K. Úr Ír: Zsidó négerek angyali hazában

eleven-emlekmu

szeletommy – 2014 május 05.

Van, aki botránykőnek látja az épülő Szabadság téri emlékművet, van, aki a miniszterelnökkel ért egyet, és méltó megemlékezésnek tekinti egy gyalázatos korra, melyben a sátáni német hadak lecsaptak Horthy Miklós angyali, békés, mit sem sejtő Magyarországára – és természetesen minden gyalázatot ezek a német hadak követtek el. Ez, ugye, a hivatalos álláspont. Hát akkor lássuk, milyen is volt az élet ezekben a boldog békeidőkben, amiket annyian visszasírnak: hogyan élte felhőtlen életét ebben az időben a magyar értelmiség?

Nehezen, kérem, sőt: nagyon nehezen. Szó szerint senki sem volt az, akinek látszott. Most csak a kulturális élet egy vékony szeletét fogjuk megvizsgálni, ugyanis hajmeresztő, ám feltétlenül hiteles dokumentum került a birtokunkba. Nem kevesebbet bizonyít, mint azt, hogy a kor kultuszfilmjeit nem azok írták, akiknek a neve a stáblistán szerepel – sőt, olyan emberek voltak a szerzők, akiknek az akkori törvények szerint filmnek-betűnek a közelébe sem lett volna szabad menniük. Volt is, aki megszenvedett ezért, kegyetlenül, de erről majd később. Előre szólok: hosszú lesz a történet, tele idézettel, de bocsássák meg nekem – a tények csak akkor tények, ha hitelesek, minden állításomat alá kell támasztanom.

Tehát a dolog azzal kezdődött, hogy elfogadták az első zsidótörvényt 1938. május 29-én, aztán a másodikat 1939. május negyedikén. Ezek pedig előírták többek között a szakmai kamarák, jelesül a minket érdeklő Színház- és Filmművészeti Kamara létrehozását. No, mi volna a rossz a szakmai kamarákban? Hiszen manapság is törvény parancsolja a működésüket, berzenkednek is ellenük sokan, legutóbb a pedagógusok tették, igaz, sikertelenül. Hát csak annyi, hogy rajtuk keresztül érvényesítették a zsidótörvényeket. Nézzünk bele a Magyar Film című szaklap 1939. július 1-i számába!

„a Filmkamara legsürgősebb feladatát abban látjuk, hogy egészséges alapot teremtsen a jövő keresztény nemzeti filmgyártásához.”

„Kétségtelen, hogy a legfelső kamarai cél a magyar nemzeti kultúra szolgálatába állított magyar film művészi irányítása, amelynek megvalósításához kettős út vezet: őrködés a gyártás nívójára és az ú j nemzedék gondos művelésére.”

„A Kamara feladata a filmművészet körében a nemzeti szellem és a keresztény erkölcs követelményeinek érvényre juttatása és biztosítása, a Kamara kötelékébe tartozók testületi és szociális érdekeinek képviselete, hivatásuk erkölcsi színvonalának és tekintélyének megóvása, a hivatásuk gyakorlatával járó jogok védelme és kötelességeik teljesítésének ellenőrzése, a tagok felett fegyelmi hatóság gyakorlása, végül állásfoglalás és javaslattétel a filmművészetre vonatkozó kérdésekben.”

Eddig ez még csak egy nagyon erősen jobboldali-nemzeti program, de egy következő cikkben, ami a vonatkozó törvényeket elemzi, kibújik ám a szög a zsákból:

A teljes cikk idekattintva olvasható

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük