Gyarmathy Éva: A digitális kor és a sajátos nevelési igényű tehetség

Forrás: http://www.jgypk.hu/mentorhalo/wp-content/uploads/2015/09/Gyarmathy-Eva1.png

A cikk eredetileg a http://www.diszlexia.hu/ oldalon jelent meg.

„A digitális kor újrarendezi a képességeket, és megváltoztatja az értékek egy részét. Az oktatási rendszer a változásokat alig követi, így egyre több gyerek kap diagnózist, ahelyett, hogy képességeinek megfelelő tanítást kapna. Közülük sokan kiemelkedő képességekkel rendelkeznek. Ugyanazok a jellemzők, amelyek a diagnózisokra okot adnak, számos kiemelkedő alkotó életrajzi adataiban megtalálhatók. A kiemelkedő tehetségek teljesítménye nem feltétlenül egyenletes, mert a szokásostól eltérő észlelés és reakció jellemzi őket, amely gyakran teljesítménybeli és beilleszkedési zavarokhoz vezet. A digitális kor kultúrája által változó képességek sok tekintetben a kiemelkedő tehetségek sajátosságai felé alakulnak. Két lehetőség van: egyre több tehetség vagy egyre több diagnózis születhet.”

[…]

A digitális korban megint változik az információfeldolgozás. A korábbi elemző, lépésről lépésre történő feldolgozás mellett egyre nagyobb szerepet kap az egészleges, téri-vizuális feldolgozás. A technikai eszközök lehetővé teszik, hogy a gyorsan, sok információt hordozó téri-vizuális ingerekre épüljön az információátadás. Ehhez alkalmazkodik az agyunk is.

A Z EMBERI AGY MŰKÖDÉSÉNEK ÁTALAKULÁSA

Az emberi agy képlékeny, nyitott, tapasztalatfüggő rendszer. Adott idegrendszeri lehetőségek megjelenése a környezeti hatások függvénye. A külső ingerek erősen befolyásolják a képességek fejlődését az ember egész életén át.

Gerontológiai vizsgálatok mutatják, hogy még az idős emberek idegrendszerének működése is átalakul. Akik rendszeresen interneten böngésznek, nagyobb rövidtávú memóriával rendelkeznek, mint azok, akik ezt a technikát nem használják. A döntéshozatali és probléma-megoldási régiókban nagyobb aktivitás mutatkozik. Ennek megfelelően alakul az idegrendszer működése (Small, Vorgan, 2008).

Marc Prensky (2001) digitális bennszülötteknek nevezte azokat az egyéneket, akik abban a korban születtek, amikor a digitális technika már a háztartások részévé vált. Azok, akik ennek előtte szocializálódtak, a digitális bevándorlók. Ez utóbbiak idegrendszerére is erőteljes működésváltoztató hatással van a megváltozott kultúra, de az alaphuzalozás még a lineáris, egymásutáni gondolkodást kívánó korszakban történt.

A digitális bennszülöttek könnyen dolgozzák fel a változó információkat, sokkal gyorsabban hoznak döntéseket, mint a digitális bevándorlók, viszont a módszeres, pontos, rendszerben történő gondolkodás terén gyengébbek.

[…]

Az írásbeliség megerősítette a logikai-elemző gondolkodást. A digitális korban a vizuális feldolgozás, az egészleges, átfogó, intuitív megközelítés kezd erősödni. A változás iránya lényegében ellentétes azzal, ami az alfabetikus írás kialakulásakor történt. A részletekre irányuló, elemző gondolkodás háttérbe szorul. A bal agyfélteke erős dominanciája, amely a beszéddel, majd az írásbeliséggel jelentősen növekedett, most csökkenni látszik.

A bal agyféltekéhez tartozik, a lépésről lépésre történő feldolgozás. A viszonyokat, részleteket kezeli. Olyan funkciók kapcsolódnak a bal agyféltekéhez, amelyekben meghatározó az egymásutániság: beszéd, írás, olvasás, számolás, logika, mind a részek megfelelő illesztését kívánják.

A jobb agyfélteke az információkat egészlegesen, egyidejűleg kezeli. Ezért ide kapcsolódnak a téri-vizuális képességek, a zene értése, a képzelet, a humor. Gyorsan hoz megoldásokat a jobb agyfélteke, mert automatikusan összerak a rendelkezésre álló részletekből egy megoldást – képet, ötletet, döntést, fogalmat.

