További csatlakozók (folyamatosan frissül)
Kérjük CSAK az csatlakozzon, aki a nyilatkozatot elolvasta, és vállalja csatlakozásának – azaz a portfólió bojkottálásának – lehetséges KÖVETKEZMÉNYEIT! A támogatókra ez természetesen nem vonatkozik, de kérem, jelezzék, hogy támogatóként iratkoznak fel!
Tiltakozunk a pedagógus minősítések jelenleg kiépülő rendszere ellen!
Alulírottak tiltakozásunk jeléül nem töltjük fel a pedagógus II. fokozatba lépés feltételéül szabott portfólióinkat. Úgy véljük, hogy a pedagógus I-ben való maradásunk a jelenlegi minősítési rendszer szégyene, olyan rendszeré, amelyet nem kívánunk portfólióinkkal legitimálni. Elismerjük, hogy a portfóliós értékelés újszerű és korszerű eszköz, többen magunk is hozzájárultunk hazai elméletének, közoktatási és tanárképzési gyakorlatának kimunkálásához. A pedagógusok minősítő eljárásában sem vitatjuk lehetőségeit. Mégis, a pedagógusok minősítésének jelen formájaként átgondolatlannak, előkészítetlennek és megalázónak tartjuk.
E minősítési rendszer legbotrányosabb hibája, hogy visszamenőlegesen állít a startkőre korábban képzettségük alapján magas fizetési kategóriába sorolt, több évtizede a pályán levő pedagógusokat. Lenulláz minden eddigi eredményt, akár egy egész életutat. Lefokozza az idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező, az intézményt sokszor a vállukon vivő, meghatározó tanárszemélyiségeket. Semmisnek nyilvánít akkreditált, többnyire egyetemi képzéseken megszerzett, tanúsítványt, diplomát, eddig végzett szakértői-fejlesztő munkát. Képzeljük el a tábornokot, amint egy reggel őrnagyként ébred!
Különösen méltánytalan és aljas eljárás ez azokkal szemben, akik pályájuk utolsó harmadában, netán a vége felé járnak. Nekik ugyanis sokszor már sem energiájuk, sem idejük nincs az öncélú újrabizonyításhoz. Pályájuk bére, hogy tömegesen fognak kimaradni a minősítő eljárásból, s belőlük papír szerint, hivatalosan kimondva már sohasem lesz mestertanár a kötelező várakozási idő és az újra megmászásra kínált „szamárlétra” miatt. Szolidárisak vagyunk mindazokkal, akiknek magasan képzett pedagógusként vagy a nyugdíj előtti éveikben kell kuncsorogniuk azért, hogy visszakapják azt az anyagi és erkölcsi elismerést, megbecsülést, amit egy élet munkájával értek el. Pláne, hogy szeptembertől azok is feltölthetik portfóliójukat, akiknek nincs szakvizsgájuk, és csak 8 év szakmai gyakorlatuk van.
A portfóliós értékelésnek nemzetközi szakirodalma, egyre kidolgozottabb módszertana van. Bár a magyar tanárképzésben néhány éve megjelent ez az értékelési forma, a végzős egyetemisták is megküzdenek vele, pedig föl vannak készítve. Ez körülbelül olyan, mintha minden diplomát lenulláznának, ami nem számítógépen készült, mondjuk 1980-ban.
Nem értünk egyet a minősítők körébe való önkéntes jelentkezés lehetőségével és a gyorstalpaló szakértő-képzésen szerzett pozíciókkal. Határozott véleményünk, hogy a minősítő eljárásnak „hiteles helyhez”, vagyis főiskolákhoz, egyetemekhez, tanárképző intézményekhez kell kapcsolódniuk, a minősítést tanárképző intézményeknek kell kiadniuk. Pontosan úgy, ahogy a pedagógus szakvizsgát, a mentorképzést, a közoktatási vezetőképzést, a PhD fokozatot is felsőfokú intézményekben lehet megszerezni.
A jelenlegi helyzetben azt tartanánk tisztességes, korrekt és elfogadható eljárásnak, ha:
- A régi besorolás szerinti magasabb kategóriák a Pedagógus II-ről indulnának.
- A minősítő processzusokat és a portfóliós értékelést felmenő rendszerben vezetnék be, de semmiképp sem tennék ki ennek a pályájuk utolsó harmadában levő tanárokat.
Javaslatot teszünk továbbá egy tapasztalatainkon és tudásunkon alapuló adatbázis létrehozására: Anti-portfólió klub, melyet a Hívatlanul honlapján tennénk közkinccsé a szakma épülésére és a közvélemény tájékoztatására.
Megjegyzés: az aláírók között vannak olyanok is, akik egyetértenek a tiltakozással, de még nem tölthetik fel a portfóliójukat.
- Arató László vezetőtanár, tankönyvszerző, Magyartanárok Egyesülete elnöke
- Balla Árpád tanár
- Bihari Péter ph.d., történelem szakos gimnáziumi vezető tanár, tankönyvszerző
- Mezei Mónika ph.d., történelem és latin szakos gimnáziumi tanár
- Pethőné Nagy Csilla szakvezető tanár, érdemes tankönyvíró, az „Olvasással és írással a kritikai gondolkodásért (RWCT)” program nemzetközi trénere
- Schiller Mariann magyar és angol szakos gimnáziumi vezetőtanár, tananyagfejlesztő
- Szabó Anna gyógypedagógus, szakkönyvek társszerzője
- Szántó Judit történelem és filozófia szakos tanár
- Szarvas Péter földrajz és testnevelés szakos tanár
- Szegő Edit német-történelem szakos tanár
Csatlakozók:
Bakos Judit angol és orosz szakos középiskolai tanár, természettudomány szakirányú tolmács és fordító
Beöthy Zsófia magyar, történelem, médiaismeret és mozgóképkultúra szakos tanár, mentortanár, tananyagfejlesztő
Bokor Judit történelem és német szakos tanár
Budai Éva dr. magyar, társadalomismeret és dráma szakos tanár, mentor, szakértő (igazságügyi, tantárgyi, pályázati stb.), tankönyv-szerkesztő és -szerző. Portfólió-feltöltésre életkora miatt már alkalmatlan.
