2014. augusztus 4.
A miniszter hétvégi beszéde szerint Magyarországról nem deportáltak romákat. A Roma Sajtóközpont holokauszt túlélőkkel készült interjúit ezúton ajánljuk a miniszter figyelmébe. A teljes kötet elektronikus változata itt olvasható.
A rövid cikk teljes szövege idekattintva olvasható.
Az interjú Lázár Julival a Political Critique July 31, 2014 számában jelent meg. (Itt olvasható eredetiben: Krytyka Polityczna International Political Critique)
Szerkesztői megjegyzés: Ajánlom figyelmetekbe a cikkhez Csillag Ádám videóját itt: Szomoróda
Részletek Totyik Tamás írásából, mely a Le Monde Diplomatique magyar on-line kiadásán jelent meg (a teljes cikk és a jelölt lábjegyzetek idekattintva olvashatók)
„Hárommillió ember, köztük 850 000 gyermek él ma Magyarországon létminimum alatt…” hangzott el Orbán Viktor szájából 2007. november 4-én. Hét évvel később, 2014-re a létminimum alatt élők száma több mint 50 százalékkal megnőtt, a mélyszegénységben élő gyermekek száma pedig a populáció 10 százalékát is meghaladta. Ez a megdöbbentő növekedés az elmúlt 4 évben következett be, pontosan az alatt az időszak alatt, amióta Magyarország miniszterelnöke ismét Orbán Viktor.
A KSH 2010-től nem adja közre a létminimum alatt élők számát, illetve nem végez ilyen irányú számításokat, de léteznek becsült adatok, és egy-két kutatóintézeti felmérés. Ezek szerint: 2010-ben 3,7 millió magyar élt a létminimum alatt, 2012-re 4,6 millió, 2013-ra 4,8 millió. Ez a soha nem látott növekedés akkor következett be, amikor Európa legtöbb országa kezd kilábalni a 2008-as gazdasági válság következményeiből.
A létminimum értéke a statisztikusok által elfogadott küszöbérték, amely szerény életvitel mellett a szükségletek kielégítésére éppen hogy elegendő egy ember számára. […] A magyarországi létminimum érték egyedül élő ember számára 2013-ban 87 510 Ft, a szegénységi küszöb pedig 73 900 Ft. A minimálbéres jövedelem 66 483 Ft, ami ¾-e a létminimumnak, a szegénységi küszöbnek pedig pontosan a 90 százaléka. Sokat elárul a magyar társadalom állapotáról, hogy az un. szegénységi küszöböt a népesség közel 30 százaléka nem éri el. Ahhoz, hogy elérjék a létminimumhoz szükséges jövedelmet, egy 4 tagú magyar családnak 253 779 Ft összjövedelemmel kellene rendelkeznie havonta, míg egy egyedül álló nyugdíjasnak 78 759 forinttal. (Érdekes, hogy a nyugdíjasok körében sokkal alacsonyabb a létminimum alatt élők száma.)
[…]
Az adókedvezményeket – főleg a 3 gyerekes családoknak járó támogatást – a társadalom felső 3/10-e élvezi, a maradék 10 százalékon pedig a 7/10-e osztozkodik. Önmagáért beszél a következő adat is: a jövedelemeloszlást mutató GNI index a 2010-es 24,1 értékhez képest tavaly 27 lett. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a társadalom közérzete jelentősen romlott.
[…]
A szegénység területi eloszlása egyértelmű képet mutat. Sarkad környékéről elindulva, a román határ mellett végig húzódva, a Bodrogköznél az Északi- Középhegység felé haladva, majd, a Nógrádi- medencénél megfordulva, a Jászság, Pest megye, és az Orbánság területét is beleszámítva, egyértelműen meghúzható az ország „szegénységi vonala”. Ha a magyarországi befektetési térképet erre a vonalra ráhelyeznék, kiderülne, hogy pontosan ez az a mező, ahová a kormányok és a nemzetközi tőke képviselői a legkevesebb pénzt fektették be. Azt hiszem, ezzel a felvetéssel már választ is adtam a kitörési pontok egyikére, de nagyon fontos lenne a magas színvonalú oktatás megszervezése, és a helyi termelési közösségek támogatása is. Ez utóbbi csak úgy lenne megvalósítható, ha az önkormányzatok termőföldhöz jutnának, a saját oligarcháikkal szemben. Fontos szerepe lenne a falugazdászi hálózatoknak a közösségi termelés beindításának szakmai támogatásában. A változások elindításához legalább 4-5 év kell, de tudjuk, hogy egyetlen kormány sem akar ilyen hosszútávra tervezni.
[…]
A GFK és az MTA Társadalomtudományi Központ „Osztálylétszám 2014” című kutatása szerint Magyarországon nem alakult ki középosztály a szó valódi értelmében. A kormányzat mostani társadalmi politikája nem is ezt a célt szolgálja.
A munka alapú társadalomban a magas iskolai végzettséggel, komoly társadalmi kapcsolatokkal, és megfelelő tőkével rendelkező emberek előtt nyílnak lehetőségek. Ezt a célt szolgálja a közoktatási és felsőoktatási rendszer átalakítása is. Aki nem tud egyházi, vagy az elit számára fenntartott alapítványi iskolákba bejutni, annak szinte lehetetlen a társadalmi ranglétrán való továbblépés. A körte alakú magyar társadalomban a legszegényebbek vannak a legnagyobb létszámban, ők adják a létminimum alatt élők 95 százalékát. A társadalomkutatók leszakadóknak, munkásoknak és sodródóknak nevezik a létminimum alatt élőket. A kádári kisemberek közül kerül ki még a szegénységben élők töredéke.
Ez az a társadalmi csoport, amely a késő Kádár korszakban a középosztályt képezte, és a rendszerváltás óta folyamatosan csúszik le. Megítélésem szerint a vidéki értelmiségi családok gyermekeiből, és a kádári kisemberek utódaiból kerülnek ki főként a külföldön munkát vállalók, vagy a kivándorlást választók. Róluk mondott le a mai közpolitika: legfeljebb lózungok szintjén foglalkoznak velük
A teljes cikk itt olvasható.
HVG.HU \HVG HETILAP\ 2014\31. SZÁM 2014. augusztus 02., szombat
Szerző: Szekeres P. Mónika
A cigányokat üldöző rendeletek már a második világháború előtt megszülettek, nem volt szükség újakat kreálni, sőt az ötvenes években újakat is hoztak – mondta a HVG-nek adott interjúban Daróczi Ágnes. Szombaton a roma holokausztra emlékezünk.
– A roma holokausztnak van ugyan nemzetközi emléknapja augusztus 2-án, mégis igen keveset tudunk a Pharrajimosról – ahogyan a cigányok a saját nyelvükön nevezik a népirtást. Miért?
– 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka felszámolták az auschwitz-birkenaui elkülönített cigánylágert. Még életben lévő rabjait – közel háromezer embert – egyetlen éjszaka alatt legyilkolták. De e tábor felszámolása után is még tömegével kerültek magyarországi romák német lágerekbe! És ez csupán egyetlen eseménye az elhallgatott holokausztnak. Hogy miért maradt mindez kibeszéletlen a többségi társadalom és a romák részéről is, annak egyik oka, hogy kevesen kutatjuk ezt a területet, és a ránk maradt iratanyagok igen hiányosak. Sok helyen a mai napig az áldozatok névsorát sem ismerjük. Maga Adolf Eichmann SS-főtiszt, a deportálások főszervezője mondta 1961-ben a bíróság előtt, hogy a cigányok javára semmilyen oldalról nem történt közbenjárás. Tehát az emancipáció, az érdekvédelem és a szolidaritás szinte teljes hiánya is az elhallgatás motívumai közé tartozik.
– A múlt század fordulóján csaknem hatszáz éves együttélést tudhatott maga mögött Magyarországon a többség és a cigányság. Milyen viszonyok között találta a romákat a XX. század?
– A többségük letelepült, és mezőgazdasági napszámos munka mellett hagyományos cigány mesterségekből, vályogvetésből, kötélverésből, fémmunkákból tartotta el a családot. Ha körbenézünk egy hagyományos parasztudvarban, szinte nincsen olyan épület vagy szerszám, amelyhez ne kellett volna a romák munkája és szakértelme. Persze a cigányok és nem cigányok kapcsolatát alá-fölé rendeltség jellemezte, de létezett valamiféle gazdasági szimbiózis.
– Ez már-már idilli kép.
– Igen, ha a paternalizmus annak számít. Aztán a gyáripar fejlődésével a cigány mesterségek hirtelen jelentéktelenné válása, a falvak elszegényedésével a summástömegek megjelenése és a Németországból beáramló faji ideológia gyorsan felborította az egyensúlyt, miközben a cigányok a legalapvetőbb jogbiztonságnak is híján voltak. Ezt jól illusztrálja egy 1907-es eset. A dánosi kocsmárost kirabolták és megölték, a tanúk 5-6 fő roma elkövetőről beszéltek. A csendőrök ezért húszezer cigányt tereltek a Dános melletti pusztán felállított gyűjtőtáborba, ahol több hónapig sanyargatták őket. Mindez előrevetítette, mi vár rájuk: egymást követték a cigányellenes rendeletek. 1916-ban például a „kóbor cigányok megrendszabályozásáról” szóló rendelet megtiltotta, hogy engedély nélkül elhagyják a lakóhelyüket (ez számos hagyományos mesterség űzését tette lehetetlenné), és megengedte lovaik, vagyontárgyaik elkobzását. Aztán megszületett a parancs az országos razziákról, ami a visszaemlékezések szerint azzal járt, hogy a csendőrök évente legalább kétszer végigverték a legtöbb roma telep lakóit. Majd a faluszéli, közösségi legelők „védelmében” állategészségügyi rendelet szólt a putrik, cigánytelepek elbontásáról. Így bármikor bármelyik roma családot földönfutóvá tehették. A Belügyminisztérium 1938-ban a romákat kollektívan megbízhatatlannak nyilvánította – már nem is téve különbséget a vándorlók és a letelepedettek között. A háború kezdetétől pedig a jogszabályok szerint a megbízhatatlanok internálhatók voltak! Vagyis a cigányokat üldöző rendeletek már a második világháború előtt megszülettek, nem volt szükség újakat kreálni.
