Kórkép a magyarországi szegénységről

magyar-diplo-300x104

Részletek Totyik Tamás írásából, mely a Le Monde Diplomatique magyar on-line kiadásán jelent meg (a teljes cikk és a jelölt lábjegyzetek idekattintva olvashatók)

„A tegnapon való sajnálkozás, és a holnaptól való félelem ellopja tőlünk a boldogság pillanatát!” (Ismeretlen szerzőtől a Facebookról)

„Hárommillió ember, köztük 850 000 gyermek él ma Magyarországon létminimum alatt…” hangzott el Orbán Viktor szájából 2007. november 4-én. Hét évvel később, 2014-re a létminimum alatt élők száma több mint 50 százalékkal megnőtt, a mélyszegénységben élő gyermekek száma pedig a populáció 10 százalékát is meghaladta. Ez a megdöbbentő növekedés az elmúlt 4 évben következett be, pontosan az alatt az időszak alatt, amióta Magyarország miniszterelnöke ismét Orbán Viktor.

A KSH 2010-től nem adja közre a létminimum alatt élők számát, illetve nem végez ilyen irányú számításokat, de léteznek becsült adatok, és egy-két kutatóintézeti felmérés. Ezek szerint: 2010-ben 3,7 millió magyar élt a létminimum alatt, 2012-re 4,6 millió[1], 2013-ra 4,8 millió[2]. Ez a soha nem látott növekedés akkor következett be, amikor Európa legtöbb országa kezd kilábalni a 2008-as gazdasági válság következményeiből.

A létminimum értéke a statisztikusok által elfogadott küszöbérték, amely szerény életvitel mellett a szükségletek kielégítésére éppen hogy elegendő egy ember számára. […] A magyarországi létminimum érték egyedül élő ember számára 2013-ban 87 510 Ft, a szegénységi küszöb pedig 73 900 Ft. A minimálbéres jövedelem 66 483 Ft, ami ¾-e a létminimumnak, a szegénységi küszöbnek pedig pontosan a 90 százaléka. Sokat elárul a magyar társadalom állapotáról, hogy az un. szegénységi küszöböt a népesség közel 30 százaléka nem éri el. Ahhoz, hogy elérjék a létminimumhoz szükséges jövedelmet, egy 4 tagú magyar családnak 253 779 Ft összjövedelemmel kellene rendelkeznie havonta, míg egy egyedül álló nyugdíjasnak 78 759 forinttal. (Érdekes, hogy a nyugdíjasok körében sokkal alacsonyabb a létminimum alatt élők száma.)

[…]

Az adókedvezményeket – főleg a 3 gyerekes családoknak járó támogatást – a társadalom felső 3/10-e élvezi, a maradék 10 százalékon pedig a 7/10-e osztozkodik. Önmagáért beszél a következő adat is: a jövedelemeloszlást mutató GNI index a 2010-es 24,1 értékhez képest tavaly 27 lett. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a társadalom közérzete jelentősen romlott.

[…]

A szegénység területi eloszlása egyértelmű képet mutat. Sarkad környékéről elindulva, a román határ mellett végig húzódva, a Bodrogköznél az Északi- Középhegység felé haladva, majd, a Nógrádi- medencénél megfordulva, a Jászság, Pest megye, és az Orbánság területét is beleszámítva, egyértelműen meghúzható az ország „szegénységi vonala”. Ha a magyarországi befektetési térképet erre a vonalra ráhelyeznék, kiderülne, hogy pontosan ez az a mező, ahová a kormányok és a nemzetközi tőke képviselői a legkevesebb pénzt fektették be. Azt hiszem, ezzel a felvetéssel már választ is adtam a kitörési pontok egyikére, de nagyon fontos lenne a magas színvonalú oktatás megszervezése, és a helyi termelési közösségek támogatása is. Ez utóbbi csak úgy lenne megvalósítható, ha az önkormányzatok termőföldhöz jutnának, a saját oligarcháikkal szemben. Fontos szerepe lenne a falugazdászi hálózatoknak a közösségi termelés beindításának szakmai támogatásában. A változások elindításához legalább 4-5 év kell, de tudjuk, hogy egyetlen kormány sem akar ilyen hosszútávra tervezni.

[…]

A GFK és az MTA Társadalomtudományi Központ „Osztálylétszám 2014”[9] című kutatása szerint Magyarországon nem alakult ki középosztály a szó valódi értelmében. A kormányzat mostani társadalmi politikája nem is ezt a célt szolgálja.

A munka alapú társadalomban a magas iskolai végzettséggel, komoly társadalmi kapcsolatokkal, és megfelelő tőkével rendelkező emberek előtt nyílnak lehetőségek. Ezt a célt szolgálja a közoktatási és felsőoktatási rendszer átalakítása is. Aki nem tud egyházi, vagy az elit számára fenntartott alapítványi iskolákba bejutni, annak szinte lehetetlen a társadalmi ranglétrán való továbblépés. A körte alakú magyar társadalomban a legszegényebbek vannak a legnagyobb létszámban, ők adják a létminimum alatt élők 95 százalékát. A társadalomkutatók leszakadóknak, munkásoknak és sodródóknak nevezik a létminimum alatt élőket. A kádári kisemberek közül kerül ki még a szegénységben élők töredéke. Ez az a társadalmi csoport, amely a

 

GFK és az MTA

4. GFK és az MTA TK kutatói szerint így rétegződik a magyar társadalom

 

késő Kádár korszakban a középosztályt képezte, és a rendszerváltás óta folyamatosan csúszik le. Megítélésem szerint a vidéki értelmiségi családok gyermekeiből, és a kádári kisemberek utódaiból kerülnek ki főként a külföldön munkát vállalók, vagy a kivándorlást választók. Róluk mondott le a mai közpolitika: legfeljebb lózungok szintjén foglalkoznak velük

 

A teljes cikk itt olvasható.

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük