FRISSÍTVE! A törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskola pedagógusainak nyilatkozata a pedagógusok belső önértékelési rendszeréről

 Zimandy

Kedves Olvasóink!

A cím alapján bizonyára arra számítottak, hogy A törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskola pedagógusainak nyilatkozata a pedagógusok belső önértékelési rendszeréről című cikket találják ezen a helyen. A megjelenést követő második napon azonban ugyanazok, akik a megjelentetést kérték, levetették innen a cikket: „Mivel nem szeretnénk, hogy nyilatkozatunk politikai színezetet kapjon, iskolánk nevében kérem, hogy a hivatlanul.com oldalatokról a Zimándy Iskola nyilatkozatát távolítsátok el!

Egy másik, hasonló esetből arra következtetünk, hogy a kérést kemény külső nyomás, esetleg egzisztenciális fenyegetés előzhette meg.

A cikket természetesen levettük, de felháborítónak tartjuk, hogy több pedagógusközösséget is fenyegetnek országszerte, ha szembefordulnak a KLIK-kel, az illegitim Pedagógus Karral és annak etikai kódexével, ha fel merik emelni a szavukat az oktatás feltételeinek teljes tönkretétele ellen.

A cikket szerencsére már eddig is 18 ezren olvasták, a neten nagyon sokan megosztották, így aki akarja, továbbra is olvashatja, terjesztheti, akár ezzel a szerkesztőségi kommentárral együtt.

*********************

Frissítés!

A Nyilatkozat és a kapcsolódó oldalak a következő linkeken érhetők el:

 

http://www.tanitanek.com
– Ez a nyilatkozók honlapja, itt érhető el maga a Nyilatkozat is.

http://www.tanitanek.com
– Itt olvasható a csatlakozott iskolák, magánszemélyek naprakész listája

https://docs.google.com/document/d/1gM-UJeD8Fkln0xv-h9SYUul2JHsMeQYWczILTYyYkQ0/
– Itt érhető el az iskolák számára csatlakozási nyilatkozat

https://www.facebook.com/Tanítanék-1487569941539650
– Ez a nyilatkozók Facebook oldala

http://www.tanitanek.com
– Szimpatizánsok, magánszemélyek, nem tanárok itt csatlakozhatnak

*********************

Megerősödött a véleményünk, hogy helyes volt a HÍVATLANUL hálózat 2014. november 25-ei felhívása (ÁLLÍTSUK MEG A BARBÁROKAT! – A HÍVATLANUL Hálózat felhívása), ami továbbra is itt olvasható: http://hivatlanul.com/allitsuk-meg-barbarokat-hivatlanul-halozat-felhivasa/ és sajnos mit sem vesztett aktualitásából, sőt.

[szerk.]

 

Share

27 thoughts on “FRISSÍTVE! A törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskola pedagógusainak nyilatkozata a pedagógusok belső önértékelési rendszeréről

  1. Gerhardt Ferenc

    Egyetértek a törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskola pedagógusainak nyilatkozatával.
    A facebookon tett bejegyzésemből:
    “Vélemények (a sajátom is) a PÖCS-ről:
    Újra megkérdőjelezik az intézményvezetők, iskolaigazgatók kompetenciáját. Megkérdőjelezik az elhivatott kollégák több évtizedes szakmai munkáját. Olyan pluszmunkát kívánnak, melyre jó érzésű ember, ha nyugodtan akar aludni, csak NEM-et mondhat.
    A Pedagógus Önkínzó (pardon: Önértékelő) Csoport, azaz a PÖCS értelmetlen, megalázó működtetése helyett
    fontos lenne:
    – az oktatás modernizálása, a feltételrendszer javítása,
    – a pedagógusok tényleges megbecsülése, hozzáértésük, gyermekszeretetük elismerése,
    – hogy ne miniszterek, államtitkárok életidegen ötleteinek legyenek a gyerekeink és a pedagógusok kiszolgáltatva.”

    Gerhardt Ferenc, történelemtanár

    Reply
  2. Ruszina Andrea

    Csatlakozom!
    Ha a tanárok egymás besúgói lesznek, milyen gyerekek kerülnek ki a kezeik közül?

    Reply
  3. Schmidt Ildikó

    Nem akarok besúgó lenni!!! Hagyjam el a pályát?? Ezt szeretnék tényleg??
    Rengeteg plusz munkát erőltetnek ránk.. már messze átléptük a 40 órás határt! No, meg a türelmi határt is!

