Neubauer István beszéde – 2016. március 15-én, a Tanítanék Mozgalom demonstrációján

2016-0315

Tisztelt Honfitársaim!

Jó hírrel kezdem: a február 29-i akcióban mintegy 150 ezer diák és szülő vett részt közvetlenül, vagy kockás ingben támogatva azt.

150 ezren mozdultak egyszerre – vezérlő tábornoki felhívás nélkül – abban az országban, amelyben évek óta folyik a közoktatásban érintettek megfélemlítése. 5 évvel a botrányos köznevelési törvény elfogadása után végre együtt fejezték ki szolidaritásukat az óvodákban, általános és középiskolákban, sőt egyházi iskolákban érintett szülők és diákok, mert úgy érzik, a dolgok rossz irányba mennek. Mi szülők már nem hallgathatunk tovább!

Ki kell állnunk természetes szövetségeseink, az óvónők, a dajkák, a szakszolgálatok dolgozói, a tanítók, tanárok és közvetlen segítőik mellett, mert a családban, otthonokban nevelkedő új nemzedékből csak együtt tudjuk kinevelni a jövő boldogulni képes Magyarországát. Nem hallgathatunk tovább! Nem hagyhatjuk gyermekeink sorsát azokra, akik a becsődölt köznevelési törvényt ránk erőszakolták!

Amióta a lányom 1998-ban óvodába ment, folyamatosan érintett vagyok a közoktatásban és az utóbbi években egyre elkeseredettebb. 2011 óta döbbenettel érzékelem, hogy az időt vissza akarják fordítani. A helyi közösségek iskolái idegen kezekbe kerültek, igazgatóikat béna kacsákká tették, gyermekeinket pedig elavult ismeretekkel, röghöz kötési szerződésekkel, janicsárképzőkkel cselekvőképtelen alattvalókká akarják nevelni.

Miniszterelnök úr! Miért kell egész generációkat feláldozni a múltba révedés oltárán? Miért akarja, hogy egy Európához közelítő közoktatás helyett letűnt rendszerek rég meghaladott modelljeihez térjünk vissza? Miért akadályozza foggal-körömmel, hogy ez az ország a kulturális identitására büszke, felvilágosult, sikeres és nyitott európai ország lehessen?

A szolidaritási akcióban részt vett és azóta is szerveződő szülők nem pártszimpátia szerint bírálják az oktatási rendszert. Felelős szülők vagyunk, gyermekeink Európa-szerte tisztelt jogaiért kiállunk, gyermekeinknek pártszimpátiától függetlenül a legjobbat akarjuk: kulturális hagyományainkon nyugvó, európai szinten versenyképes, egyben a gyermekkor szépségeit megőrző közoktatást. Nem történelemhamisítást, nem elavult tudást és nem értelmetlenül túlterhelt, szorongó gyerekeket. Nem hallgathatunk tovább: a szülők pártszimpátiától függetlenül el-vár-ják a normális közoktatási viszonyok kialakítását és a korszerű oktatási elvek alkalmazását. A korszerűbb és szabadabb iskola nem világnézet és pártszimpátia kérdése!

Gyermekeink az oktatás minden területén a legjobbat érdemlik! A jövő orvosa, gázszerelője és állattenyésztője is beszéljen idegen nyelvet, legyen tisztában a digitális világgal, kapja meg a képzésekor legjobb szakismeretet, és legyen képes a tudását folyamatosan megújítani, a világot maga körül kritikusan szemlélni!

A sajátos nevelési igényű gyermek, az autista gyermek kapja meg az őket értéknek tekintő állam kellő segítségét, és egyikünk gyermeke se lehessen áldozata semmilyen – és különösen nem államilag támogatott – hátrányos megkülönböztetésnek. És ne legyen ezerfelé szabdalt a közoktatás. A Márciusi Ifjakkal kiáltsuk: „Felelős Minisztériumot Buda-Pesten”! Minisztériumot, ami minket, az érintetteket képvisel a mindenkori kormányban és nem a kormányt a rajtunk folytatott emberkísérletekben. Ezek nem követelésektrivialitások, amiknél az a szégyen, hogy 2016-ban még beszélni kell róluk!

Mindenki olvashatta, van itt is, aki a saját bőrén tapasztalhatta, hogy a cinikus önkény február 29-e kapcsán, de máskor is hányszor és hogyan próbálja megfélemlíteni azokat, akik hazájuk oktatásügyére bízzák gyerekeiket, akik hazaszeretetből és honfiúi felháborodásból emelik fel jobbítóan a szavukat. A hatalmaskodóknak és mameluk szervezeteiknek azonban tudniuk kell, hogy nekünk szülőknek nincs hová hátrálnunk, hiszen a gyerekeink jövője a tét. Nem félhetünk, hiszen a gyerekeink jövője a tét. Bátraknak kell lennünk, hiszen úgy tűnik, a gyermekeink sorsa évek óta illetéktelenek kezében van. El ezekkel a kezekkel a gyermekeinktől.

 – Tanítanál?

 – Legyen úgy.

Úgy legyen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.