Bugát Tünde matematika, földrajz és informatika szakos középiskolai taná
Dettre Imola gyógypedagógus, pedagógia szakos bölcsész/tanár, szakvizsgázott pedagógus
Dudás Judit tanár
Erdész Ferenc matematika és fizika szakos tanár
Fodor Hilda történelem, orosz, német és német nemzetiségi szakos tanár, tantervi szakértő
Fogarassyné Orczy Zsuzsanna történelem és német szakos középiskolai tanár, szakvizsgázott pedagógus
Gulyás Judit magyar, angol és spanyol szakos középiskolai tanár, bölcsészdoktor, 37 éve a pályán
Hári Andrea magyar – orosz szakos tanár, szül
Hertel Judit gyógypedagógus, klinikai szakpszichológus
Jordán Helén mozgóképkultúra és médiaismeret és német szakos tanár
Komjáthy Anna rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanár
Kosztel Krisztina óvodapedagógus; szakvizsgázott pedagógus, közoktatási vezető
Leiner Károly tanító, gyógypedagógiai tanár, Példakép-díjas pedagógus 30 éve a pályán
Lukács Klára háromdiplomás, szakvizsgával rendelkező tanár
Mihály Claudia Zsuzsanna történelem és német szakos tanár
Morvay Zsuzsa tanító és magyar-angol szakos tanár
Nagy Erzsébet német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, biológia-mezőgazdasági ismeretek szakos általános iskolai tanár, tanügyigazgatási szakértő és szakíró
Németh Márta kétdiplomás 54 éves tanító, készül a harmadik diplomájára
Ódor Bernadett testnevelő tanár
Őri Andrea tanító, tehetséggondozás szakvizsgával
Pásztor Éva angol, történelem, szerb és horvát szakos tanár
Petrics Tünde gyógypedagógiai asszisztens
Pétery Dóra zenész, tanár
Pfeifer Erzsébet tanár
Ráthy Zsuzsa zongoratanár, korrepetitor
Ronyecz Annamária magyar és történelem szakos tanár (36 éve tanít és élvezi)
Ruszina Andrea tanító, drámapedagógus és gyógypedagógus
Séra Zsuzsanna tanító, gyógypedagógus
Simon Anna magyartanár 33. éve
Stribik Ferenc tanár
Szakács Emília magyartanár
Szarka Judit latin nyelv és irodalom, mozgóképkultúra és médiaismeret szakos gimnáziumi tanár, esztétika szakos előadó, tananyagfejlesztő
Szász Kinga angol és történelem szakos tanár 12 éve
Tamás Ferenc magyartanár, tankönyvszerző
Tihanyi Tibor matematika és fizika szakos tanár
Tokaji Ildikó magyar és angol szakos középiskolai tanár
Végné Faddi Andrea háromdiplomás közgazdász középiskolai tanár, hatkötetes tankönyvszerző
Vitó Gabriella gyógypedagógus
Zsombori Barbara szakvizsgázott magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, kommunikációs szakember, pszichológus, drámapedagógus, művészetterapeuta
Támogatók:
Fóti Péter oktatáskutató
Kürti Judit szülő, nagyszülő
Lázár Júlia tanár, költő, műfordító, tanári állását 2012-ben felmondta az új köznevelési törvény miatt
Molnár B. Béla szülő
Molnár Éva pályaelhagyó
Somorjai Lászlóné nyugalmazott informatika tanár
Magyar-történelem szakos bölcsész, pszichopedagógus és mentor vagyok, támogatom a tiltakozást. Boda Ildikó, Budaörs
Magyar-orosz-német szakos tanár, 37 éves pedagógiai gyakorlattal.
Csatlakozni szeretnék a bojkotthoz, mert megalázónak tartom, hogy három évvel a nyugdíj előtt még bizonygatnom kelljen pedagógiai rátermettségemet.
Ha egyetértenék a portfolió-készítéssel, akkor sem tudnám megcsinálni: tanítok, ügyelek, javítok…s desszertként a diákokkal foglalkozom. De mivel mélységesen megvetem az ilyen átgondolatlan, bürokratikus alapokon nyugvó osztályozást, azt mondom: nem vagyok hajlandó időt vesztegetni rá. Rizsázhatnék, de elvből nem teszem.
39 éve tanítok ének-zenét. Már a megjelenésekor iszonyú ellenérzést váltott ki belőlem ez az eljárás. Ajtóstól akarnak betörni a házba. Ami elkeserített, hogy egyedül éreztem magam a dühömmel, többen nekiláttak a portfóliójuknak. Talán ez a tiltakozás felnyitja a többiek szemét is…
Szeretnék támogatóként csatlakozni:
Szőllősy-Sebestyén András, renegát magyar-angol szakos gimnáziumi tanár, nyugalmazott egyetemi adjunktus
Gyalázatosnak tartok minden visszamenőlegesen alkalmazott törvényt. Elhiszem, hogy Hoffmann Rózsa szakmai sikereket ért el élete során, de ragaszkodom ahhoz, hogy ő is készítse el a saját portfolióját, ha komolyan gondolja a véleményét. Ja, hogy rá nem vonatkozik a közalkalmazotti jogviszony, hogy ő nyugdíjasként tovább dolgozhat (ha hagyjuk), ez újabb gyalázat.
Nagyon helyén van, amit Barta Károlyné írt. De ő maga írja, ne a “tanácsadói”. Ja. és addig az esélyegyenlőség jegyében javaslom a Pedagógus I.-be való visszaminősítést.
Én csak 26 éve tanítok. Matematika-fizika főiskolai diploma; Matematika egyetemi diploma; Közlekedési szakreferens pedagógusi oklevél; Tanulásmódszertan; Önismeret valamint Ember és társismeret foglalkozások módszertana. Kooperatív tanulás, Informatika, Tehetséggondozás, Pályaorientáció, Érettségi elnök akkreditált továbbképzések. A tanítás (és két saját gyerek) mellett “csak ennyi” fért bele. Szakvizsgára pont nem gondoltam.
De van olyan kollégám, aki doktori fokozattal rendelkezik, s “a kis butus” ahelyett, hogy a minisztériumban pöffeszkedne, gimiseket igyekszik okítani. Na, őt is visszavágták Ped I.-be. De a portfólióját azért feltöltheti, az mégiscsak nagyobb dolog, mint egy doktori, nemde? Másik kollégám minden évben ott van az országos döntőkben, sőt nemzetközi megmérettetéseken, több országos szintű kitüntetést kapott már. Neki is portfólióval kell bizonyítani, hogy elég jó?
