők kapják a különböző megbélyegző kódokat, illetve a szegregálást. Ezzel egy ideig lehet halasztani a változtatást, de amikor már a gyerekek harmada kerül a stigmák alá, akkor az oktatás szereplői közül újabb bűnbakokat kell keresni. Adódik, hogy a terepen dolgozó pedagógusok legyenek az újabb célpont. Szintén kiszolgáltatottak. Egyrészt az elkötelezettségük, másrészt a megfelelési vágyuk miatt. Meg akarják oldani a problémákat, mert azt tanulták, hogy a jó pedagógus mindent megtesz a gyerekekért, és ezt az előírások szerint teszi. Ezen a ponton van nagy szerepe a pedagógusképzésnek, amely a régi szemléletben működik, még akkor is, ha a kürtökön pompa szavakat fúj. A pedagógusképzés oly mértékben hamis, hogy miközben az integrációról tanít, törvényileg kirekeszti a tanulási zavarok diagnózissal megbélyegzett fiatalokat még akkor is, ha azok az alkalmassági vizsgán megfelelnek.

Mint tudjuk, a pedagógusok és a pedagógusokat képzők előzetes pályaszocializációja a leghosszabb és legmélyebb. Már hároméves korban elkezdődik, és legalább húsz évig tart. Csak kevesen tudják kivonni magukat azok alól a hatások alól, amelyek a fogékony fejlődési időszak, a gyermekkor során érnek mindenkit. Ezért a szemlélet, bármilyen tudatos gyakorlat ellenére könnyen visszacsúszik a paternális, minősítő-számonkérő irányba.

A pedagógusok és pedagógusképzők változását akadályozza, hogy a központi elvárások teljesen megfelelnek a régi reflexeknek. A paternális, minősítő-számonkérő rendszer, amely az autonómiát, egyéni utakat bűnként kezeli, stigmatizál és jutalommal-büntetéssel tart kordában, tovább gyűrűzik a pedagógiai munkába.

Az elvárás, hogy egy a korábbitól jelentősen eltérő gyermekekkel szembesülő pedagógusnak mindent meg kell oldani, lehetetlen helyzetet teremtett. Az oktatásirányítás nem biztosítja a pedagógusok mellé azt a szakember hálózatot, amely a személyre szabott, inkluzív, 21. századi gyermekeknek megfelelő tanulási környezetben alapvetően szükséges lenne.

A pedagógusok lehetetlen helyzetbe kerültek. Egyrészt sikerült a státuszukat olyan jelentősen lerontani, hogy már csak a legelszántabbak vagy legelkeseredettebbek jelennek meg az oktatási intézmények környékén. Másrészt azt a központi feladatot kell végrehajtaniuk, hogy a 21. századi generációt a 19. századi oktatásirányítás elvárásai szerint tanítsák.
Mindezek után nem nagy kockázat egy kutatásban azt, a hipotézist felállítani,
hogy a magyar pedagógusok mentálhigiénés állapota rendkívül rossz.
Ez pedig baljós jel, hiszen a gyerekek tanulásának legfontosabb iskolai tényezője a pedagógus.
Ő az, aki közvetlenül, nap, mint nap hat a gyerekek fejlődésére, akár észleli ezt, akár nem.

A tanulási környezet átalakítása és a pedagógusok mentálhigiénés állapota  

A MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási program keretében induló MTA-AVKF Tanulási Környezet Kutatócsoportnak nem az, a közvetlen célja, hogy bizonyítsa, hogy a pedagógusok helyzete katasztrofális, hanem annak vizsgálata, hogy a meglévő, és bizonyítottan hatékony módszertanok miképpen tudnak bekerülni az osztályterembe. A feltevés az, hogy a pedagógusok szemléletén és mentális állapotán áll vagy bukik minden pedagógiai fejlesztés. A kutatás követhető a http://tanulas-kutatas.hu weboldalon.

A kutatásnak három fő eleme van:

  1. módszertanok átadása,
  2. a gyerekek fejlődésének követése,
  3. a pedagógusok véleményének és mentális állapotának megismerése.

A célcsoport az iskolát kezdő elsőosztályosok és az őket tanító pedagógusok. Nógrádi és pest megyei iskolák vesznek részt a kutatásban. A húsz osztály tanítói tavasszal megismerkedhettek a hatékony tanulási környezetet biztosító módszerekkel. Szeptember-októberben az iskolát kezdő elsőosztályos gyerekek felmérése történt meg. Közel 800 gyermek vett részt a tesztelésben a vizsgálati vagy a kontroll csoportokba tartozóan.

A kutatás harmadik oszlopaként a pedagógusok mentálhigiénés állapotáról kívánunk alaposabb ismereteket szerezni. Körbejárjuk a pedagógusok mentális egészségének hátterét. Összefüggéseket keresünk a kiégés, a mentális egészség, az értékrend, a testi tünetek, és a társadalmi státusz között. A kérdőív célcsoportja: óvodapedagógusok, tanítok, tanárok, bölcsődében, speciális iskolában, szakiskolában, szakgimnáziumban, szakközépiskolában pedagógiai munkát végzők.

A kérdőívet Dr. Elekes Györgyi (kutató): elekes.gyorgyi@avkf.hu és Dr. Gombás Judit (kutató): gombas.judit@avkf.hu állította össze.
A kutatócsoport vezetője Prof. Dr. Gyarmathy Éva gyarmathy.eva@avkf.hu.