A digitális bennszülöttek kiegyenlítettebb dominanciára tesznek szert. A beszéd, az írásbeliség, a verbalitás növeli a bal agyfélteke erejét. A sok vizuális információ feldolgozása a jobb agyféltekét erősíti.

[…]

Az iskola azonban nem veszi figyelembe ezt a változást, és olyan elvárásokat támaszt a tanulókkal szemben, mintha semmi nem változott volna. Egyre több diák nem tud megfelelni az elvárásoknak, egyre nő a sajátos nevelési igényekkel küzdőnek minősítettek száma. Hamarosan ráébrednek a szakemberek, hogy megváltozott képességei miatt valamilyen mértékben az összes digitális bennszülött sajátos nevelési igényű, vagyis ennek megfelelő tanításra van szükség, és nem címkézésre.

Mindezen változások közepette azok a gyerekek, akik valóban kisebbséget képeznek képességbeli jelentős eltéréseik miatt, és valóban sajátos nevelési igényűek, még nehezebb helyzetbe kerültek, pedig sokan kiemelkedő teljesítményekre lennének képesek.

[…]

Albert Einstein, akinél életrajzi adatok alapján valószínűsítették a diszlexiát (Kantha, 1992), későn kezdett beszélni, és nagyon muzikális volt. Feltételezhető a jobb agyfélteke erőteljesebb működése. Teljesítményei igazi kreatív teljesítmények.

Nem hozott létre új fizikai tényeket. A mindenki rendelkezésre álló tényeket rakta össze másképpen. A Nobel-díj bizottság alig tudott dönteni, melyik elméletére adja a díjat, annyiféleképpen sikerült ez.

Agatha Christie, a krimi királynője is diszlexiás lett volna, ha ma jár iskolába (Osvát, 1994). A jobb agyféltekei feldolgozás ereje nála is lehetővé tette, hogy ugyanazokat a tényeket különbözően illessze egybe, és így sokféle megoldást ajánljon fel az olvasónak. (Míg végül egy addig fel nem fedett megoldás fut be.)

A figyelemzavar a figyelem kontrolljának gyengesége, nem a figyelem hiánya. Az ilyen egyén főleg arra nem tud figyelni, ami előtte van, mert közben más ingerek elvonják. Gyakran a belső képekben merül el, amit álmodozásnak minősít a külvilág. Frank Lloyd Wright a neves építész annyira el tudott merülni ábrándozásaiban, hogy kiabálni kellett hozzá, hogy felfigyeljen (Secrest, 1992).

A kreatív tehetség olyasmit is észrevesz, amit más nem, és ha megtalálja a tárgyat, akkor figyelmét erre szűkíti be. Cramond (1995) az agyi struktúrák, kognitív feldolgozás, temperamentum összevetésével vizsgálta a hiperaktivitás/figyelemzavar és kreatívitás kapcsolatát.

Egyezéseket talált, mint például: neurobiológiai anomáliák, jobb agyféltekei dominancia, magas figurális kreativitás, perifériális ingerek használata probléma megoldás során, élménykeresés, érzékenység és erős reakciók.

Számos tudós, politikus, művész életrajzi adatai utalnak valamilyen neurológiai eredetű teljesítményzavarra. Thomas Alva Edison (Száva, 1969) és Nikola Tesla (Cheney, 2001) életrajzából kiderül, gyerekkorukban a tanulási zavar, hiperaktivitás/figyelemzavar jeleit mutatták.

[…]

Több nagy alkotót értelmi fogyatékosnak vagy gyenge képességűnek tartottak, mert az átlagos elvárásoknak nem tudott megfelelni. Thomas Mann háromszor bukott meg, James Wattot nehézkesnek és ostobának tartották (Polgár, 2008). Pablo Picasso feltételezhetően diszlexiás és diszkalkuliás volt, de akkoriban értelmi fogyatékosnak tartották.

Magyar példa is van az iskolai készségeknek a tehetségtől való függetlenségére:

„Nekem pl. végtelenül nehéz felfogásom volt; gyermekkoromban szinte semmilyen – 6, 7 esztendős koromban a legnagyobb fáradsággal sem tudtak megtanítani még olvasni sem, úgyhogy akkor közel voltam ahhoz, hogy ‘grófi trotli’-nak tartsanak. Nagyon nehezen tanultam, nem értettem meg semmit; tulajdonképpen igen rossz diák voltam…”  (Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához 1857. november 6.)

[…]

A teljes cikk idekattintva olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.