Fotó: Ladjánszki Máté (Népszava)

Szembejönnek velünk mindenféle plakátok:

Dühíti önt Brüsszel? Töltse ki a nemzeti konzultációt!

Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!

Önnek joga van tudni, mire készül Brüsszel!

Tudta? Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni telepíteni!

Állítsuk meg Brüsszelt!

 

Legutóbb pedig ez:

A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket!

 

Nagyon gonosz valami lehet ez a Brüsszel, de mi hősiesen védekezünk ellene. Pompás fegyvereink vannak, úgymint a konzultáció (ha dühít minket), az üzenetküldés (ha a Brüsszelek játsszák az ostobát, és nem értik, mit akarunk), a jog fegyvere (hogy megtudjuk, titokban mit forral ellenünk), és egy stoptábla (ha nem akarna megállni). Legutóbb viszont bevetette csodafegyverét, a szankciókat, amivel tönkretesz minket. Kész, vége (Magyarországnak).

 

Hogy kicsoda Brüsszel? Hogy nem ismeritek? Hohó! Igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan.

 

Bámulatosan tudja változtatni az alakját: ha akarja, olyan, mint egy szőrpamacs, vagy paróka, vagy egyujjas kifordított bundakesztyű, vagy szobafestőpemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. De nem, ő nem Pom Pom, ugyan Brüsszel is hol ilyen, hol olyan, de Pom Pomnál sokkal rosszabb. Mert ő többen is van, aki együtt értetlenkedik sokadmagával. vagy embercsempész árufuvarozó, vagy a megállj jelzésnek fittyet hányó száguldó gyorsvonat, vagy ami még rosszabb: a szankció fegyverét forgató álnok cselszövő. Aki ennyi mindenféle gonoszságra képes, az csak a patás ördög lehet maga.

 

Pedig Brüsszel nem ilyennek indult. A hongyarapító lovastengerész, Horthy Miklós idején nevét áhítattal ejtette ki száján a magyar nép minden egyszerű gyermeke. Schneider Mátyás fuvarozó szobalánya és inasa kezét-száját megtörölve olvasta együtt a világlátott Hippolit bőröndjén a feliratot: Brukszelles.

Brüsszel, Grand-Place (saját fotó)

Brüsszel megtéveszt minket. Látszólag egy csodálatos város Európa boldogabbik felén. Nem mellesleg az Európai Unió fő-fő városa. Van ám ennek az Uniónak más fővárosa is: Strasbourgban ülésezik az Európai Parlament, Luxemburg pedig az Európai Unió Bíróságának székhelye. Ez a Brüsszel folyton változtatja az alakját, oly elvetemült, hogy egyszerre több helyen is ott van.

 

De miért csak Brüsszel ellen harcol az árva, megcsonkított Magyarország? Strasbourg és Luxemburg miért ússza meg? Ezt a propagandista spin-doktoroktól kell megkérdezni. De az is segít, ha elolvassuk a szakirodalmat. Azt, amit Lucifer írt különböző álneveken: pl. Lenin és legjobb tanítványai, Göbbels, Finkelstein, Rogán és mások. Mindezek ellen olvasandók az luciferi áfium ellen való orvosságok: Victor Klemperer, George Orwell művei, de ne feledkezzünk meg Bőhm Kornél könyvéről sem. Ők leírják, hogyan teremtik meg a diktatúrák a gyűlölködés nyelvét, hogyan uszítják az embereket egymás ellen, hogy lennének felebarátaik gyilkosai.

 

Brüsszel a gyűlölködés nyelvének simulékonyra álcázott szava. Simulékony, mert könnyen megjegyezhető. (Nem kell sok szó a gyűlölethez.) Simulékony, mert könnyen kiejthető. Kezdődik a b-vel, egy ajakhanggal. Könnyű kiejteni, a babák is az ilyeneket tudják elsőre (baba. mama, papa). Utána csak meg kell pergetni a nyelvünket, és már jön is az r hang. Brüsszel mássalhangzó-torlódással kezdődik, ami ellen ősmagyar tudatunk rejtett bugyraiban még mindig berzenkedünk, ösztönösen tiltakozunk (ezért lett a skola-ból iskola, a sztol-ból asztal). A szó belsejébe érve pedig mérges kígyó módjára jó hosszan lehet sziszegni. Ez így együtt kiejtve majdnem olyan, mint egy tüsszentés. Brüsszel már hangzásánál fogva is alkalmas arra, hogy negatív érzéseket kapcsoljunk hozzá. Nincsenek benne kellemes, mert dallamos érzetet keltő zöngés mássalhangzók. Brüsszelnél mennyivel szebben hangzik Európa a balzsamillatú dallamokat zengő dalnok ajkán: a vén Európa egy büszke és gyönyörű nő, ki magából ad, ha enni kérsz. Európát nem lehet nem szeretni.

Európa szíve, az Unió központja (saját fotó)

Valójában az a gonosz, aki nyelvi eszközökkel is gyűlöletet kelt, és Európa helyett Brüsszelt mond. Nem Brüsszel, nem az Európai Unió, hanem ő maga a patás ördög. Aki akárhányszor, akárhány alakban is bukkant föl, Vitéz László mindig keményen lerendezte: néhány maflás a palacsintasütővel, és vége volt. Mi ebből a tanulság: mindig legyen kéznél a palacsintasütő.