Most fejeztem be Závada Pál Természetes fény című regényét, és nem tudok magamhoz térni. És senki nincs a környezetemben, aki már olvasta, és akivel meg tudnám beszélni. Találtam egy recenziót, ennek idemásolom a végét, mert saját szavaim nincsenek még hozzá. „A Schön család Jakovja túlélőként visszalátogat Tótkomlósra, mint izraeli állampolgár, próbálja megérteni a szülei, a volt hazája sorsát. Ha tiszta szívvel befogadja az elődei irracionális, tragikus történetét, akkor azt gondolhatja, hogy egy bomló testű tetem a történelem, amely sosem volt képes arra, hogy megszabaduljon a démonaitól, hogy a rossz- és jószándékok, a gyilkos indulatok és tüneményes érzékiségek, amelyek a helység lakóit szerelmetesen egybefűzték, egy nagyobb, abszurd hatalom által örök időkre eltöröltettek. S hogy aki nem képes a létén túlmutató lázadásra, a lehetetlenre, az részese lesz még életében a bomló test, a Závada Pál által megidézett haza, mára is figyelmeztetően kivetülő erkölcsi züllésének. A regény lapjain olyan mélyen belelátunk elődeink tehetetlenül magukkal cipelt mindennapjaiba, az elszenvedett sérelmek beforratlan sebeibe, hogy a passzív narratíva lesz az olvasó számára a leggyilkosabb eszköz, amely révén, ha csak gondolatban is, de szabadulni igyekszik a múlt arcpirítóan ma is érzékelhető kulcsszavaitól. Sok-sok ilyen felszabadítóan okos regény kell, hogy a fülledt, ólmeleg, gyilkosok kreálta haza bűzét végre kiszellőztessük.”

http://www.revizoronline.com/hu/cikk/5023/zavada-pal-termeszetes-feny/