– Felrajzolható-e, hogy jellegzetesen miként alakult egy roma család sorsa a háború alatt?
– Nem. Még az egyes családokon belül is igen eltérő utak voltak, ahogyan a miénkben is. Nagyapám testvére sorkatonaként Budapest ostrománál esett el, nagyapám cigány munkaszolgálatos-században tűnt el, nagyanyám csak a hatvanas években volt hajlandó holttá nyilváníttatni, addig hazavárta. Anyám nagybátyja pedig megjárta a dachaui, a buchenwaldi és a munai koncentrációs tábort. Ami biztos, hogy 570 magyar község roma lakói szenvedtek el üldöztetést. A kárpátaljai magyar ajkú romákat, akik nem tudták bizonyítani magyar állampolgárságukat, 1941-ben áthajtották német hadműveleti területre, s Kamenyec-Podolszkijnál zsidó sorstársaikkal együtt legyilkolták. A nagyszalontai romákat abban az évben gettóba kényszerítették, aztán követték őket a többiek. Sokszor nem is volt szükség külön hely kijelölésére, hiszen a cigányok többsége amúgy is elkülönülve a nem cigányoktól, telepeken élt, ezeket kerítették körbe. S 1944 tavaszától elindultak a transzportok a német megsemmisítőtáborokba. Ősszel pedig megkezdték a többi roma család szisztematikus internálását a komáromi Csillag-erődbe és az óbudai téglagyárba. Az erődbe hurcoltak a leírhatatlan körülményekre és a csendőrök kegyetlenkedéseire úgy emlékeznek vissza, hogy annál még a dachaui koncentrációs táborban is elviselhetőbb volt a rabság. Sokaknak közülük ugyanis – akik nem fagytak meg, nem haltak éhen vagy szomjan az erődben – az útjuk német lágerekbe vezetett.
A cikk folytatása és a teljes cikk idekattintva olvasható.
| Daróczi Ágnes |
| A Berettyóújfaluban 1954-ben született kutató, szerkesztő, író, előadóművész az ELTE bölcsészkarán magyar–népművelés szakon végzett 1978-ban. Ezután a Népművelési (ma Magyar Művelődési) Intézetben dolgozott 1993-ig. Az első roma folklóregyüttesek egyik alapítója, az első cigány nyelvű verseskötet és televíziós cigány műsorok felelős szerkesztője. 2000-ben visszatért a Magyar Művelődési Intézetbe, 2012-ig dolgozott ott, azóta a civil működtetésű Cigányságkutató Intézet (Romano Instituto) igazgatója. Kutatásait foglalta össze az angolul és horvátul is megjelent Pharrajimos – Romák sorsa a holokauszt idején című kötetben, népismereti kiadványt szerkesztett Vrana mámi mesél címmel az általános iskolák 1–4. osztálya számára. A Roma Bölcsek nemzetközi testületének tagja, kisebbségvédelmi, emberi jogi munkásságát amerikai, német és ír kitüntetésekkel ismerték el. |
Magyar Narancs 2014. július 03.
Bárdos Deák Ágnes írása
„Nem mondok gyújtó hangú beszédet, könyvekből fogok felolvasni” – mondta az író a német megszállás emlékművénél, és elővette Bibó István írását. Nagy pillanat.
Végül Esterházy Péter is eljött. Ahogy eljött kedden, a Szabadság téri ellenállás82. napján Majtényi László és Lengyel László, aki Radnóti naplójának utolsó bejegyzését idézte fel a munkaszolgálatosként elszenvedett testi és lelki megaláztatásokról. Ütötték-verték, mert zsidó létére tisztelegni mert, földre kényszerítették, úgy borotválták le a fejét, aztán tovább ütötték-verték, aztán, aztán, aztán, Szabadság tér, 2014. július 1., nem félni élni.
Fotó: Németh Dániel
A tüntetés 83. napján Lakner Zoltán is érkezett, Esterházy előtt szólalt fel, kifejezve örömét, hogy itt lehet – Esterházy meg épp ellenkezőleg, dühösnek látszott, mondta is. Hogy egyáltalán nem örül. Mint akinek fogytán a türelme – akárcsak nekünk. „Tulajdonképpen gyújtó hangú beszédet kéne mondanom, de nem mondok gyújtó hangú beszédet, könyvekből fogok felolvasni. Ilyet nyílt téren nem illik csinálni, de fontosnak tartom, jó dolognak, hogy könyveket tartok a kezemben.” Látszott, hogy fegyelmezi magát – akárcsak mi, már hetek, sőt hónapok óta: ez a tüntetés 83. napja.
