Tisztelt Püspök Úr!

Katolikus emberként, tanárként kérem, hogy amennyiben nem kívánja cáfolni a HVG-ben 2016. 04. 16-án megjelent tudósítást (A pécsi püspök fenyegette a tanárokat),

válaszoljon a következő kérdésemre, kérdéseimre:

Milyen világ, milyen ország az, ahol egy püspök felszólítja a tanárokat, hogy ne sztrájkoljanak, azaz ne éljenek (erősen megnyirbált) demokratikus jogaikkal?

Milyen világ az, ahol a szavakkal keresztény értékeket hirdető kormány a menekültek ellen uszít?

Milyen világ az, ahol a kormány keresztény Magyarországról beszél, miközben eltűri, hogy a legszegényebbek még nagyobb szegénységbe süllyedjenek?

Milyen világ az, ahol a szétzilált, központosított pedagógiai szakszolgálat és gyermekvédelem szakadozó hálójából kiesnek a leginkább rászorultak, és az őket segíteni igyekvőt vadul támadják?

Milyen világ az, ahol az ország legnagyobb közparkjában ősfákat vágnak ki, hogy a meglévő működő kulturális intézmények helyett hivalkodó, az építtetőknek hatalmas pénzeket hozó új palotákat építsenek, ahol szétzilálják a környezetvédelmet, és ezzel ellehetetlenítik, hogy az Isten által teremtett és ránk bízott természetet védeni tudjuk?

Milyen világ az, ahol a világörökség részét képező kolostor, később színház épületét szégyenletesen megrongálják, „újjáépítik” a „reprezentáció, hatalom, erő mindenekfelett” gondolata jegyében? Ahol a műemlékvédelmet szétzilálják, és ezzel elődeink , az Isten adta tehetség és tudás segítségével létrehozott munkáját, alkotásaik épségét veszélyeztetik?

Milyen világ az, ahol a magát többségében kereszténynek valló vezető elit elképesztő javakban dúskál, birtokokat vásárol, fácánra vadászik, miközben az ország egyharmada nyomorog, a hajléktalan pedig megvetést, büntetést érdemel?

Milyen világ az, ahol a vezetés többé már nem folytat párbeszédet, nem kérdez, nem lát (mert nem néz) hanem plakátokon üzenget?

Milyen világ az, ahol kötelező hittan/etika órákkal képmutatásra nevelnek, és ezzel szétverik a korábban működő plébániai közösségeket, hittancsoportokat?

Milyen világ az, ahol a tehetős kevés magánkórházakban kezelteti magát, miközben az „egyszerű” ember már lassan alapvető ellátást sem kap a kórházakban, az őket segítők, az Isten adta életet védeni igyekvők megalázóan kevés pénzért küzdenek és félelmükben nem mernek felszólalni?

Milyen világ az, ahol a gyerekekkel és tanárokkal szemben egyaránt a fegyelem, a szigor, a tettenérés az irányadó elv, ahelyett, hogy a hangsúly a személyes odafigyelésen, a motiváción, a megelőzésen lenne (amihez idő és idő kell)?

Milyen világ az, ahol megszabják, miből tanítson a tanár, megrendelik a (-z ideológiailag szimpatikusnak vélt) műalkotásokat, újbeszél nyelvet építenek, ahol a mélyszegénység szó nem létezik, a menekült pedig migránssá lesz, illetve létrejön a gazdasági menekült kifejezés paradoxonja?

Milyen világ az, ahol a kebelre szorított egyes egyházak komoly támogatást élveznek, míg a leginkább rászorulókat, a szegényeknél is szegényebbeket támogató keresztény közösség már nem is lehet egyház?

Püspök úr, milyen világ az, ahol a Jézust követni igyekvő egyház a fentiek miatt nem szólal fel?

Milyen világ az, ahol a katolikus egyház legtöbb tisztségviselője a Krisztus által adott megbízatást teljesítő vezetőjének szavát nem hallja meg, és elfelejti, hogy az általa meghirdetett Irgalmasság évének az Irgalmasság cselekedeteiről kellene szólnia?

Püspök úr, nem tudom, Ön mit gondol, de szerintem, ez nem egy keresztény világ, ez a félelem és az önzés (a közelmúltból sok szempontból ismerős) világa, márpedig

„nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét” (2. Timótheus 1,7)

Őszinte nyitottsággal várom válaszát,

Csapody Barbara
a Magyar Köztársaság állampolgára
tanár
mentálhigiénés szakember
háromgyerekes anya

Levelemet a pécsi püspöknek címeztem, de a fent idézett hír kapcsán minden jóérzésű emberhez szeretnék szólni.

A hivatkozott HVG cikk: Sztrájk: a pécsi püspök fenyegette a tanárokat