A kérdőív linkje a következő felületen érhető el: https://forms.gle/vVQuZjE1fHaWdJKt9

Szeretnénk, ha minél több pedagógushoz eljutna a kérdőív, és minél többen kitöltenék, hogy hiteles képet kapjunk a hazai pedagógusok jelen helyzetéről.

Köszönet minden segítségért.

Prof. Dr. Gyarmathy Éva

 

Share

Klima László régen várt könyve – a szellem és a szellemesség diadala.

„A kötet első fejezetében felfedezők és utazók kalandjairól olvashatunk, a második fejezetben régészeti érdekességekkel találkozunk, majd történelmi, földrajzi és kultúrtörténeti tudásmorzsák következnek: vajon mit keresett egy holland festő a nyenyeceknél, kik voltak a hakkapeliták, mi köze a Mikulásnak és a karácsonyfának a finnugorokhoz, egy elsüllyedt vasútvonal a szamojéd tundrán, lappok a budapesti állatkertben, az Arany Asszony titka és más tanulságos történetek.” (https://moly.hu/konyvek/klima-laszlo-valogatott-renhireim)
 
A könyv pdf formában letölthető az OSZK (https://mek.oszk.hu/21800/21865/21865.pdf) vagy az akademia.edu (https://www.academia.edu/45618340/V%C3%81LOGATOTT_R%C3%89NH%C3%8DREIM) oldalakról.
Share

Mi lesz április 19-én? – Baj és káosz.

 

Az áprilisi iskolanyitást a jelenlegi járványadatok mellett felelőtlenségnek tartják a szakértők, a szakszervezetek és felmérések szerint a szülők igen nagy százaléka. A bölcsődék, az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatai – dolgozók, gyerekek és szülők – ha lehet, még védtelenebbek, mint az idősebb korosztály. 

 
Több iskola jelezte szolidaritását a bölcsődékkel, az általános iskolák alsó tagozataival és az óvodákkal (a továbbiakban folyamatosan frissítjük a szolidaritásukat kifejező intézmények és emberek listájával):
  1. Szent László Gimnázium (Budapest, Kőbánya)
  2. Vörösmarty Gimnázium (Budapest)
Share

Nemzeti gyász! In memoriam!

Az elmúlt egy év alatt egy közepes magyar város lakossága halt meg a járvány következtében. Az Orbán-kormány eddig csak hasznot húzott a tragédiákból. A kikényszerített rendkívüli felhatalmazással visszaélt. A megelőzést, a felvilágosítást tudatosan összekeverte a pártpropagandával. A társadalom jelentős részének biztonságot hazudott. – Mi mindenkit meggyógyítunk! – harsogta, miközben a gyógyításra felesküdött orvosoknak kell eldönteniük, hogy ki haljon meg, kit próbáljanak megmenteni, kinek jusson lélegeztetőgép, kinek nem.

Ezért itt az ideje, hogy azok, akik nem akarnak jó alattvaló módjára belepusztulni a járványba, emlékeztessék az ország lakosságát, a magyar társadalmat, hogy nem felejtünk. Ne felejtsük el azokat, akik nem bírták ki, akik már belehaltak, és figyelmeztessük azokat, akik ezután kerülhetnek a menthetetlenek táborába! Emlékezzünk a gyászoló családok tízezreire, akik elveszítették szeretteiket, szüleiket, nagyszüleiket, gyereküket, barátaikat, szomszédjukat, kollégájukat!

2021. április 12-től, az iskolák tervezett megnyitása előtti héten (és tovább, hiszen eddig csak a középiskolai nyitást halasztották) mindenki tegyen fel fekete szalagot, tegyen az ablakába fekete zászlót vagy fekete anyagot! Legyen ott a fekete színű jel az autókon, járműveken, a kirakatokban, az önkormányzatok épületein! Legyen ott a Parlament ablakaiban! EMLÉKEZZÜNK együtt! Mutassuk meg, hogy a magyar társadalom felelős és szolidáris, nem kezelhető kiskorúként, és pontosan látja, hogy a világjárvány mellett milyen mentális pusztítást végez a megosztottság, a kormányzó párt vírusa!

A felhívás szerzői:
Dénes Gábor filmrendező
Lázár Júlia műfordító

Aláírók:
Hívatlanul Hálózat
Tanítanék Mozgalom

Budai Éva nyugalmazott tanár
B. Molnár Béla
Fóti Péter
Klima László
Kosztel Krisztina óvodapedagógus
Kürti Judit
Léránt Erika
Nagy Emília
Törley Kata

Share

Oktatói Hálózat (OHA) – Állítsuk meg az egyetemek alapítványosítását!

Felhívás! Aki egyetért, kérjük, csatlakozzon! Köszönjük!

Tiltakozzunk a magyar állami felsőoktatás felszámolása ellen! Állítsuk meg az egyetemek alapítványosítását!

Az egyetemek magánosításával nemcsak a nemzet anyagi, de szellemi vagyonának jelentős része is kikerül a köz ellenőrzése alól. Az egyetemek feletti rendelkezést a kormány egy szűk politikai-gazdasági érdekkör kezére játssza át. Megszűnik az egyetemek autonómiája, a választott vezetőket és testületeket megillető jogokat politikai kinevezettekből álló, visszahívhatatlan és senkinek sem felelős kuratóriumok veszik át. Az egyetemek elvesztik döntési képességüket a kutatási irányok és az oktatható szakok tekintetében. Continue Reading →

Share