Nem lehet, hogy ezekben a random döntésekkel van baj?
Bocsi! “ezekkel” a random döntésekkel.
Kedves Kollégák!
Bátor, kikezdhetetlen és szép cselekedet.
Különösen azért, mert a portfolió műfajának tiszteletén alapul, annak megcsúfolása ellen emel szót. A pótvizsgára bocsátás ellen, amely “elválasztja az ocsút a búzától”. Miközben alapvetően pénzről van szó, a jogos jövedelem visszatartásáról.
Nagy kérdés, hogy a pedagógus munka minősítésének szükséges és korrekt eljárásrendje hogyan alakítható ki mindezek után.
Mivel jelenleg nem dolgozom iskolában, támogatóitok számát gyarapítom.
Barátsággal: Puskás Aurél magyar-történelem szakos tanár
Én bojkottálni nem tudok, mert nem vagyok középiskolában tanító tanár, de egyrészt megtenném, ha az lennék, másrészt egyetemi oktatóként, tanári diplomával és közoktatási gyakorlattal is rendelkező, évtizedek óta az oktatásfejlesztésben mindenféle szerepeket vállaló szakemberként támogatom a bojkottot.
Teljes szívemből egyetértek a kezdeményezéssel, de a tisztesség úgy kívánja, hogy jelezzem, az én fizetésem nem lesz kevesebb, ha nem készítem el a portfóliómat.
Csatlakozni szeretnék a bojkotthoz.
Székely Júlia
magyartanár
Berzsenyi Dániel Gimnázium, Budapest
TÁMOGATOM!!!
Tanító, kooperatív tanulási technikák tréner. Csatlakozom a tiltakozáshoz!
olasz-spanyol, magyar szakos tanár, 28 éve a pályán
Sajnos én már nem írhatom alá, mert nyugdíjas vagyok és csak heti négy órában tanítok még ebben a tanévben. De támogatom a csoportot, magam sem töltenék fel portfoliót, agyrém az egész gondolat így, ahogy van!
Szakvizsgázott középiskolai matematika tanárként csatlakozom a bojkotthoz. Mélységesen egyetértek vele.
Nyugalmazott egyetemi oktatóként támogatom a bojkottot. Matematika-fizika szakos középiskolai tanári és filozófia szakos előadói végzettségem és SUMMA CUM LAUDE doktori fokozatom birtokában a köz- és felsőoktatásban eltöltött több évtizedes munkám után fölháborítónak tartom az eljárást.
Mint volt lauderes tanító szeretnék csatlakozni!
Csatlakozom. Tanárként bejártam az oktatás minden zegét-zugát. (Főiskolától a gimnáziumig, ált. iskolától a múzeumpedagógiáig és magántanárságig. Két állásomat nem szakmai indokok, hanem az intézmény anyagi nehézségei miatt vesztettem el). Képzeljük csak el, hogy az orvosprofesszor egyik reggel arra ébred, hogy már nem is tanársegéd, hanem egyenesen frissen végzett orvos. Vagy a vezérkari tiszt őrmester lett. Nos, kb ez történt egyik napról a másikra tanárokkal. Aki homokba dugja a fejét és azt mondja, ez a tanárok magánfájdalma, nézzen körül a családjában: nincs ott egyetlen érintett sem? Sem egy diák, sem egy tanár? Kötve hiszem. Arról nem is beszélve, hogy az oktatás állapota, színvonala a teljes társadalmat és a teljes gazdaságot érinti. Órákig lehetne sorolni, de úgyis tudja, aki foglalkozik vele, aki meg nem, úgyis meggyőzhetetlen. Csak az összefogás segít.
A bajok nem kis részt az önkényből, a manipulálásból, a szakmai párbeszéd korlátozásából fakadnak. A terv az, hogy ehhez felsorakozik a csinovnyik lelkületű pedagógus kar, hogy szép lassan, minden a rendszergazdára emlékeztessen.
Azért támogatom a bojkottot, hogy e csalárd színjátéknak csak az emléke maradjon fenn.
Nyíri András, történelem, latin, olasz szakos tanár, közoktatási és esélyegyenlőségi szakértő
Ezzel a döntéssel értéktelenné válnak a diplomák, a doktori címek, a ledolgozott évek. Van-e joga felülbírálni mások munkáját olyan személyeknek, akiknek a kompetenciáját semmi sem igazolja? Aki értékelő lesz, az előzőleg hány portfoliót készített?
Az oktatási folyamat kellős közepén semmibe sem lehet belenyúlni, semmit sem lehet a végén kezdeni. Ha tényleg reformra van szükség, kezdjék a tanárképzés reformjával, s majd fokozatosan alakítsák ki az új rendszert. Klebelsberg – ha jól emlékeszem – húsz év alatt tervezte bevezetni a 8 éves általános iskolai képzést.
Már alig vártam, hogy valaki elkezdje! 33 éve tanítok testnevelést, edzéseket tartok, versenyeztetek, folyamatosan osztályfőnök vagyok egy zeneművészeti középiskolában. Ha lenne időm és képesítésem ezzel bajlódni, akkor se tenném, mert inkább a tanítványaimat vinném korcsolyázni, kirándulni, konditerembe…stb. Nem fogom magamat fényezni! Ha valakit érdekel a munkám minősége, kérdezze meg a főnökeimet, a szülőket, a takarító vagy konyhás néniket, karbantartókat, vagy bárkit, akivel kapcsolatba kerülök a nap folyamán!
Közel negyven évet töltöttem el közművelődési szakalkalmazottként (leánykori nevén népművelőként) , és óraadó tanárként a pályán és pálya közelében. Ekkora szörnyűségeket a világ nem látott még!
Az oktatásügyi érdekegyeztetés gyakorlatának régi kutatójaként feltétlenül támogatom a bojkottot, hiszen az új minősítési rendszert az oktatásügyi érdekszervezetekkel való egyeztetés, a konszenzusteremtés mindenféle szándéka nélkül hozták létre az oktatásügy durva központosításának, a korábban létezett érdekegyeztető, illetve konzultatív testületek felszámolásának időszakában. Az egyeztetések elmaradása nyilvánvaló igazságtalanságokat szült, és az egyik fő akadálya annak, hogy elfogadott, az érintettek által hitelesnek tartott rendszer jöjjön létre.
Majd’ 20 éve tanítok. Sok tapasztalat, sok eredmény van mögöttem. De nincsenek rá “bizonyítékok”. A versenyeken a tanár sosem kap oklevelet, csak a diák. Igazolást meg nem kértem soha, nem gondoltam, hogy erre egyszer szükség lehet. Az óravázlataim nem felelnek meg a feltételeknek. Egyébként is: a pontosan kidolgozott, szabályszerűen megalkotott óravázlatokból még tanítani sem lehet rendesen. Az óra minősége nem az óravázlatokon múlik. Egyszóval nincsenek irataim, amivel bizonyíthatnám a múltamat. Hirtelenjében gyártani ilyeneket pedig nem vagyok hajlandó.
Csatlakozom a bojkotthoz.
Előbb leszek pályaelhagyó, de nem alázom meg magam egy ilyen “portfólióval”.
Általános iskolai tanítóként, több, mint 32 éves tapasztalattal a hátam mögött megalázónak érzem és teljesíthetetlennek ezt az egész rendszert!! Mi jöhet még?! Újra el kell végeznünk a főiskolát? Újra diplomáznunk?? Ez az egész parasztvakítás arról szól, hogy nincs pénz a béremelésre….ennyi!
Matematika-fizika szakos tanár vagyok. Bár én már nem leszek kötelezve a portfólió elkészítésére, de ha lennék se készíteném el. Csatlakozom a bojkotthoz.
Amikor 1984-ben jött a szakfelügyelő órát látogatni, majd kielemezni utána a hibákat, és annak javítását, kifejezetten jól esett a segítő szándékú “ellenőrzés”.
Azóta rengeteg tanfolyamon, továbbképzésen vettem részt, másod és harmad diplomát szerezve képeztem magam, nem a fizetésér hanem mert többet és többet akartam átadni a gyerekeknek a mozgás és a világ fejlődéséről fontosságáról és összetartozásáról.
Ha nem bizonyítottam eleget, ha nem tettem le az asztalra eleget, ha nem tettem semmit a világ jobbításáért, akkor nem vagyok méltó a tanári hivatásra…. de ezt egy kínszenvedéssel megírt, hazugságokkal teletűzdelt önreflexiós portfólióval nem hiszem, hogy bárki bebizonyíthatná. Vagy ha valaki attól lesz kiváló tanár, hogy megír egy minimum szakdolgozat szintű pedagógiai tanulmányt, ahol a gyerek csak másodlagos, akkor köszönöm de én ” nem akarok debreceni diák lenni tovább” !!! Pedig imádom a munkám…. már óravázlat nélkül!!!
Csatlakozom!
Támogatom. Teljes egészében egyetértek a bojkottal. Csatlakozni sajnos még nem tudok. Gaborjákné Kovács Judit védőnő, mentálhigiénés szakember, laktációs szaktanácsadó, 14 éve elméleti szakoktató szakképzőiskolában.
Matematika-fizika szakos középiskolai tanárként és három gyermek édesanyjaként jelzem, hogy nem pusztán a portfólióval van probléma,
sajnos az egész életpályamodell koncepciója alapjaiban elhibázott, több szempontból igazságtalan és kontraproduktív, melyek közül a legfontosabbak:
-nem segíti elő, hogy a pedagóguspályára visszatérjenek az azt elhagyók, illetve hogy a kiemelkedő, de legalábbis jó képességű diákok ma pedagógusképzésre jelentkezzenek. A mérnöki, közgazdászi, jogi pályákon szabad a verseny, jobbak a fizetések, és nem kell állandóan bizonygatni, hogy ér valamit az egyszer már megszerzett diploma, azt senki nem vétózza meg időről időre. A mai diákok menekülnek a nem könnyű, viszont nem sok előnnyel kecsegtető tanárképzéstől. Ezért a fizikatanár már jóideje hiánycikk, holott a fizika ma is a legdinamikusabban fejlődő tudományterület. Így óriási lemaradásban leszünk, pedig Magyarország épp az ellenkezőjéről volt híres ( ld. diákolimpiák).
-bünteti az anyákat, ami annál is inkább igaztalan, mivel a saját gyermek nevelése vasesztergályos-gyakorlatnak tényleg nem jó, pedagógiai gyakorlatnak viszont a lehető legjobb ! Sokkal többet ért a saját 3 gyerekemmel szerzett tapasztalat a pedagóguspályámon pl. empátiában, a szülők és gyerekek szempontjainak megértésében, mint ami szaktudást egy szakvizsga adhat, vagy az a pár kiesett év a pályán maradás esetén adott volna. Mégis csakis büntetést kaptam érte, nemhogy elismerést !
Ez a rendszer tovább mélyíti az anyagi szakadékot a pedagógus anyák és pedagógus nem anyák (férfiak és gyermektelen nők) között. Ezzel egyrészt az elmondottak miatt nagyon igazságtalanul büntet, másrészt számos, pedagógus nők által tervezett gyerek megszületését sodorja komoly veszélybe – azaz éles ellentmondásban áll a kormányzat hangoztatott demográfiai céljaival.
– a portfolió teljesíthetetlensége, értelmetlensége további hab ezen a tortán, melyről már mindent elmondtak az előttem szólók.
Örülök a kezdeményezésnek, jó, hogy végre egyre többen fel merik vállalni a véleményüket, csatlakozom, magam miatt is, meg szolidaritásból is! Több olyan kollegámnak is nagy tisztelője vagyok, aki jópár éve tanít, jómagam tíz éve vagyok a pályán.
Murányi Eszter szolfézstanár
Köszönöm a fent olvasottakat, és támogatom! Halász Éva, magyar és történelem szakos tanár
Megalázó és egyben felháborító is ez a “portfóliós eljárás”.
Csatlakozom a tiltakozókhoz.
Juhász Gábor
biológia-földrajz szakos ált.isk. tanár
Nyugdíjasként szorul a szívem amit látok, hallok.Egyetértek a tiltakozókkal, és nagyon sajnálom, hogy a megfélemlítettek nem mernek kilépni a névtelenségből…Nem is emlékszem, hogy valamikor végeztettek volna velem ilyen “önigazolást” amit senki nem értékel, és nincs is hozzá képesítése….Hoffmann Rózsa portfólióját látta valaki…????
