Az összes intézkedés, amit az Orbán-kormány hozott a „közátnevelési törvényben”, az mind arra irányul, hogy kevesebb gondolkodó ember legyen az országban – ezt Nagy Emília mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.
Sajtófigyelő kategória bejegyzései
Nemzeti Stratégiák társadalmi egyeztetés nélkül – Equity – Méltányos Közoktatásért Egyesület felhívása
Részletek a felhívásból:
„2014. október 4-én jelent meg a Magyar Közlönyben a hír, hogy négy újabb stratégiát fogadott el a kormány a 1603/2014. (XI. 4.) kormányhatározattal.
A Magyar nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia II., és a Végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni középtávú stratégiának csak a címét ismerjük meg, semmi többet. Nincsen előzetes munkaanyagnak, összefoglalónak vagy szakmai szervezetekkel történt egyeztetésnek nyoma és azt sem látni, hogy a kormánytagok mi alapján szavaztak a stratégiai dokumentumokról.
Dénes Gábor készülő filmjéről – Komor Pál Sanghajban
„Filmünk a világ egyik rendhagyó csodáját, a sanghaji gettó történetét mutatja be, amellyel emléket állítunk Komor Pálnak, aki tiszteletbeli magyar konzul volt Sanghajban, és a legendás Raoul Wallenberghez hasonlóan a nácizmus tombolásának idején diplomataként élete kockáztatásával európai zsidók tízezreit mentette meg a biztos haláltól.
Ártalmas viselkedési sémák a pedagógusok között
Dinnyei Béla – Mák Szilvia: A mi osztályunk 1
A szerzőpáros egy a pedagógusok túlnyomó többségére jellemző jelenséget ír le. A két tanár a pályán töltött évek során ugyanis azt tapasztalta, hogy a pedagógusok többsége a munkájában felmerülő gondok okait (az adott politikai kurzustól függetlenül) szinte kizárólag a külső körülményekben, és sohasem önmagában találja meg. Állításuk szerint pedig „a jelenleginél jobb közoktatás biztosítéka lehetne egy egészséges ön- és helyzetképpel, magabiztos intellektuális háttérrel rendelkező tanártársadalom.” Dinnyei Béla és Mák Szilvia a jelenséget négy sztereotípia mentén írja le.
Prievara Tibor: Osztálytermi folyamatok és a tiltás
Vezércikk a Tanárblog oldalán – 2014. szeptember 29.
Bevallom, azt gondoltam, hogy ennyi év tanári tapasztalata után legalább részben én irányítom, illetve átlátom az osztálytermi folyamatokat. Annyira biztos voltam ebben, illetve abban, hogy nagyon figyelek mindig mindenre, hogy a minap egy kihívást intéztem a diákjaim felé: fogadjunk, hogy nem tudnak úgy sms-t küldeni az órán nekem, hogy azt én ne vegyem észre. Nehezítésül egy 10 szóból álló angol mondatot kellett elküldeniük, amelyet az óra elején írtam fel a táblára, elkerülendő, hogy még a szünetben valamit előre beírjanak, majd az órán csak egy ‘Elküld’-öt nyomjanak. Hogy mi lett a vége? Nos, olyasmi, emire nem számítottam. Őszintén. Continue Reading →
Önként a kirekesztés ellen – felhívás
A CFCF 2014 augusztusában a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével új programot indított el, amelynek célja, hogy 4 magyarországi településen roma és nem roma szülői összefogást teremtsen az integrált oktatás érdekében. A program célja, hogy a szülők közös fellépéssel segítsék elő, hogy gyermekeik együtt tanulhassanak, olyan keretek között, amely lehetővé teszi, hogy minden gyermek maximálisan kibontakoztassa képességeit és személyiségének minden oldalát.
Jelenleg olyan szülőket keresünk, akik szívesen részt vennének a programban. Olvassa el alább felhívásunkat:
Az Oktatói Hálózat levele José Manuel Barrosónak
2014. szeptember 11.
José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság leköszönő elnökét csütörtökön díszdoktorrá avatják a Corvinus Egyetemen. Az Oktatói Hálózat ebből az alkalomból nyílt levelet írt a magyar felsőoktatás helyzetéről.
Tisztelt Elnök Úr!
Mi, a magyar felsőoktatásban dolgozó egyetemi oktatók szeretnénk gratulálni Önnek abból az alkalomból, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem tiszteletbeli doktorává avatja Önt. Mindannyian nagyra értékeljük az Európai Bizottság elnökeként az utóbbi tíz évben az európai ügy előremozdításáért végzett felelősségteljes munkáját. Felhasználva budapesti látogatásának alkalmát, szeretnénk felhívni figyelmét a magyar felsőoktatás válságos helyzetére.
Pályi Márk: Az írástudók uralása
Miért nem érzi úgy a publicista, hogy Kertész Imre bírálatához, motivációi megértéséhez érdemes volna elolvasnia az életművét?
Nem meglepő, hogy mennyire kialakulatlan – pontosabban nem létező – az értő Kertész-recepció Magyarországon, elég az öt évvel ezelőtti Litera-vitára gondolnunk, amely Radnóti Sándor Kertész Imre, a sértett című publicisztikája nyomán bontakozott ki, s amelynek irányvonalát – mármint Radnótiét – Vári Györgytől Tamás Gáspár Miklósig gyakorlatilag mindenki követte (a nagyon kevés kivétel egyike Selyem Zsuzsa volt): Kertész Imre nagyon jó író, de öregkorára stb. sértetté vált, amit el kell nézni neki, nem érdemes foglalkozni vele stb.
Ehhez képest egy – bármilyen hosszú időre visszanyúló munkatapasztalattal is bíró – mezei újságírótól aligha várhatjuk el, hogy pont ő lássa át és/vagy be azt, amit még a fölkent elméleti szakértőknek sem sikerült: Kertész nem annak ellenére „sértett”, ami az életművében áll, és ezért a munkája dicséretet, megnyilvánulásai pedig „baráti” bírálatot érdemelnek – ez a baráti bírálat (s ellenségek ugye már nem is kellenek…) azért mégiscsak, vitán felül, hasonlít a kedves kartársak pártelhajlástól való jóindulatú óvására –; hanem: Kertész Imre pontosan annak megfelelően viselkedik, ami az írásaiban olvasható, mondhatnánk azt is, azért kapta a Nobel-díjat, mert föltárta magában azt a reflexiós réteget, amelyben az ellentmondások már nem a morál és az attól vélt eltérés között feszülnek, hanem egy sokkal mélyebb bizonyság lépcsőfokai – és ehhez a viselkedésében, vagy legalábbis annak nyilvános interpretációjában is mindig hű maradt.
Ezért fogadja el a kitüntetést is.
Igen, a morál végül is olyan, mint a pártdirektíva.
Nem, nem ugyanaz. Hanem olyan. Először a lélekstruktúra ilyen analógiáit érdemes megérteni (tökre nem nehéz, egy kis antropológia, múlttörténet stb.), s utána nekikezdeni Kertész olvasásának.
A cikk teljes terjedelmében idekattintva olvasható.
Totyik Tamás: Kalandvágy, szabadságvágy – vagy megyünk a jól fizető munka után?
2014-08-13
Részletek a cikkből:
Nemrég hozott nyilvánosságra a londoni Munkaügyi Hatóságnál dolgozó magyar alkalmazott egy rémisztő adatot. 1 021 711 magyar állampolgár fizet társadalombiztosítási járulékot a brit TB-nek. Ebbe a számban benne van a brit oktatási intézményekben tanuló magyar fiatalok száma is. Ha 100 000 fő körül vesszük a brit oktatási rendszerben tanuló fiataljaink számát, akkor is 900 000 magyar dolgozik az Egyesült Királyságban. Félelmetes adat, ez majdnem négyszer több mint ahányan 1956 után kényszerből elhagyták hazánkat. Csak Nagy Britanniáról írtam eddig, és hol van Németországban, Ausztriában, a Skandináv államokban és az USA-ban munkát vállaló magyarok száma. Senki nem beszél erről a szörnyű adatról, és senki nem beszél a miértekről és a várható következményekről. Az érthető, hogy a kormányzati kommunikáció mélyen hallgat, de az ellenzék miért van csöndben? Senkinek nem hiányzik a népesség 13 százaléka? Mit csinál a magyar gazdaság, hogy lemond másfél millió honfitársunkról? Nem hiányzik az adóbevételük?
