Klima László: Veszprémben maga a patás ördög szólalt meg

Veszprém, egy ősi magyar város készül élete nagy szerepére: Európa kulturális fővárosa lesz. Hogyhogy? Hiszen nekünk van saját, keletről hozott kultúránk. Mindegy, valahogy csak túléljük ezt is. Ezer év alatt annyi ellenségünket győztük le, Európa (és az ő velejéig romlott kultúrája) se tartja magát sokáig.

A nagy eseményre készülve, Veszprémben ezen szavak hagyták el szeretve tisztelt miniszterelnökünk (áldassék a neve…) ajakit: „Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott. És ez ma is így megy: egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét és a birodalmi gondolat. A nemzeti kultúra és az európai értékek. Szuverenitás és ‒ ahogy ők mondják Brüsszelben ‒ az Ever Closer Union.”

Válaszul egy volt miniszterelnök (Gyurcsány Ferenc) fején találta kollégáját (áldassék a neve…). Ezt írta: „Beteg ez az ember. Intellektuálisan, erkölcsileg, politikailag.Nem magyarázta meg mitől beteg, úgy gondolta, mindannyian látjuk a tüneteket, nap mint nap.

És akkor jött a szakember (Ungváry Krisztián). Két szakmája van: történész és megmondó ember egyszerre (kiváló történész). Hol az egyik lován ül, hol a másikon. Magasból teszi ránk megjegyzéseit. Olykor pedig két szószék között a lovai lába alá esik lám, ezt bírta nyilatkozni a Népszavában: ‒ Természetesen, amit Hitler létre akart hozni, az sem lett volna egy önkéntes történet ‒ magyarázta. – Ám maga a náci propaganda is használta az egységes Európa a bolsevizmus ellen kitételt, vagyis a fogalomnak létezik egy korabeli konnotációja is. Vagyis, hogy valami egységes, semmit nem árul el arról, hogyan hozták létre azt az egységet: például tömeggyilkossággal, vagy éppen demokratikus alapokon.”

Abszolút korrekt állítás, történészek elcsámcsoghatnak rajta évekig, több doktori disszertációt lehetne írni a témáról. Csakhogy ott van az a másik ló is, a megmondó ember alá való. Elfelejtett átszállni rá. Pedig eredetileg azon ült, hiszen Gyurcsány Ferencet utasította rendre. No de az a történészi ló, az nagyon hányaveti. Van ám olyan szempont, ami szerint a szezon és a fazon ugyanaz a kategória, miként a ló meg a citrom is. Mi lesz, ha jön egy fasiszta evolúcióbiológus és a holokausztra ráhúzza a természetes kiválasztódás kalapját? Helyeselnünk kell majd, mivel biológiai szempontból igaza van?

Az igazmondás lován ülve azt is meg kellett volna nyilatkozni, hogy Veszprémben maga a patás ördög szólalt meg, ugyan mézzel és mázzal bevonva szavait, de akkor is összemosta a nácizmust az Európai Unióval. Itt van a kutya elásva, amit a történész lovacska nem tudott kikaparni a föld alól. Azt már Lavrov elvtárstól tudjuk, hogy a náci Ukrajna megtámadta a Kijev felé kiránduló békés orosz deszantosokat. Miniszterelnökünktől pedig most megtudtuk, hogy az Európai Unió is a birodalmi gondolat zászlóvivője. Kiváló ideológia alap (Putyin hálás lesz érte), hogy a hős antifasiszta Oroszország Európára küldje rakétáit kórházra, színházra, vasútállomásra, iskolára, amit érnek.

Békepárti miniszterelnökünk fejünkre hozza a háborút. Vajon ez miért maradt ki a Népszavából?

Share

MTA-AVKF Tanulási Környezet Kutatócsoport kutatásáról és kérdőíve

Miért nem illenek a gyerekek az oktatási rendszerünkhöz?