Lakner beszédében méltatlannak és elfogadhatatlannak minősítette a „mű emlék”-állítók eljárását, amely során mind a történelmi tényeket, mind a holokausztot elszenvedők és leszármazottaik tiltakozásait semmibe veszi a kormány. Lassan már az utolsó készenléti rendőr is felfogja, amit a kormányoldalon történelmet hamisítók csakazértsem: hogy a több százezer magyarországi lakos elhurcolása és elpusztítása nem kenhető az 1944-es német megszállásra, hiszen élő tanúk vannak rá – ha már a holtak nem számítanak –, hogy már 1941-ben elkezdődött a népirtás, amikor a német megszállók még sehol sem voltak.
Fotó: Németh Dániel
Erről tett tanúbizonyságot ismét egy túlélő, a 89 éves Gábor Éva filozófus, aki a színpadi felszólalás után az Eleven emlékmű múltfeldolgozó kurzusán bemutatta az édesanyja naplójából egy valódi (német) történész, Frieda Friedmann által írt/szerkesztett, Németországban kiadott Wenig Freude und viel Kummer: Jüdische Arbeiterfamiliengeschichte in Ungarn 1888–1968 című könyvet, valamint elmesélte az 1941 júniusában Kamenyec-Podolszkijba vitt családtagjai történetét.
Esterházy két írást hozott, egy sajátot 1988-ból, A demokrata félelme címűt, valamint egyet negyven évvel korábbról, Bibó Istvántól. Már a felkonfot is nagy ováció fogadta, és nem kevésbé a zárszót:
„Bibótól fogok felolvasni főleg – a Zsidókérdés Magyarországon elejéről. Tulajdonképpen nem most kellett volna idejönnöm, hanem az első naptól kezdve, és mindennap felolvasni öt-hat oldalt belőle. De azt még megtehetjük, hogy én elolvasom az első négy oldalt, és aztán, házi feladatként mindenki otthon folytatja. Az a kellemetlen, hogy olyan mindkét szöveg, mintha ma reggel írták volna. Ez nekünk kellemetlen.”
„Bibó tiszta gondolkodása egy mostani lehetőség, hogy az ő szemével is rálássunk a helyzetünkre. Az pedig legalábbis ironikusnak nevezhető, ha Bibóról eszünkbe jut a Bibó kollégium.”
Az eredeti cikk idekattintva olvasható.
Oktatási támogatás roma fiataloknak
A következő pályázati lehetőség, olyan roma származású fiataloknak szól, akik valamilyen középfokú oktatási intézményben tanuljak jelenleg, akár 1, akár második, akár harmadik osztályos tanulóként.A pályázatot a Szabolcs – Szatmár – Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság írta ki kimondottan roma származású fiatalok számára.
A pályázat célja, hogy ezek a fiatalok sikeresen be tudják fejezni az iskolát és ösztönözzék őket a rendőri pálya választására.Fontos ez mindenkinek, hiszen ezek a diákok sokszor jelentős hátránnyal indulnak a z iskolapadban, nincs pénzük élelemre, rendes ruhákra, a tanszerek megvásárlására!
Kik pályázhatnak:
Olyan roma származású fiatalok, aki bármilyen középfokú intézményben tanulnak első, második vagy harmadik osztályos tanulóként nappali oktatásban, nincs évismétlési kötelezettségük és a tanulmányi átlaguk minimális 3.00 annak a tanévnek a végén, amikor a pályázatot benyújtják.
A pályázaton sikeresen résztvevő és azt elnyerő fiatalok további tanulmányainak megkönnyítését a Szabolcs – Szatmár – Bereg Megyei Rendőr – főkapitányság saját költségvetéséből támogatja.Ebből a költségvetésből adományoz a szállás támogatására, akár diákotthonban, akár kollégiumba, adományoz a teljes étkeztetésre menzán, tanszersegélyt nyújt, ruházkodási támogatást ad, ugyanakkor ez pár ezer forintos összeggel minden hónapban támogatja a diákot egyéb kiadásokra, melynek nagysága függ a tanuló előző félévben elért tanulmányi eredményétől!
A támogatás formái:
1. szállás támogatása diákotthonban vagy kollégiumban, (számla szükséges hozzá) étkezés teljes támogatása menzán, vagy étkezési utalvány adományozása!
2.Minden tanévben 25. ezer forint segély öltözködésre, ruhaneműk megvásárlására (számla szükséges)
3. Tanszer segély, teljes egészében kifizetik a tankönyvek árát (számla szükséges)
4.Az iskolában szüksége taneszközök megvásárlásra is adnak támogatást ez évente 4500 forintot jelent. (számla szükséges)
Minden hónapban támogatást utalnak a diáknak, amely összeg az előző félévi tanulmányi eredmény függvénye:
3.00 – 3,5 minden hónapban 2000 forint a támogatás összege
3.51 – 4.00 minden hónapban 3000 forint a támogatás összege
4.01 – 4,5 minden hónapban 4000 forint a támogatás összege
4,51 – 5 minden hónapban 5000 forint a támogatás összege
A pályázat beadásának határideje : 2014. július 31.
