Az idén vizsgázott az új rendszer, mellyel kormányzat megnehezítette, hogy a 6 éves korukat betöltött gyermekek még egy évig óvodában maradhassanak: míg korábban a szülők és az óvoda közösen dönthettek erről, idéntől már az Oktatási Hivatal jogosult ezt elbírálni csatolt dokumentumok és esetenként a pedagógiai szakszolgálatok véleménye alapján, hatósági eljárás keretében. A szülői visszajelzések alapján azonnali intézkedéseket is javaslunk, és jobbító szándékkal értékeljük a rendszert bízva abban, hogy ez a gyermekek érdekét szem előtt tartva elősegíti a jogszabályok felülvizsgálatát és megkönnyíti az ország újraindítását amint a járványt sikerül megfékezni.

A törvény tavaly nyári elfogadása nagy bizonytalanságot keltett az érintett szülőkben, amit a törvény végrehajtását szabályozó rendelet késlekedése csak tovább fokozott. Ezért hozta létre a Szülői Hang Közösség az érintett szülők számára közösségi csoportját, melyhez több ezren csatlakoztak, hogy a rendelkezésre álló kevés információ megosztásával egymást segíthessük. Részletes beszámolónk visszajelzései is ezektől a szülőktől származnak.

Ezen túl az Oktatási Hivatalnál kérvényező szülők körében kérdőíves felmérést is végeztünk. A felmérést akkor töltötték ki a szülők, amikor megérkezett a hivataltól az első visszajelzés a kérelem elfogadásáról, elutasításáról, vagy a szakszolgálati vizsgálatról (hivatalosan: „függő hatályú végzés”-ről).