A kultúra egy viselkedés- és tudásminimum, amely a társadalmi beilleszkedéshez szükséges. A minimum eléréséhez is olyan környezetet kell teremteni, amely a növekvő különbségek figyelembevételével képes az egyéni fejlődési utakat biztosítani. A személyre szabott tanulási környezet nem csupán a gyermekek jóllétének egyik alaptényezője, hanem a jelen generáció fejlődésének, vagyis a jövő építésének útja.

Mindezt egy súlyosan adminisztratív irányba eltolt, központosított, személytelen, tehát egy nem létező sztenderd elvárást adó rendszerben, lehetetlen megvalósítani. A homogén tömegoktatást oktatást a 20. században a tömegek felett fenntartandó kontroll érdekében építették ki a rezsimek. A 21. században azonban az információ- és ingergazdagság robbanásszerű megnövekedésével együtt a diverzitás is megnövekedett. A Máté effektus által – akinek több van, annak több lesz, akinek kevesebb, annak kevesebb – kitágult lehetőségekkel a különbségek legalább annyira, ha nem erősebben növekednek, amennyire az ingergazdagság a fejlődést támogatja. Akinek bármilyen okból kisebb-nagyobb előnye vagy hátránya volt, az most megsokszorozódik.

Körülöttünk a világ már többször átbucskázott saját magán is és mindenkin, de az iskola, mint egy kövület, rendületlenül azt várja a diákoktól, hogy ugyanazt és ugyanúgy tanulják/tudják, mint száz éve. Pedig már a változás sem állandó, hanem egyre gyorsuló.
Ez a változás megjelenik a gyerekek fejlődésében, mert az emberi agy nyitott és tapasztalatfüggő.
Valamelyes előrehuzalozottság, genetikai meghatározottság mellett elsősorban a környezeti hatások által formálódik.
A nevelésnek az alapértékeket megtartva a gyerekek fejlődési sajátosságaihoz kell igazodnia, és akkor
a fejlődést támogató környezeti tényező. Amennyiben a nevelés, és ezen belül hangsúlyosan az
intézményes formája, az oktatási rendszer nem tud megfelelni a kihívásoknak, anomáliák alakulnak ki.
Az egyre növekvő arányú, kódokkal, diagnózisokkal megbélyegzett gyermek és fiatal a nevelési rendszer
zavarainak tünete. Jelzi, hogy jelentős változtatásra van szükség.

Miért vált az iskola kövületté, a tanulás akadályává?

Nincsen az oktatásnak olyan szereplője, aki ne érezné, hogy baj van, de abban nagy eltérések vannak, hogy ki, minek-kinek tulajdonítja a baj okát. Jellemzően azok kerülnek a bűnbak helyzetbe, akik a legkiszolgáltatottabbak. Ilyenek a gyerekek, ezen belül is főképpen a fejlődési okokra visszavezethető és/vagy szociokulturális okból hátrányokkal szembesülő gyerekek a legbiztosabb célpontok. Ők kapják a különböző megbélyegző kódokat, illetve a szegregálást. Ezzel egy ideig lehet halasztani a változtatást, de amikor már a gyerekek harmada kerül a stigmák alá, akkor az oktatás szereplői közül újabb bűnbakokat kell keresni. Adódik, hogy a terepen dolgozó pedagógusok legyenek az újabb célpont. Szintén kiszolgáltatottak. Egyrészt az elkötelezettségük, másrészt a megfelelési vágyuk miatt. Meg akarják oldani a problémákat, mert azt tanulták, hogy a jó pedagógus mindent megtesz a gyerekekért, és ezt az előírások szerint teszi. Ezen a ponton van nagy szerepe a pedagógusképzésnek, amely a régi szemléletben működik, még akkor is, ha a kürtökön pompa szavakat fúj. A pedagógusképzés oly mértékben hamis, hogy miközben az integrációról tanít, törvényileg kirekeszti a tanulási zavarok diagnózissal megbélyegzett fiatalokat még akkor is, ha azok az alkalmassági vizsgán megfelelnek.

Mint tudjuk, a pedagógusok és a pedagógusokat képzők előzetes pályaszocializációja a leghosszabb és legmélyebb. Már hároméves korban elkezdődik, és legalább húsz évig tart. Csak kevesen tudják kivonni magukat azok alól a hatások alól, amelyek a fogékony fejlődési időszak, a gyermekkor során érnek mindenkit. Ezért a szemlélet, bármilyen tudatos gyakorlat ellenére könnyen visszacsúszik a paternális, minősítő-számonkérő irányba.

A pedagógusok és pedagógusképzők változását akadályozza, hogy a központi elvárások teljesen megfelelnek a régi reflexeknek. A paternális, minősítő-számonkérő rendszer, amely az autonómiát, egyéni utakat bűnként kezeli, stigmatizál és jutalommal-büntetéssel tart kordában, tovább gyűrűzik a pedagógiai munkába.

Az elvárás, hogy egy a korábbitól jelentősen eltérő gyermekekkel szembesülő pedagógusnak mindent meg kell oldani, lehetetlen helyzetet teremtett. Az oktatásirányítás nem biztosítja a pedagógusok mellé azt a szakember hálózatot, amely a személyre szabott, inkluzív, 21. századi gyermekeknek megfelelő tanulási környezetben alapvetően szükséges lenne.

A pedagógusok lehetetlen helyzetbe kerültek. Egyrészt sikerült a státuszukat olyan jelentősen lerontani, hogy már csak a legelszántabbak vagy legelkeseredettebbek jelennek meg az oktatási intézmények környékén. Másrészt azt a központi feladatot kell végrehajtaniuk, hogy a 21. századi generációt a 19. századi oktatásirányítás elvárásai szerint tanítsák.
Mindezek után nem nagy kockázat egy kutatásban azt, a hipotézist felállítani,
hogy a magyar pedagógusok mentálhigiénés állapota rendkívül rossz.
Ez pedig baljós jel, hiszen a gyerekek tanulásának legfontosabb iskolai tényezője a pedagógus.
Ő az, aki közvetlenül, nap, mint nap hat a gyerekek fejlődésére, akár észleli ezt, akár nem.

A tanulási környezet átalakítása és a pedagógusok mentálhigiénés állapota  

A MTA Közoktatás-fejlesztési Kutatási program keretében induló MTA-AVKF Tanulási Környezet Kutatócsoportnak nem az, a közvetlen célja, hogy bizonyítsa, hogy a pedagógusok helyzete katasztrofális, hanem annak vizsgálata, hogy a meglévő, és bizonyítottan hatékony módszertanok miképpen tudnak bekerülni az osztályterembe. A feltevés az, hogy a pedagógusok szemléletén és mentális állapotán áll vagy bukik minden pedagógiai fejlesztés. A kutatás követhető a http://tanulas-kutatas.hu weboldalon.

A kutatásnak három fő eleme van:

  1. módszertanok átadása,
  2. a gyerekek fejlődésének követése,
  3. a pedagógusok véleményének és mentális állapotának megismerése.

A célcsoport az iskolát kezdő elsőosztályosok és az őket tanító pedagógusok. Nógrádi és pest megyei iskolák vesznek részt a kutatásban. A húsz osztály tanítói tavasszal megismerkedhettek a hatékony tanulási környezetet biztosító módszerekkel. Szeptember-októberben az iskolát kezdő elsőosztályos gyerekek felmérése történt meg. Közel 800 gyermek vett részt a tesztelésben a vizsgálati vagy a kontroll csoportokba tartozóan.

A kutatás harmadik oszlopaként a pedagógusok mentálhigiénés állapotáról kívánunk alaposabb ismereteket szerezni. Körbejárjuk a pedagógusok mentális egészségének hátterét. Összefüggéseket keresünk a kiégés, a mentális egészség, az értékrend, a testi tünetek, és a társadalmi státusz között. A kérdőív célcsoportja: óvodapedagógusok, tanítok, tanárok, bölcsődében, speciális iskolában, szakiskolában, szakgimnáziumban, szakközépiskolában pedagógiai munkát végzők.