    Reply
  4. Nagy Maria

    Tisztelt Pedagógusok ! Kedves panaszkodók !
    Véleményem szerint az önértékelés és az ahogy minket külső szakemberek látnak fontos szempont személyiségünk fejlődése szempontjából. Egy fejlett empatikus, pozitív személyiség könnyebben kezeli a mai gyerekeket. A túlzott ” büszkeség” csak akadálya a pedagógusi pályának. Miért ne ellenőrizhetnénk Őket / Önöket / nem értem ?
    Vállalkozóként én is már több mint 20 éve heti 60-80 órát dolgozom. Örülök ha éves szinten 15-20 nap szabadságot kivehetek. Cégvezetőként minden reggel arra ébredek, hogy melyik hatóságtól jöhetnek ma ellenőrizni ./ NAV, Munkaügy, környezetvédelem .. stb /
    Felelek azért, amit el sem követtem / kollégák, alkalmazottak mulasztásai /. Éveken keresztül ezek az ellenőrök mozgóbért kaptak a behajtott büntetésből /. A gazdaság szereplői ezt elfogadták, beláttuk hogy az ország nehéz időket él meg.
    Gyermekeinket nap mint nap sértegetik, megalázzák, bírálják, osztályozzák, kritizálják. / talán pont ezért fáj nekik ha velük is ezt teszik /
    Ahhoz hogy a jogos ” kritikát ” vagy “jó tanácsot” a gyerekek belássák és elfogadják fontos hogy hiteles legyen az aki ezt teszi, fontos hogy a személyisége elfogadható legyen a gyerekek számára is. Fontos a jó módszertan.
    Fontos a gyerekek véleménye is az adott pedagógusról. Ne csak a kollégákat kérdezzék, hanem a szülőket és gyerekeket is.
    Véleményem szerint nagyon fontosak a hatékonysági mutatók. Nagyon fontos hogy az adott pedagógus ne kritikának fogja föl, hanem egy lehetőségnek ahhoz hogy jobbá és alkalmasabbá váljon. Örülök hogy az közszférába is elindulnak a változások hisz szolgáltatás nyújtanak amely szolgáltatást a mi befizetett adóinkból finanszírozzák. Fontos hogy mi szülők és természetesen a gyerekek is elégedettek legyenek ezzel a szolgáltatással. Nagyon sok mindent meg kell változtatni az oktatás területén. Jó ha a pedagógusok gyerekekhez és a szülőkhöz való hozzáállásával kezdjük.

    Reply
    • Árgyelán Ágnes

      Ó, jaj. Ebből a hozzászólásból látszik igazán: mennyire nincsenek képben az egyszerű civilek, szülők. A szaktanácsadói rendszerben valódi segítséget kaptak a tanárok. A szakfelügyelőiben azonban egy központi akaratnak kell tökéletesen megfelelniük. Micsoda különbség! Míg az egyik arról szól: hogyan tudom a legtöbbet kihozni minden egyes diákomból, addig az utóbbi arról szól: épp ott tartok-e a tananyagban, ahol kell? Vagy arról, hogy épp azt tanítom-e, ami a központi tankönyv aktuális leckéje? Mindeközben a tanár retteg az egzisztenciájáért, ahelyett, hogy kreatívan differenciáltan fejlesztené a diákokat…
      Amíg tanítottam, rendszeresen bejött az igazgatóm az óráimra. Imádta a felszabadult hangulatot, a nyüzsgő, akaró, dolgozó, versenyző, játszó tanulóimat. Ellenőrzött volna? Igen. Tanácsokat adott? Szinte mindig. És én örültem azoknak.
      Visszamennék-e a mostani rendszerbe oktatni? Nem. A gyerekeket ugyanis nevelni legalább olyan fontos, mint oktatni. Talán a példamutatással, beszélgetéssel, rájuk figyeléssel – merem állítani, hogy – az előbbi még fontosabb is az utóbbinál. Hisz tudást egy jó tankönyvből is szerezhet. Ám egy tanár jövőt határoz meg, életeket befolyásol. Márpedig aki ilyen fontos szerepet tölt be egy gyerek életének, elméjének, lelkének alakulásában, az nem élhet egzisztenciális félelem, folyamatos stressz alatt.
      Szakmai portfóliók, ál óratervek gyártása és egyéb éjszakába nyúló kötelezettségek helyett inkább a jogokat kellene visszaadni a pedagógusok kezébe. Hadd tudja a tanár jobban a szakmáját a szülőknél! Engedtessen meg a szigor eszközeivel élni a tanórák alatt, és lehessen saját eszközrendszerének, saját személyiségének használata feljelentések, megfigyelések, lejelentések nélkül.