Végre, végre! Kezdünk ébredezni. Elismerés a bátor kollegáknak. Én két év múlva nyugdíjba megyek/remélem/. Engem már minősítettek a sikeres tanítványok, a hálás szülők, és a kollegák. Köszönöm nekik, és ennyi elég is. Nem fogom bizonygatni 37 év tanítás után, hogy alkalmas vagyok.
Támogatom a bojkottot !
61 éves (korhatár előtti ellátott a szociális büdzséből) német-orosz-történelem szakos középiskolai tanár vagyok, aki nem könyörgött OV.-nak .
http://www.origo.hu/itthon/20130115-kozalkalmazottak-a-kotelezo-nyugdijazasrol.html
32 éve dolgozom mint testnevelő tanár,szeretem és hivatásomnak tartom amit csinálok!Én is megalázónak és felháborítónak tartom a portfólió feltöltését!Szerintem is a legfontosabb visszajelzést a volt diákoktól,szüleiktől,kollégáktól és persze a jelenleg is foglalkoztatott csapataimtól,diákjaimtól kapom!Ezért csináljuk!Azért végeztem a továbbképzéseket,hogy saját szakmámban jobb legyek,napra kész legyek az új dolgokban és színesen,sokoldalúan foglalkozzak az egészség neveléssel! Nem bizonygatok semmit az eredmények magukért beszélnek!Csatlakozom a tiltakozókhoz! Heinrichné Nagy Éva gimnáziumi testnevelő tanár
Csatlakozom!
30 évnyi tanítói múlttal
Csatlakozom a bojkotthoz.
Tanítóként 35 éve vagyok a pályán. Bár már nem kötelező elkészítenem, határozottan ellenzem ezt az értelmetlen, megalázó követelményt.
Búsné Mikus Franciska
Csatlakozom támogatóként. Bár korábban már megtettem az email-címen is.
Támogatom mint egy gyakorló pedagógus férje és szociális munkás.
Csatlakozom a tiltakozáshoz. Bancsik Ágnes magyar-angol szakos tanár
Egyet értek,20 éve tanítok szakképző és szakközépiskolában, faipari műszaki tanárként. Ez idő alatt a szakképzés és a kétkezi munka megbecsülése folyamatosan csökkent!
Úgy látszik , a folyamatos továbbképzések, az állandó tanulás, megújulás, az életre, munkára nevelés semmit nem ér és jelent!
Azt az irdatlan összeget, amit a pedagógusok értékelésére és az értékelőkre költenek jobb helyen is el tudnám képzelni , pl. az oktatás színvonalának növelésére stb.
Csatlakozom a bojkotthoz a megalázó portfólió ellen. 48 éves, szakvizsgával rendelkező 4 diplomás tanár vagyok. Mindenhol a füledbe harsogják, hogy “élethosszig tartó tanulás” de pont a tanároknál nem veszik figyelembe ezt?
Tiltakozom, tiltakozom, tiltakozom! Még akkor is, ha engem igazából már nem érint a portfóliókészítés. Nem érint, mert “csak” 35 éve vagyok tanító, közeleg a nyugdíj, és a Ped.I-gyel járó alacsonyabb nyugdíj. Ha akarnám se tudnám elkészíteni, (de nem akarom!), mert jelenleg is 30 fős elsős osztályom van, ami mellett ekkora munkát képtelenség lenne elvégezni. Reménykedem, hogy legalább most összefognak, összezárnak a pedagógusok!
51 éves VAGYOK, 26éve ugyanabban az áltálános iskolában tanítok.Számos továbbképzésen vettem részt.Szakvizsgámat az ELTE Pedagógia és Pszichológia karán szereztem meg.Jól ismert ,több könyvet írt és tudományos munkában részt vevő oktatóim voltak,akik tanulmányaimat jelesre értékelték.Akik ezt a minősítési eljárást kitalálták,nemcsak engem minősítenek le,hanem őket is.Támogatom a kezdeményezést!Maradok a ped.1-ben!/a kis betű nem véletlen…az lettem/.. és egyúttal a minősítésemre szánt nem kis összeget felajánlom az osztályomba járó Marcinak,akinek nincs tornacipője…
Matematika-technika-informatika szakos tanár vagyok, Pechemre pedagógiából szereztem egyetemi diplomát még 1985-ben, mert a főiskolán igen alapos matematikai-műszaki felkészítést kaptam, de pedagógiai-pszichológiai-módszertani ismereteket nem elegendőt. (Köztudott, hogy a tanárok a tanítókhoz járnak hospitálni, hogy egy kis módszertan ragadjon rájuk. Legalábbis az én időmben ez volt.) Ebben az Orwelli szép új világban a besorolásom által közölték velem, hogy nincs szükség a pedagógusnak a pedagógiai ismeretekre az általános iskolában, ezért közel harminc év után visszaminősítettek főiskolai végzettségűnek. Én úgy élem meg, hogy lefokoztak. A katonaságnál a krumplivirág letépése fegyelmi büntetés. Én mit vétettem? Milyen színvonalú oktatás várható egy olyan rendszertől, amely a többlettudást bünteti, ahelyett, hogy örülne neki?
Egy – véleményem szerint – fontos szempontra felhívnám a figyelmet.
A portfólió elkészítésének kényszere elhíibázott szakmai lépésekre ösztönzi a pedagógusokat, és sokukat rossz lelki állapotba taszítja.
Támogatom a kezdeményezést! 33 éve kezdtem tanítóként, néhány éve már tankönyvekkel, tankönyvírással foglalkozom. Mivel a tankönyvkiadót, ahol dolgozom, ellehetetleníti az új rend, lassan munkahely után nézhetek. Már csak az álmaimban szerepel, hogy újra pedagógus legyek…
Két – véleményem szerint – nagyon fontos szempontra hívom fel a fogyelmet. A portfólió készítés kényszere
1. módszertanilag hibás eszközök alkalmazását vált(hat)ja ki a pedagógusokból;
2. rosz lelkiállapotba hoz(hat)ja a kollégákat.
Csatlakozom.