Magyarországon 6,2 millió aktív korban (18-62 év) lévő állampolgártársunkról számolnak be a KSH statisztikák. Ebből a júniusi adatok szerint 4,1 millió munkavállaló van (ebben a közfoglalkoztatásban és közmunkában érintettek, illetve a magyar munkaközvetítők által külföldön foglalkoztattok száma is benne van, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók is). Hivatalosan 400 ezer inaktív van. Ha ehhez hozzáadjuk az 1,7 millió külföldön munkát vállaló honpolgárunkat, akkor ki is jön a 6,2 millió munkavállaló. A kormányzat által elismert hivatalos adatok szerint 500-700 ezer munkavállaló van külföldön, ennek ellentmond a Social Security Office által készített belső tanulmány. A kiszivárogtatott adatok alapján végzett számítások szerint az aktív korú magyar állampolgárok 27 százaléka vállal munkát külföldön. A teljes magyar társadalom 17 százaléka külföldön keresi a boldogulását. Az 1,7 millióból 900 ezren a brit szigeteken keresi a boldogulását, 400 ezer fő Németországban, a Skandináv- félszigeten 100 ezer fő, az USA-ban 100-120 ezer /ennek jelentős része illegális munkavállaló/, Ausztriában 80-100 ezer fő, 70 ezer fő az EU fel nem sorolt tagállamaiban, a maradék Ausztráliában és Új-Zélandon próbál szerencsét.
[…]
A Magyar Ifjúság 2012 tanulmánykötet szerint a kivándorló magyar fiatalokra a következőek jellemzőek. A 2008-as gazdasági válság után ugrott meg a külföldön munkát vállalók száma és 2011-ben csúcsosodott ki, azóta stagnáló képet mutat. Az Egyesült Királyság területén a munkát vállaló magyarok 80 százaléka 20-35 év közötti. A németeknél dolgozó magyar munkavállalók az idősebb generáció tagjai közül kerülnek ki. A Skandinávoknál a magyar munkát vállalók legjelentősebb része, már családot alapított emberek, és nagyrészük a családjukat is magával viszi. Az osztrákoknál a határ mentén legfeljebb 50 kilométeres távolságra lakók adják a magyar munkavállalók 80 százalékát.
[…]
A férfiak 52 százaléka, a nők 46 százaléka szeretne hosszabb rövidebb ideig külföldön dolgozni a 15-24 év közötti korosztályban.
Az okok a következők a fiatalok körében:
- Lecsúszástól való félelem: Jobban akarok élni, mint a szüleim;
- Nyelvtanulás;
- Karrierépítés;
- Tapasztalatszerzés;
- Új kihívás;
- Családi okok;
- Vallási, politikai okok.
Gátló tényezők:
- Család;
- Hazaszeretet;
- Az induló tőke hiánya;
- Társ, ismeretség hiánya;
- Itthoni karrier;
- Idegennyelv ismeretének hiánya.
A teljes cikk és a jegyzetek idekattintva olvashatók.
Klima László: Észtek vagy mongolok?
2014. augusztus 1. (Rénhírek rovat)
Részletek a cikkből:
Magyarország bezárja tallinni nagykövetségét. Nyit helyette másikat Ulánbátorban, Mongólia fővárosában. Állítólag gazdasági okokból. Bevegyük ezt a maszlagot?
[…]
A tallinni magyar nagykövetség bezárásának politikai következményeit Ara-Kovács Attila elemezte a Magyar Narancsban. Írásában kifejti, hogy Magyarország háromszorosan is szövetségese Észtországnak. Mint a finnugor ügyek képviselője, szövetséges nemzeti-kulturális téren: történelmi tapasztalatai révén Észtország mélyen átérzi Oroszország finnugor népeinek helyzetét, és a finnugorközi együttműködésben erélyes és hatásos partner. Észtország szövetségesünk az európai együttműködés terén is: fontos a szerepe a kelet-európai problémák kezelésében is (Belorusszia, Ukrajna helyzete). Harmadszor pedig Észtország NATO-államként fontos szerepet játszik a kelet-európai katonai fejlemények megfigyelőjeként és értékelőjeként is. E szövetségesi háló minden szálát elvághatja a nagyköveti szintű kapcsolatok felszámolása. Ez a döntés Magyarország számára külpolitikailag káros.
A nagykövetség bezárásával Magyarország súlyosan megsérti Észtország önérzetét, valamint az észt és a magyar népet. Az észtek és a magyarok nem úgy tekintenek egymásra, mint egy másik európai ország lakóira. Itt ennél sokkal többről van szó: a két népet összekötő érzelmi szálról, amelynek alapja a nyelvrokonság. Ebből következően a nagykövetség bezárása Magyarország számára kül- és belpolitikailag is káros.
Észtország helyett ezután Ecuadorral fogjuk ápolni a kapcsolatokat. Ara-Kovács Attila e mögött is az orosz minta követését látja: megfigyelése szerint Ecuador politikai berendezkedése a miénkhez hasonló, és ott is megfigyelhető Oroszország pozícióinak az erősödése. Vajon az orosz tanácsadók már a magyar külügyminisztérium éléskamrájában falják a befőttet?
****
A teljes cikk a kommentekkel együtt idekattintva olvasható