Összefoglalás

• A szülői visszajelzések alapján az Oktatási Hivatal (OH) az esetek többségében (55%) nem tudott saját hatáskörben dönteni, és szakszolgálati felülvizsgálatra küldte a gyermeket. Az OH kevés esetben (3%) utasította el a szülők kérelmét szakszolgálati felülvizsgálat nélkül, a többi esetben (42%) pedig egyből helyt adott a szülők kérésének.
• Az elutasítások jelentős része épp a legkiszolgáltatottabb SNI-s gyerekeket érintette, tőlük ugyanis indoklás és egyeztetés nélkül elvették azt a lehetőséget, hogy a többiekhez képest még egy évet óvodában maradhassanak, annak ellenére, hogy ez szakmailag indokolt, és a szakértői bizottságok sem látták iskolaérettnek ezeket a gyermekeket.
• Az OH nem hozta nyilvánosságra döntéseinek kritériumait. A szülői visszajelzések alapján látható, hogy sokszor nem egységesen döntött. Az, hogy az OH kért-e szakszolgálati felülvizsgálatot, nagymértékben függött attól, hogy mikor adták be a kérvényt. Január első hetében 81% volt a szakszolgálatra küldöttek aránya, míg január utolsó hetében csak 24%, így az járt jól aki a lehető legkésőbb kérvényezett. Az is sokat számított, hogy hol adták be a kérvényt: voltak „pozitív megyék”, mint pl. Budapest vagy Győr-Moson-Sopron, ahol csak 18%-ban kért az OH szakszolgálati felülvizsgálatot, míg más „negatív megyékben”, pl. Baranyában ez az arány 77% volt.
• Az OH bizalmatlan volt a szülők írásban csatolt fejlesztői igazolásaival szemben, csak kis mértékben vette figyelembe ezeket (csak 5%-ban nőtt az egyből elfogadás aránya, ha volt ilyen dokumentum), míg a szakszolgálati és orvosi papíroknak jóval nagyobb jelentősége volt (14%, illetve 27%) annak ellenére, hogy az iskolaérettsége elsősorban nem orvosi kérdés. De ebben sem volt egységes az OH országosan, a „ pozitív megyékben” sokkal nagyobb mértékben vették figyelembe a fejlesztői véleményeket (13%).
• A szülők elsöprő többsége (98%) rosszabbnak tartja az új rendszert, mint a régit. A nagy többség (92%) szerint a kormányzat nem adott megfelelő indoklást az új rendszer bevezetésére, az OH döntési kritériumairól pedig szintén nem volt megfelelő tájékoztatás (95%). A kormányzat részéről nem volt olyan szakértő, aki nyilvánosan vállalta volna a szakmai felelősséget az új rendszerért, a kormányzati kommunikáció ellentmondásos volt, és az egyes kormányzati szervek egymásra hivatkozva hárították el a felelősséget.
• Bár az óvodák jelentős részben együttműködtek a szülőkkel, voltak sajnálatos kivételek is, ami esélyegyenlőtlenséget okozott. A szülők 18%-a nem kapott megfelelő tájékoztatást az óvodában, 7%-ny esetben pedig az óvoda kifejezetten nem volt együttműködő a dokumentumok beszerzésében.
• A szakszolgálatok jelentős része odafigyelt a szülők véleményére és méltányolta a szülők kéréseit, de előfordultak negatív példák is. Egyes szakszolgálatok nem hallgatták meg érdemben a szülőt, és csak sablonos vizsgálatot végeztek, ami nem tudott választ adni a szülők által jelzett problémákra. Nem voltak egységesek a szakszolgálatok abban a tekintetben sem, hogy az elvégzett vizsgálatok alapján egy gyermeket iskolaérettnek minősítenek-e; egyes szakszolgálatok akkor is iskolaérettnek minősítettek gyerekeket, ha a vizsgálat jelentős hiányosságokat tárt fel. Így a szülők ki vannak szolgáltatva, és sokszor a szerencsén múlik az eredmény, például azon, hogy épp melyik szakszolgálathoz kerülnek , és hogy ott milyen alaposan vizsgálják meg a gyermeket.
• A kormányzat elvette a szülőktől a fellebbezés lehetőségét is, csupán a bírósági út maradt jogorvoslatként, ami azonban igen költséges, nehéz és bizonytalan, így a legtöbb család számára irreális. A folyó bírósági ügyek akadozva haladnak, és kérdéses, hogy a járvány sújtotta helyzetben megfelelően lebonyolíthatóak-e még az iskolai beiratkozás előtt.
• Összességében kudarcot vallott a kormányzat egységesítésre hivatkozó törekvése, hiszen a rendszer egyáltalán nem volt országosan egységes: tavaly a szakszolgálatok hol vizsgáltak előzetesen, hol nem; az óvodák különböző mértékben segítették vagy nem segítették a szülőket; az OH döntései a beadás ideje és helye szerint mások voltak; a szakszolgálatok nem egységesen ítélték meg a gyermekeket, a bíróságok döntési szempontjairól pedig semmit sem lehet tudni.
• Az új rendszerben az OH gyakorlatilag postásként működik. Valójában nincs értelme az OH közbeékelésére a szülő és a szakszolgálat közé, hiszen a szülő maga is el tudna menni a szakszolgálathoz, és a szakszolgálat maga is meg tudná ítélni, hogy a meglevő papírok alapján van-e további vizsgálatra szükség.
• A koronavírus-járvány a leginkább kiszolgáltatott SNI-sek és koraszülöttek helyzetét még tovább nehezítette, hiszen a számukra szükséges fejlesztések nagyrészt elmaradnak.
• A fennálló helyzetben a Szülői Hang Közösség azt kéri a kormánytól, hogy a még nem lezárt bírósági ügyeket a szülők kérésének megfelelően zárja le, az SNI-seknek engedélyezzék a korábban lehetséges további egy év óvodát, a koraszülöttek iskolaérettségét pedig a korrigált koruk alapján ítéljék meg, hogy ők is azonos eséllyel indulhassanak, és a fogantatásuktól számítva ugyanannyi idejük legyen az iskolakezdésig. Kérjük a kormányt, hogy az idén életbe lépett rendszer eredményességét tudományos alaposságú felméréssel mérjék. Kérjük, hogy vonják vissza a hat évesek beiskolázásának új rendszerét, és kezdjenek szakmai egyeztetést egy új, jobb rendszer megalkotásáról. Felmérésünk eredményei ehhez adnak támpontokat és segítséget.

Az alábbiakban mindezeket részletesen kifejtjük interaktív statisztikai adatok és személyes történetek kíséretében, és ábrával illusztrálva magyarázzuk a kormányzati felelősségáthárítás rendszerét is.

Tartalom

Így döntött az Oktatási Hivatal
A legsérülékenyebbek a törvény első számú áldozatai
Akik duplán rosszul jártak: a koraszülöttek
A kormányzati felelősségáthárítás rendszere
Rosszul jártak a hamar kérvényezők
Hatalmas területi egyenlőtlenségek
A hivatal bizalmatlansága a szakértőkkel szemben
Számít-e a szülői indoklás?
Rossz szülői tapasztalatok
Eltérő szakszolgálati vizsgálatok
Akadozó bírósági eljárások
A koronavírus és az iskolaérettség
Összegzés
Ezt kéri a Szülői Hang Közösség

A teljes tanulmány ide kattintva olvasható

Iskolaérettség: ilyen volt az Oktatási Hivatal önkénye 2020-ban