30 éve pályán vagyok, orosz-történelem szakosként kezdtem, majd oktatási informatikus végzettséget szereztem aztán gyógypedagógusi diplomát a saját 3 gyerekem nevelése mellett, akik ma már mindannyian diplomások. SNI-s gyerekekkel dolgozom és imádom a munkám. Az elkötelezettségem még ezzel sem bizonyítottam eléggé? Csatlakozom a tiltakozók táborához!
33 éve vagyok a pályán, megkaptam a kiváló tanító címe. Az államvizsgán megvédtem a szakdolgozatomat, a diplomámmal pedig elismerték, hogy alkalmas vagyok a pályára. Mit kell még bizonyítanom ennyi idő és szakmai munka után? Azok akik ennyi időt eltöltöttek a pályán, megérdemlik, hogy a Pedagógus II-be lépjenek minden minősítés nélkül. Mi a garancia arra, hogy akinek szakvizsgája van az jobban is dolgozik? Mért a papír számít? A portfólió csak arra jó, hogy fényezzük magunkat!Ez a leminősítés megalázó! Nem vagyok egy szinten a pályakezdő pedagógusokkal! Ki emlékszik már ennyi idő után, hogy mikor és milyen bemutató órákat tartott, milyen versenyeket szervezett?. Mindenkinek az anyagában benne kell lenni, hogy az eltöltött évek alatt milyen tanfolyamokat, továbbképzéseket végzett. Van még olyan munkahely, ahol portfóliót kell készíteni ennyi év után? A Parlamentben ülőknek is kell készíteni… és őket is minősítik? Rájuk férne!!! Kezdjék ott!!
csatlakozom a bojkotthoz, 30 éve tanítok, magyar-történelem szakos középiskolai tanár végzettséggel, 2 nyelvvizsgával, tanterv- és tananyagkészítői, szerkesztői, kontrollfordítói gyakorlattal, sok módszertani továbbképzéssel a hátam mögött
Támogatom. Én “ezeknek” amúgy sem töltöttem volna fel. A portfólióért cserébe tudás többlet, elismerés többlet vagy minimum módszertani szabadság járna.
Mit adnak cserébe? Megalázást, csinovnyik létet?
Na nem!!! Tiltakozzunk!
Egy nyugdíj előtt álló (attól egyre távolabb kerülő, hisz ott is kiszúrtak velünk, nappalit végzettekkel) pedagógus: Nem félünk az ellenőrzéstől! Átéltük mi már a hónapokig tartó átfogó ellenőrzéseket is az átkosban. Jöjjenek, nézzék meg, hogy hogyan tanítunk és nevelünk! De ne állítsanak megalázó helyzet elé bennünket!
Ha az a bizonyos portfólió szóba kerül, a fiatal kollégáink azt mondják: örüljetek neki, hogy az már nektek, nyugdíj előtt állóknak nem kötelező. Igaz, de így egy letanított életpálya csúcsa helyett a kezdő kategóriában maradunk, az egész életünk munkáját lenullázva, megalázva, csökkent bérrel, nyugdíj előtt. Hisz nekünk eleve már nincsenek éveink a hoffmani szamárlétra megmászására. A legádázabb Kádár korban sem csökkentették a nyugdíj előtt állók fizetését, és nem minősítették őket vissza kezdővé. Ezt velünk sem, és más foglalkozási réteggel sem merte, akarta senki megtenni eddig!
Hozzáteszem, hogy a pedagógus-birkák megérdemlik a sorsukat, mert nem képesek összefogni, és csak a saját kicsinyes érdekeiket nézik. Valamit mégis tudnak a minisztériumban: nagyszerűen sikerült az oszd meg és uralkodj! A fiatal tanárt, akinek emelték a fizetését, nem érdekli idősebb tanártársa sorsa. Pedig ez előrevetíti majd az ő megbecsülésüket/meg nem becsülésüket is!
Az életpálya modellben van egy “szép” befejező életpálya szakasz. Ezt kívánom Hoffman Rózsának, persze a nyugdíja nélkül. Csökkentett munkaidő, csökkentett bérrel, nyugdíjba vonulás előtt. Ez igazán keresztényi ötlet! Köszönöm, de nem élek vele, szeretnék legalább egy átlagos nyugdíjat kapni majd, ha a felemelt nyugdíjkorhatárammal valamikor, 100 év múlva elmehetek nyugdíjba. Ők a parlamentben persze megszavazták maguknak, hogy fizetést és nyugdíjat is felvehetnek egyszerre.
FELHÍVOM A FIGYELMÉT minden nappalin diplomázott nőnek, hogy még egy nagy méltánytalanság történt velünk. Erre is kellene egy oldalt nyitnia valakinek:Az 1954-ben születettekkel kezdték a nyugdíjba menés háromszoros büntetését: elvették az előrehozott nyugdíj lehetőségét, felemelték a nyugdíjkorhatárt a gyakorlatban is, és a nők 40 éves nyugdíjba vonulási lehetőségébe nem számítják bele a nappali egyetemet. Így az összes orvos, jogász, tanár, közgazdász nő, aki nappalin tanult ezzel a lehetőséggel nem élhet. Tehát 2013 helyett 2018-ban mehetnek nyugdíjba. Ha nekünk legalább meghagyták volna az előrehozott nyugdíj választási lehetőségét, akkor nem lenne az azonos évben születettek, és egész életüket végigdolgozó nők nyugdíjba vonulása között 10 év! (Hogy érthető legyen: ha egy 1954-ben született lány 8. osztály után nem tanult tovább, de az akkor divatos látszatmunkát végzett valahol,ő már 54-55 éves korában nyugdíjba mehet.
Ha valaki végigtanulta a középiskolát, felvették nappalin az egyetemre, és utána is folyamatos munkaviszonyban dolgozott, tehát tanult, amikor tanulni kellett, dolgozott, amikor dolgozni kellett, gyereket szült és nevelt, amikor azt kellett tennie, ő csak 64-65 éves korában mehet nyugdíjba. Ez 10 év különbség azok kárára, akik a társadalom mindenkori elvárásai szerint éltek és dolgoztak. Köszönjük fidesz és magát kereszténynek tartó párt.
Nyugdíjas magyar tanár vagyok.Csatlakozom és egyetértek.
Csatlakozom. Egyetértek Dölles Erzsébettel. 1981 óta tanítok, matematikából mindig fontosnak tartottam a tehetséggondozást, (nem csak szóban), a versenyeztetést. Sajnos oroszt nem taníthattam, ismert okok miatt, pedig az csak egy nyelv, de nálunk mindig minden összekeveredik.
Oktatástechnológus végzettségem is van, amiről sokaknak a szerelés jut eszébe, módszertan helyett, de már nem magyarázom meg 33 év után. Oktatásinformatikusként fontosnak tartottam a gyerekek, felnőttek, köztük a kollégáim informatikai kultúrájának fejlesztését.
Interaktív tananyagokat fejlesztek, lenne miből összeraknom a portfóliómat.
De nem teszem, mert megalázónak tartom.
Mi még felnéztünk idősebb kollégáinkra, tanultunk tőlük.
A TANÍTÁS mesterségét. A protfolió készítéssel megaláznak bennünket.
Egyetértek és csatlakozom.Nyugdíjas magyar szakos tanár vagyok.
Csatlakozom.
Szeretnék csatlakozni: magyar-történelem szakos gimnáziumi tanár vagyok, 34 éve a pályán.
28 évet dolgoztam gyógypedagógusként, elhagytam a tanári pályát, de szeretnék még visszatérni. Egyetértek és támogatom a bojkottot.
Csatlakozom. Gyógypedagógia, történelem, társadalomismeret, szociológia végzettségű középiskolai tanár.
Mélységesen elítélem azt, amit a kormányzati politika a pedagógusokkal a besorolás, minősítés kapcsán tesz. Mindannyian tudjuk, hogy aki igényesen, szakmai szempontból minőségi módon végzi a dolgát, nem ér rá önmagát adminisztrálni. Mert fontosabb neki a tanítás, a nevelés, a gyerekekkel való időtöltés. Netán a tananyagfejlesztés, önmaga művelése, hogy mindazoknak a kihívásoknak megfeleljen, amire az állandóan változó világ kényszeríti.
Sajnos, nem a végzett munka minősége itt a tét!!! Úgy kellett, kell megvalósítani a pedagógusok régóta esedékes béremelését, hogy minél olcsóbb legyen. Logikus, hogy a fiatalabb korosztályt kellett, kell megnyerni. Az idősebbeknek, nyugdíj előtt állóknak esélyük sincs máshol elhelyezkedni. Tehát ők már feltételezhetően nem mozdulnak, dolgoznak tovább, és beérik azzal, ami van. Az meg külön jó, ha nem lesz magas a nyugdíjuk, hiszen kevésbé terheli majd a költségvetést. Micsoda cinizmus ez a döntési helyzetben lévők részéről! 🙁
Elkeserítő, hogy egyetlen kormány sem akarja megtanulni, hogy az oktatás mennyire meghatározza egy ország jelenét és jövőjét. Ahhoz, hogy minőségi legyen, első lépésként meg kellene becsülni végre azokat, akik eddigi életútjukkal már igazolták, méltók a társadalom elismerésére. A több diplomával, szakvizsgával, kellő szakmai tapasztalattal rendelkezők ilyenek. Miért kell több évtizedes lelkiismeretes munka után ilyen méltánytalan, megalázó helyzetbe hozni embereket???
Egyetértek és csatlakozom! 59 éves gimnáziumi tanár vagyok.
A felhívás céljaival, szövegével egyetértek, támogatóként csatlakozni szeretnék az aláírókhoz.
Kedves Kollégák! Árulja már el nekem valaki, hogy aki nem szeretne “vezető” beosztásba kerülni, csak “szimpla” tanár maradni és gyermekeket tanítani, miért lett hirtelen olyan fontos a szakvizsga? (természetesen azonkívül, hogy zsebből kell megfizetnünk a nem kevés költségét a büdzsébe) 24 éve végzett testnevelő/gyógytestnevelő vagyok, a saját szakmámon belül az összes továbbképzést elvégeztem, még 3 (sport)diplomát szereztem, ami természetesen kapcsolódik a munkámhoz.
Nagyon tetszettek az alábbi írások:
“Szerintem is a legfontosabb visszajelzést a volt diákoktól,szüleiktől,kollégáktól és persze a jelenleg is foglalkoztatott csapataimtól,diákjaimtól kapom!Ezért csináljuk!Azért végeztem a továbbképzéseket,hogy saját szakmámban jobb legyek,napra kész legyek az új dolgokban és színesen,sokoldalúan foglalkozzak az egészség neveléssel! Nem bizonygatok semmit az eredmények magukért beszélnek!”
“Végre, végre! Kezdünk ébredezni. Elismerés a bátor kollegáknak.”
“Nem is emlékszem, hogy valamikor végeztettek volna velem ilyen “önigazolást” amit senki nem értékel, és nincs is hozzá képesítése….Hoffmann Rózsa portfólióját látta valaki…????”
…és a legjobb:
“Akik ezt a minősítési eljárást kitalálták,nemcsak engem minősítenek le,hanem őket is.Támogatom a kezdeményezést!Maradok a ped.1-ben!/a kis betű nem véletlen…az lettem/.. és egyúttal a minősítésemre szánt nem kis összeget felajánlom az osztályomba járó Marcinak,akinek nincs tornacipője…”
Lehet ezek után nem csatlakozni?
Egyetértek és csatlakozom.
Csatlakozom.
Egyetértek és csatlakozom. Földrajz-angol-olasz szakos középiskolai tanár, mentor, projektvezető tanár.
Szeretnék csatlakozni a felhívás aláíróihoz. Ezt e-mailben is jeleztem. Orosz-történelem szakos gimnáziumi vezetőtanár vagyok, immár 32 éve.
Csatlakozom.
Egyetértek a felháborodó kollégákkal. 30 éve vagyok a pályán, és azóta ugyanabban a gimnáziumban tanítok történelmet és éneket. Két diploma megszerzése és számtalan továbbképzés elvégzése után nem lehet lehetetlen feladat ez a portfólió-készítés, de azt az időt inkább az osztályommal, a kollégáimmal, gyerekeimmel és unokáimmal szeretném tölteni. Szerintem ez mindenkinek jobb így. Amennyiben marad a rendszer, akkor Tanár 1-ként megyek majd nyugdíjba. Az önfényezés nekem nem szimpatikus dolog, a minősítési procedúra vége nem kiszámítható.