A kérdőívet Dr. Elekes Györgyi (kutató): elekes.gyorgyi@avkf.hu és Dr. Gombás Judit (kutató): gombas.judit@avkf.hu állította össze.
A kutatócsoport vezetője Prof. Dr. Gyarmathy Éva gyarmathy.eva@avkf.hu.

A kérdőív linkje a következő felületen érhető el: https://forms.gle/vVQuZjE1fHaWdJKt9

Szeretnénk, ha minél több pedagógushoz eljutna a kérdőív, és minél többen kitöltenék, hogy hiteles képet kapjunk a hazai pedagógusok jelen helyzetéről.

Köszönet minden segítségért.

Prof. Dr. Gyarmathy Éva

 

Share

Klima László régen várt könyve – a szellem és a szellemesség diadala.

„A kötet első fejezetében felfedezők és utazók kalandjairól olvashatunk, a második fejezetben régészeti érdekességekkel találkozunk, majd történelmi, földrajzi és kultúrtörténeti tudásmorzsák következnek: vajon mit keresett egy holland festő a nyenyeceknél, kik voltak a hakkapeliták, mi köze a Mikulásnak és a karácsonyfának a finnugorokhoz, egy elsüllyedt vasútvonal a szamojéd tundrán, lappok a budapesti állatkertben, az Arany Asszony titka és más tanulságos történetek.” (https://moly.hu/konyvek/klima-laszlo-valogatott-renhireim)
 
A könyv pdf formában letölthető az OSZK (https://mek.oszk.hu/21800/21865/21865.pdf) vagy az akademia.edu (https://www.academia.edu/45618340/V%C3%81LOGATOTT_R%C3%89NH%C3%8DREIM) oldalakról.
Share

Szülői Hang: Iskolaérettség – ilyen volt az Oktatási Hivatal önkénye 2020-ban

Az idén vizsgázott az új rendszer, mellyel kormányzat megnehezítette, hogy a 6 éves korukat betöltött gyermekek még egy évig óvodában maradhassanak: míg korábban a szülők és az óvoda közösen dönthettek erről, idéntől már az Oktatási Hivatal jogosult ezt elbírálni csatolt dokumentumok és esetenként a pedagógiai szakszolgálatok véleménye alapján, hatósági eljárás keretében. A szülői visszajelzések alapján azonnali intézkedéseket is javaslunk, és jobbító szándékkal értékeljük a rendszert bízva abban, hogy ez a gyermekek érdekét szem előtt tartva elősegíti a jogszabályok felülvizsgálatát és megkönnyíti az ország újraindítását amint a járványt sikerül megfékezni. Continue Reading →

Share

Háttal Európának – A kultúra, az oktatás, a tudomány és a média leépítése Magyarországon 2010–2019

A kötet letölthető az Oktatói Hálózat oldaláról magyarul és angolul is, ettől kezdve terjeszthető is!

Ugyanitt egy nagyon jó összeállítás is található a sajtóvisszhangról.

http://oktatoihalozat.hu/

Itt is sok érdekes infó van a kötetről, a fogadtatásáról itthon és Brüsszelben. (Interjúk stb. is.): https://www.facebook.com/oktatoihalozat/

Share

Fóti Péter: A lőterek ellen

Elkényelmesedve az utóbbi évek békéjétől nem szoktunk arra gondolni, hogy a háborúk nem a csatamezőkön kezdődnek. A háborúk a propagandagépezetben, törvényekben jóval előbb jelen vannak, jelen vannak minden más népeket, vallásokat lebecsülő kijelentésben is. Jelen vannak a gondolkodásban az erőszak szerepéről a társadalmon belül. Jelen vannak abban, ha politikusok a szabadság és a demokráciával kapcsolatban lebecsülő kijelentéseket tesznek, vagy ilyen kijelentéseket nem cáfolnak.

A demokrácia részben technika, részben politikai elv. Ezt az elvet szeretném itt megvilágítani és megvédeni. A demokrácia volt az athéni városállam berendezkedése, vagy a modern Anglia, Franciaország, az USA, és később számos liberális demokrácia kormányzata.

Mindegyik demokrácia egy kicsit más, és természetesen változik is. Ez helyes is. Van azonban egy alapelv, aminek megsértése veszedelmes lehet, és ez a militarizmus. Continue Reading →

Share

L. Ritók Nóra: Egy helyi deszegregációs kezdeményezés tapasztalatai: Biharkeresztes, Komádi, Berettyóújfalu

A cikk teljes terjedelmében az Ezredvég – irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat XXVII. évfolyam 6. számában – 2017. november-december – jelent meg. A vonatkozó URL-t ld. az oldal alján. – (szerk.)

*****

Berettyóújfalui Járásban, ahol az Igazgyöngy Alapítvány dolgozik, korábban is jelen volt egyes településeken az iskolai szegregáció, többnyire települési szegregációhoz is kötődve. Ilyen például Hencida, ahol a településen a növekvő számú roma lakosság – és ennek hozadékaként a roma gyermekek létszáma – az iskolában spontán szegregációt eredményezett. Élve a szabad iskolaválasztás jogával először a nem cigány szülők vitték el gyerekeiket a szomszédos települések valamelyikére az ottani általános iskolába, később ehhez kapcsolódtak a jobb társadalmi státuszú, a közösségbe sikeresebben beilleszkedett cigány családok is, akik megengedhették maguknak a másik településen tanulás költségeit.

A spontán szegregációval nem tudott megküzdeni a rendszer, a helyzet pedig romlani kezdett amikor az egyházi iskolák megjelentek a térségben. Ebben a járásban Berettyóújfalu, Biharkeresztes, majd Komádi településeken az egyházi iskolák komoly oktatási szegregációt indítottak meg azzal, hogy nem vesznek fel az iskoláikba halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) roma gyerekeket. Itt már nem beszélhetünk spontán szegregációról, mert mögötte tudatosan irányított folyamatok húzódnak meg.

Az egyházi iskolák megjelenésével a településeken – eltérő mértékben érzékelhető negatív változások indultak meg. A probléma nemcsak itt van jelen, hanem szerte az országban. Azokon a településeken, ahol minimum két iskola van – egy állami és egy egyházi – szinte mindenhol éles különbség tapasztalható a tanulói összetételben. A különbségek pedig tovább gyűrűznek, felgyorsítják a szegregációt, a település jövőképe pedig alapjaiban változik meg.

Az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjeként mindig is integrációpárti voltam. Continue Reading →

Share

Gyarmathy Éva: A digitális kor és a sajátos nevelési igényű tehetség

Forrás: http://www.jgypk.hu/mentorhalo/wp-content/uploads/2015/09/Gyarmathy-Eva1.png

A cikk eredetileg a http://www.diszlexia.hu/ oldalon jelent meg.

„A digitális kor újrarendezi a képességeket, és megváltoztatja az értékek egy részét. Az oktatási rendszer a változásokat alig követi, így egyre több gyerek kap diagnózist, ahelyett, hogy képességeinek megfelelő tanítást kapna. Közülük sokan kiemelkedő képességekkel rendelkeznek. Ugyanazok a jellemzők, amelyek a diagnózisokra okot adnak, számos kiemelkedő alkotó életrajzi adataiban megtalálhatók. A kiemelkedő tehetségek teljesítménye nem feltétlenül egyenletes, mert a szokásostól eltérő észlelés és reakció jellemzi őket, amely gyakran teljesítménybeli és beilleszkedési zavarokhoz vezet. A digitális kor kultúrája által változó képességek sok tekintetben a kiemelkedő tehetségek sajátosságai felé alakulnak. Két lehetőség van: egyre több tehetség vagy egyre több diagnózis születhet.” Continue Reading →

Share