A pályázatot a következő címre kell beküldeni :
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság
Személyügyi alosztály
4400, Nyíregyháza, Bujtos utca
A borítékra feltétlenül írják rá, hogy “Középiskolás pályázat”
A pályázatot budapesti roma származású fiataloknak is kiírták! Érdemes tájékozódni, hiszen ezáltal a Budapesten élő roma fiatalok is remek lehetőséget kapnak a jelenlegi helyzetükből való kitörésre és arra, hogy a társadalom megbecsült tagjaivá váljanak rendőrként.
A cikk eredeti megjelenési helye:
Pályázat figyelés, pályázatok, vissza nem térítendő állami támogatások / Pályázati információk
Régóta terveztem, hogy elbeszélgetek fiammal, Misivel arról, hogy miként látta ö a híres-hírhedt Summerhill iskolát, három látogatása alatt (2012 májusában 3 hét, 2013 májusában 4 hét, 2013 novemberében 5 hét). Szeretném ezúton is megköszönni Zoe Readheadnek az iskola vezetőjének, hogy nekem mint az iskola barátjának lehetővé tette azt, hogy Misi bepillantást nyerjen az iskola életébe. Misi első látogatása idején én is találkoztam az iskola diákjaival, akikkel közösen Lego-robotokat építettem. A második és harmadik látogatás alatt csak szülőként voltam jelen, és napközben dolgoztam vagy a suffolki vidéket jártam.
– Amikor te 2012-ben, 13 évesen Summerhillbe mentél, akkor már majdnem két éve egy olyan iskolába jártál, ahol eleget játszhattál, ahol mindig kimehettél a kertbe. Mi volt akkor mégis új neked?
– A szabadság.
– Még a korábbi iskolával szemben is?
– Igen, a szabadság és a közös szavazások.
– Milyen volt az a másik, a korábbi iskoládban?
– Ott is voltak gyűlések, de azoknak nem volt súlyuk, mert a tanárok úgyis mindent maguk döntöttek el. Ha ott valaki valamit előhozott, akkor gyakran meg lett szégyenítve azért. Ha valamit mégis az iskolagyűlés elhatározott, akkor előfordulhatott, hogy két nappal később egy tanár odajött és azt mondta: ez túl veszélyes, ezt nem lehet így… Ha például döntés született, hogy a PC-n szabad a Google Crome-ot használni, akkor ezt mégis megtiltották. Ilyen nevetséges dolgokba is beleszóltak.
– Azt mondod, ha jól hallom, hogy Summerhillben mindent a gyűlés elé lehetett vinni, és amit ott eldöntöttetek, annak súlya volt?
– Igen.
– Lehetne ezt még úgy is fogalmazni, hogy itt, az ausztriai „szabad” iskolában a tanárok fontosabbnak, okosabbnak képzelik magukat az iskolagyűlésnél, míg Summerhillben elfogadják azt, hogy az iskolagyűlés a számára kijelölt körben a legfelsőbb fórum?
– Igen.
– Ami nekem egy fontos különbség volt a te itteni, ausztriai iskolád és Summerhill között, hogy ott a tanárok mindig megtartják az óráikat, és rendszeresen vannak órák, míg itt csak kevés ajánlat volt.
– Igen, itt csak maximum egy valami volt egy nap. Gyakran az se volt igazi tanítás, hanem csak valami gyenge dolog.
– Te háromszor voltál Summerhillben, egyszer 3 egyszer 4 és egyszer 5 hétre. Hogyan változott meg benned a kép Summerhillről?
– Előszörre azt gondoltam, aha, ez a szabadság, ilyenek a gyűlések… Másodszorra észrevettem, hogy ez milyen nagyszerű rendszer, és harmadszorra is nagyszerűnek találtam…, hogy láttam, milyen jól működik, hogy tanárok és gyerekek együtt döntenek.
– A második ottléted alatt számos gyűlést passzoltál. Nem akarlak ezért hibáztatni. Csak nevettem ezen, mert ez is hozzátartozik…
– Akkor vettem észre, hogy tényleg lehet mindent tenni, ezt is, hogy az ember nem megy a gyűlésekre. Harmadszorra aztán érdekelt, hogy mi történik ott.
– Mondtad azt is, hogy másodszorra sokat tanultál angolul.
– Persze, mert ha nem is voltam a gyűlésen, akkor is gyerekekkel beszélgettem, vagy közösen csináltunk valamit.
– Mi történik egy átlagos napon?
– Nincs átlagos nap, minden nap más.
– OK, de mégis!?
– Megérkeztem az iskolába, a táskámat letettem egy szobába, aztán gyerekekkel pingpongoztunk. Ha elkezdtem játszani, akkor az 1 vagy 2 órát tartott. Utána megnéztem a hirdetőtáblát (white board), hogy aznap szervez-e valaki valamilyen programot. Aztán vagy ebéd volt, vagy bementem valami órára. Később lehetett egy gyűlés…Vagy a gyerekek valami játékot szerveztek.
– És délután?
– Vagy gyűlés volt, vagy bementem valami órára, vagy játszottunk. Nagyon rugalmas!
– Korábban mondtad, hogy Summerhillben a felnőttek nem emelik magukat a gyerekek fölé. Hogy van ez? Úgy mondtad, hogy amit a gyűlés elhatározott, az úgy is volt. Mit mondanál még a tanárokról. Milyen emberek? Kit szerettél?
– A tanárok nem magasabb rendű lények, hanem emberek.
A folytatás és a cikk teljes terjedelmében idekattintva olvasható.
Még több olvasnivaló Summerhillről:
Őszig átalakítaná a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) működését az új köznevelési államtitkár. Czunyiné Bertalan Judit az MTI-nek adott interjúban arról is beszélt, mindent megtesznek, hogy iskolakezdésre a tankönyvek rendben megérkezzenek az intézményekbe. Az államtitkár közölte: jónak tartja a mostani kerettantervi szabályozást, és az iskolaszerkezeten sem változtatna.
Bár a Nemzeti Pedagógus Kar megalakításának első lépését aggályosnak látják, a küldöttgyűlésen való részvételt mégis elengedhetetlennek tartják azok a pedagógusok, akik ringbe szállnak a 125 fős testület székeiért. Arról viszont csak elképzeléseik vannak, mi is lesz a küldöttek feladata a júniusi gyűlésen. Azt sem lehet tudni egyelőre, folytatódik-e a küldöttek munkája a 9 fős vezető testület megválasztása után. („Ugrás a sötétbe”: Választás előtt a pedagógusok)
Az oktatási rendszer államosításának kiolvasható célja az uralkodó osztályhoz tartozók elitképzése és a közmunkaprogramhoz szükséges munkaerő biztosítása. Ehhez az szükséges, hogy a lassabban haladók tizenöt évesen, az általános iskola befejezése nélkül átkerüljenek a Híd-programba, és innen tizenhat évesen kilépjenek az utcára. Továbbá az, hogy radikálisan megnőjön a szakiskolába járók, s csökkenjen a gimnáziumban tanulók száma. Miután a közmunkaprogram nem tekinthető valóságos, értékteremtő munkafolyamatnak, a hatalom megkapta a választói felhatalmazást ahhoz is, hogy a köznevelés által „előállítható” hozzáadott érték csökkentésével kétségessé tegye az ország gazdasági fejlődését is. Nem mellesleg, a tanuláshoz való jog szűkítésével szűkül annak lehetősége is, hogy a halmozottan hátrányos – mélyszegénységben élő, iskolázatlan szülőktől származó – gyerekek valaha is jobb életeséllyel lépjenek ki a munkaerőpiacra. (Szüdi János: A „folytatjuk” programja az oktatásban)
Az országos küldöttgyűlés június 14-én lesz, tegnaptól pedig szavazhatnak a pedagógusok azokra, akik az ebben való részvételre jelölést vállaltak. Az aktív, közalkalmazotti jogviszonyban álló pedagógusok a Nemzeti Pedagógus Kar honlapján regisztrálhattak, ha ott szeretnének lenni a küldöttgyűlésen. A szerdáig, május 14-éig tartó szavazás után 125 küldött kerülhet majd be az Országos Küldöttgyűlésre (a határidő lejártáig pedig 384-en adták be jelentkezésüket). A küldöttgyűlésnek szerepe lehet majd az oktatáspolitika alakításában, a kormány döntéseinek bírálatában is (Feláll a Nemzeti Pedagógus Kar vezetése – kormánykritikusok nélkül)
A VS.hu múlt héten úgy értesült, hogy amíg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) nem szerveződik újjá, addig „befagyasztottak” minden álláshirdetést, amelyet a felügyelete alá tartozó intézmények adnának fel. Megkeresésünkre a KLIK tévesnek minősítette értesüléseinket. Felhívta a figyelmünket a közszolgálati állásportálon található álláshirdetésekre. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke szerint az egész szakma megsínyli az átalakítást. Galló Istvánné a VS.hu-nak elmondta: nem ismerik a kormányzat pontos terveit, ám legrosszabb esetben az is előfordulhat, hogy a pedagógushiányt úgynevezett „áttanítással” kívánják megoldani, vagyis egy tanárnak több oktatási intézményben is kell majd tanítania. Ez különösen vidéken jelent problémát, ahol az utazási költségek sem elhanyagolhatóak. (Bajba kerülhetnek a tanárok)
Nem nőttek a munkaterhek, miközben béremelést kaptak a tanárok – mondta Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár a parlamentben, a pedagógusnapra emlékeztetve. szerinte a pedagóguskar létrehozása is azt eredményezheti, hogy emelkedik a pedagógusszakokra jelentők száma, és többen fogják választani ezt a pályát. A köznevelési államtitkár a tanárok megbecsülése érdekében tett kormányzati intézkedéseket sorolta, többek között a pedagógus-életpálya megalkotását. (Hoffmann Rózsa: nem kell többet dolgozni a megemelt tanári fizetésért)
A tehetősebb, jó érdekérvényesítő erővel rendelkező szülők más és más egyéni utakat választanak. Egy részük például megrohamozza azokat az állami iskolákat, amelyekről tudható, hogy pedagógusaik nem roppantak meg az Orbán–Hoffmann-féle erőteljes nyomás alatt. A szülők ilyenkor még azt is vállalják, hogy átjelentkeznek más települések, kerületek iskolakörzetébe, ahol jó hírű, liberálisabb szemléletű, gyermekcentrikus intézmények működnek. Más részük inkább alternatív vagy magániskolát keres. (A szülők keresik az alternatív utat)
A folytatás és a cikk teljes terjedelmében idekattintva olvasható.