Csatlakozom. 38. éve tanítok oroszt és franciát. 32 éve vagyok vezetőtanár. Van szakvizsgám. 2012-ben megkaptam az “Év orosz tanára” elismerést.
Csatlakozom és egyetértek. Magyar szakos tanár.
Közgazdász-tanár vagyok,több diplomával.Csatlakozni szeretnék.
Támogatom. Szülőként.
Ha elnyomható, megalázható, meghajló és behódoló tanárok tanítják a gyermekeinket (és most már 8-4 -ig a legtöbb gyereknek ők jelentik a mintát), akkor mit várhatunk a gyerekeinktől….
De ha a tanárok kiállnak magukért, például állhatnak a gyerekeink előtt, a szülő is más szemmel néz rájuk. Le a kalappal és köszönöm!!!
Ugyan én már kivettem a gyerekeinket az állami oktatásból, de nagyon nem mindegy, hogy milyen a felnövekvő társadalom…
Felháborítónak és abszurdnak találom az intézkedést és csatlakozom a tiltakozáshoz.
Bihari Györgyi
Nyugdíjas mozgástanár vagyok, több diplomával, ezen kívül anya és nagyszülő. Felháborítónak, megalázónak tartom ezt a követelményt. Csatlakozom, egyetértek a tiltakozással.
Állatorvos vagyok. Szülőként szeretnék csatlakozni.
Csatlakozom.
A felhívás minden szavával egyetértek. Csatlakozom.
Kajáriné Jeney Zsuzsanna zenetanár
A felhívás minden szavával egyetértek.
A gyerekek nevelésével és oktatásával szeretnék foglalkozni. Nem attól leszünk jó pedagógusok, hogy kirakatba tesszük és felturbózzuk az önéletrajzunkat, óravázlatainkat, minden eddigi munkánkat, cselekedeteinket. Nem attól leszünk szuper pedagógusok, hogy jól adminisztráljuk magunkat.
Csatlakozom.
Bayné Bojcsev Mónika
Csatlakozom.
Nagyon csatlakoznék már!!!!!!!
Widder László (30 éve egy helyen, egy újpesti középiskolában tanító orosz-magyar-angol szakos tanár, aki még szereti, amit csinál)
60 éves 6 gyermekes 5 unokás tanítónő vagyok. Nekem már nem kell portfóliózni, de felháborít ez az oktatási rendszer. Gyermek és pedagógus ellenesnek tartom. A felhívás minden szavával egyetértek.
Magam is felháborítónak, megalázónak tartom ezt az egész rendszert, s fogadom néhány éven belül befuccsol az egész.
Egy élet munkáját egy 3-4 tagú team fogja minősíteni egy nyugdíj előtt álló dolgozó esetében?
Vagy vegyünk például egy 45-50 év közötti kollégát .
Visszaminősítik gyakornoknak?? Tömegesen eltávolítják őket a pályáról, ha nem felelnek meg??? Ez nem luxus az állam részéről??
A szaktanácsadói rendszert kellene újra visszaállítani.Nem pedig ezt az ÁVH hasonlítható agyament őrültséget.
Ez sehová nem vezet, csak megalázza azokat, akik már egy életet letöltöttek a pályán.
Vajda Szilárd vagyok, Vasváron élek, a vasvári és a körmendi zeneiskolában tanítok furulyát és fuvolát. Csatlakozom én is annak ellenére, hogy nekem még nem kell portfóliót feltöltenem. A 15. évet töltöm tanítással, ám szakvizsgám nincs. Szolidáris szeretnék lenni a több évtizede hivatásukat gyakorló kollégákkal.
Egyetértek és csatlakozom annak ellenére, hogy “vállalkozó tanárként” immár 19. éve “nem létezem”… Ennek ellenére mindenféle rám erőszakolt “életpályamodell” nélkül sikerült megterveznem és megvalósítanom a saját, egyéni életpályámat. Ezért én még ha akarnám, sem “tölthetném fel” a portfóliómat, de nem is akarom… Végtelenül cinikusnak és megalázónak tartom azt az “elvárást”, hogy virtuális dokumentumokat gyártsunk ahelyett, hogy a munkánkat végeznénk, amelyet mi választottunk magunknak, amelynek minden csínját-bínját alaposan kitanultuk, amelynek tapasztalatait képesek vagyunk önállóan értékelni, elemezni, sőt, továbbképzésünk irányát is ki tudjuk választani! Továbbá a portfólió “anyaga” minden tanárnak önálló szellemi terméke, tehát a portfólió “feltöltése” durván sérti a szerzői jogokat, ezzel a Klik “agyelszívást” követ el…
24 éve dolgozó történelem szakos tanár vagyok. A bojkottot támogatom. Olyan az egész, mintha Michelangelonak széklábfaragással kellene bizonyítania a tehetségét. Felháborító és megalázó ötlet. Biztos, hogy nem gyakorló pedagógusok fejéből pattant ki.
A kezdeményezést támogatom, egyetértek. 24 éve tanító töritanár vagyok. Miért kellene Michelangelonak széklábfaragással bizonyítania a kompetenciáját?
Pingback: ÁLLÍTSUK MEG A BARBÁROKAT! – A HÍVATLANUL Hálózat felhívása »
Csatlakozom!
Lassan a gyermekekre nem lesz időnk.!Engednek bennünket tanítani?dolgozni!? Nyugodtan???
Köze nincs a minőségi pedagógiai munkához, sem annak korrekt megítéléséhez. Durván és feleslegesen szaporítja az adminisztrációt, intenzíven növeli a bürokráciát.
CSATLAKOZOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Csatlakozom!!!!!!!1983 óta tanítok alsósokat. Megalázónak tartok minden visszamenőlegesen ható törvényt!
Az én diplomám, az eddigi munkám, a versenyeredményeim tesznek alkalmassá a munkámra és NEM AZ, HOGY mit írogatok magamról. A munkám minden időmet elveszi, mert azzal töltöm az alig létező szabadidőmet, hogy szakmailag képzem magam, mert a pedagógusok zöme igényes a munkájára, szeretne megújulni, de ebben MAGAKADÁLYOZZA az, hogy megpróbálja fényezni magát az OH elvárásai szerint!