A Nemzeti Pedagógus Kar ugyan tavaly óta létezik, azonban csak most szavaznak a vezetőiről. A tanárokat nem mozgatja meg a választás, a 151 ezerből mindössze 384-en jelöltették magukat, pedig a tét nem kicsi: a kar vezetése lesz a kormány hivatalos tárgyalópartnere, és ők dolgozzák ki a tanárok számára kötelező etikai kódexet.
Több mint tízmilliárd forintot csoportosított át a kormány az állami tankönyvfejlesztés és -kiadás feltételeinek megteremtésére, javarészt állami tulajdonszerzéssel kapcsolatos kiadásokra a tartalékból – értesült az MTI. (Tízmilliárd forint az állami tankönyvrendszer kialakítására)
Ha megnézem, hogy mi történik nap, mint nap az oktatásban, és milyen eredményeséggel végezzük a munkánkat, akkor nem tudok jó hírekről beszámolni – mondta Orbán Viktor. A miniszterelnök az M1-en a rossz eredményeket hozó Pisa-felmérést hozta fel negatív példának, és azt is hozzátette, hogy még a jövő héten egy újabb, várhatóan kedvezőtlen vizsgálat, ami a „digitális megértés és problémamegoldó képességet vizsgálja„. Süllyedünk, mindegyikben rossz helyen vagyunk – mondta erről a kormányfő. Ráadásul nemzetközi összevetésben az oktatási rendszerünk teljesítménye egyértelműen gyengül. Ha pedig nem mi leszünk Európa egyik legokosabb népe, akkor nem leszünk versenyképesek – fogalmazott. (Orbán: gyengül az oktatási rendszerünk teljesítménye)
A megkapott – az ígértnél szerényebb – béremelésért sokat kellett fizetni a tanároknak. Egyrészt nőtt a kötelezően intézményben töltendő óraszám, így kevesebb az elismert túlóra is. Másrészt a pedagóguséletpálya-modell furcsa bevezetése miatt mindenkit az első kategóriába soroltak, amit a nyugdíj előtt állók érthető módon sérelmeznek. A legnagyobb gond mégis az, hogy minden évben a miniszter határozza meg, egyáltalán hány pedagógus vehet részt a minősítési eljárásban. (A rontás virágai – Oktatás)
Mivel 2016-ban az érettségi bizonyítvány kiadásának már feltétele lesz a középiskolások számára a legalább 50 óra közösségi munka, iskolai közösségi szolgálat elvégzése és ennek igazolása, 2014-ben a legtöbb iskolában már javában zajlik a munka. A fiataloknak ez többnyire nincs is ellenére, bár sokan arra panaszkodnak, hogy időt vesz el a tanulástól, és akadnak olyanok is, akik nem teljesen értik, mit kellene megtanulniuk mindebből. A szakemberek szerint nagyrészt az intézmények hozzáállásán múlik a siker. (Felelősségre és önzetlenségre nevel a közösségi szolgálat)
Az állami fenntartású iskolákban csak azon könyvek megrendelésére ad engedélyt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amelyben a javasolt lista kötetei szerepelnek. Az ezt tartalmazó levelet Hoffmann Rózsa, távozó köznevelési államtitkár és Marekné Pintér Aranka, a KLIK szintén távozó vezetője fogalmazta meg, a végső döntést pedig a tankerületi igazgatók hozzák meg, nem a tanárok vagy a tantestületek. (Hoffmann Rózsa utolsó levelével is maradandót alkotott)
Csütörtökön hozták nyilvánosságra a következő tanév hivatalos tankönyvjegyzékét, melynek kapcsán a Köznevelési Államtitkárság levelet küldött az állami fenntartású iskolák számára. Ehhez csatoltak egy listát, amin az intézmények számára megrendelésre „javasolt” kiadványok vannak. Hoffmannrózsáról magyar nyelvre lefordítva a „javasolt” azt jelenti, hogy a fenntartó az állami intézményekben csak azoknak a tankönyveknek a megrendeléséhez járul hozzá, amik ezen a listán megtalálhatóak. (Értelmetlen pazarlást hozhat a tankönyvválaszték szűkítése)
A KDNP elnöke teljes mértékben elégedett Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár teljesítményével. „Abban a golyózáporban, amiben végigküzdötte a négy évet, és amit ezalatt letett az asztalra, az történelmi távlatban nézve rendkívüli teljesítmény” („Hoffmann Rózsa úgy harcolt, mint egy berber oroszlán”)
Kártérítési pert indít a Mozaik Kiadó, miután a köznevelésért felelős államtitkár levelében arra szólította fel az állami iskolákat, hogy a KLIK által összeállított javasolt listából válasszanak tankönyveket a jövő évre – írja az atv.hu. (Strasbourgig mehet az egyik legnépszerűbb tankönyvkiadó)
A folytatás és a cikk teljes terjedelmében idekattintva olvasható.
A minősítési rendszerrel kapcsolatos tiltakozások miatt (túlzottan bürokratikusnak és a már bizonyított tanárok számára megalázónak tartják egyesek) két szakszervezet, a PSZ és a PDSZ is sztrájkbizottságot, az államtitkárság pedig egyeztetéseket kezdeményezett. Hoffmann szerint a portfóliók feltöltéssel kapcsolatban egyesek szándékosan félretájékoztatják, megtévesztik a közvéleményt a választások előtt, semmi olyat nem kérnek a pedagógusoktól, amit nem tudnának teljesíteni.
Az iskolák lehetőséget teremtenek az egyházak számára, hogy szolgálják a társadalmat, a nemzetet – jelentette ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szombaton Hódmezővásárhelyen. Az iskolák ugyanakkor lehetőséget teremtenek a megújulásra is azzal, hogy a mai modern világ a gyermekek kérdéseivel, vágyaival, gondjaival megjelenik az egyházi közösségekben – mondta a politikus a hódmezővásárhelyi református közoktatás újraindulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett hálaadó istentiszteleten, a felújított műemlék református ótemplomban. (Balog: Van mit tanulni egymástól)
Leleplezte magát a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) a drasztikus közoktatási centralizáció kapcsán. Kiderült ugyanis, hogy a kormánynak az a gyakran hangoztatott érve, amely szerint az államosításnak az iskolák közötti egyenlőtlenségek, a szegregáció csökkentése a célja, nem fedi a valóságot. E következtetés annak a pernek a tanulságaiból vonható le, amely több mint két és fél éve zajlik a nyíregyházi bíróságon. A pert az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) indította több hiábavaló egyeztetést követően 2011-ben, egy bezárt, majd újranyitott telepi cigányiskola ügyében.(A Klik nem ismeri a feladatait)
Motiválatlan munkatársak, több mint 50 milliárdos hiány, átgondolatlan, elhibázott döntések – lesújtó mondatok olvashatók az Index által megszerzett dokumentumban, amely a Klebersberg Intézményfenntartó Központ működését vizsgálja.(Nyilvánosságra került a titkos Klik-jelentés)
A jelen helyzetben lelkiismereti válságot csak kevesen élnek át. Csak kevesen gondolják végig, hogy a rendszer alapjaiban téves és cinikus beindítása mi mindent vetít előre: a minősítők részére a lehetőséget az önkényes eljárásra, a minősítendő tanároknak pedig a megfelelési kényszert. Elkerülhetetlennek látszik tehát a pedagógusminősítési rendszerben a korrupció és önkorrupció. Olyan új oktatáspolitikáról beszélhetünk, amely közvetlenül megszabja a pedagógusok egzisztenciáját, az iskolák pozícióját, és alkalmas az oktatás szereplőinek tetszés szerinti újrapozicionálására is.(Pozíciók és portfóliók – A pedagógusminősítés következményei)
Az államtitkár kitért a tanfelügyeleti és minősítési rendszerre. Úgy fogalmazott, a kazincbarcikai megbeszélésen jó példáját látta annak, hogy egy kurityáni pedagógus, intézményvezető is részt vesz az ehhez szükséges képzésen. Ezáltal tehát már ő maga is tájékoztatást tud adni a környék iskoláinak – magyarázta az államtitkár, hozzátéve, hogy az az „öngerjesztő folyamat, amelyet ennek a tanfelügyeleti és minősítési rendszernek szántak, elindult, mert az, aki részt vesz benne, az autentikusan tudja továbbadni”. (Hoffmann: Jó tanár nem fél)
Szükség esetén a Belügyminisztérium is besegíthet, de a tankönyvterjesztés továbbra is a Könyvtárellátó feladata marad – ezt az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) közölte az MTI-vel, arra reagálva, hogy a hvg.hu információi szerint rendőrök gyűjtik össze a tankönyvkiszállítás tervezéséhez szükséges adatokat. (Emmi: „továbbra is a Könyvtárellátó felel a tankönyvterjesztésért”)
A folytatás és a cikk teljes terjedelmében idekattintva olvasható.