      Reply
      • Pataki Erika

        Köszönet Ágnesnek, hogy ilyen higgadtan válaszolt Nagy Mária bejegyzésére. Ahogy én látom, a tanárok nem a “túlzott büszkeségtől” szenvednek; éppen ellenkezőleg: a rengeteg öncélú adminisztrációt, a szakmailag megalapozatlan, személyeskedő bírálatokat személyiségtorzulás nélkül szinte lehetetlen elviselni. Vállalkozó szellemű, önálló, gondolkodó embereket csak vállalkozó szellemű, önálló, gondolkodó pedagógusok nevelhetnek. A portfólió “feltöltése” nem más, mint a tanárok szellemi termékének intézményesített kisajátítása. Az etikai kódex, meg a besúgóhálózat kiépítése pedig a pedagógus legfőbb értékének, a személyiségének gúzsba kötése. A tanároknak nem kritikára, jó tanácsokra van szüksége; abból kaptak eleget az utóbbi években. Hagyni kéne végre dolgozni őket, mert ezekkel a kódexekkel meg BECS-ekkel csak a kontraszelekció erősödik, és ennek a folyamatnak legfőbb vesztesei a diákok lesznek!

        Reply
      • Szűcs István

        Kedves Ágnes!
        Sine ira et studio!
        Pontosítsuk a dolgokat, mert csak úgy érdemes a problémáról nyilatkozni. Elöljáróban leszögezem, hogy Önnel részben egyet tudok érteni.
        Viszont 1985-ben megszűnt a szakfelügyelet és a mostani rendszer egészen más, a neve sem ugyanaz.
        Pedagógiai-szakmai ellenőrzés, röviden tanfelügyelet. A tanfelügyelők maguk is pedagógusok, akik köznevelési szakértők, és elvégezték az Oktatási Hivatal által szervezett TÁMOP-3.1.8 kiemelt uniós projekt „Tanfelügyeleti szakértők felkészítése a pedagógiai-szakmai ellenőrzésre” és a TÁMOP-3.1.5 kiemelt uniós projekt „Szakértők felkészítése a pedagógusminősítésre”című továbbképzéseket. Ne nevezzük már őket besugóknak, mert ez a kollégák megbélyegzése. A tanfelügyelet célja a támogatás és ösztönzés, nem a hibakeresés a retorzió. Az önértékeléssel nem az a baj, hogy besúgókat csinál a pedagógusokból, ez teljesen alaptalan feltevás, hanem a fokozott adminisztrációs teher a probléma. Ezt tényleg csökkenteni kell. Igaz, hogy 2015, 16 és 2017-ben csak egyszerűsített önértékelés lesz vagyis csak a kérdőívezés eredményét és intézményi elvárásrendszer pedagógusokra vonatkozó részét kell feltölteni. Ez utóbbi ténylegesen nagy teher, de nem a pedagógusoknak, hanem az intézményvezetőknek, vagy az általuk kijelölt pedagógusoknak. Sokáig én is pedagógusként dolgoztam és a szívemben most pedagógus vagyok és sok mindenben igaza van a pedagógus társadalomnak. De én úgy gondolom, hogy itt egy prekoncepcióval állunk elő, ha eleve csak a rosszat feltételezzük az új rendszerről. Nincs szó, mert nem is lehet feljelentésről, besugásról. Ez a valóságtól teljesen elrugaszkodott és rosszindulatú feltételezés. Sajnos vannak olyan pedagógusok is akik munkája hagy maga után kívánni valót (voltam munkaközösség vezető és láttam ilyet) , az ő külső megerősítésük, korrekciójuk szükséges. Fontos a visszacsatolás, mert sok pedagógus nem kapott szinte semmi ilyet. A rendszert valóban egyszerűsíteni és a tanárokra kell hangolni, segíttve az ő áldozatos munkájukat!

        Reply
    • Erdélyi Anna

      A hozzászóló elég rosszul látja az egészet, és valószínű, sosem lesz olyan helyzetben, mint mi: a portfóliót bruttó 10- 15 ezer Ft (!)- azaz csaknem semmi- emelésért írja az ember, éjjel- nappal, egy évet dolgozik érte! Ez az életpálya-modell?! Ez inkább a kilátástalanság és rabszolgává válás modellje! Az a mondata, hogy “A gyermekeinket nap mint nap sértegetik, megalázzák, …” olyan formában igaz, hogy a gyerekek és szüleik egy része próbál bennünket folyamatosan bírálni, megalázni, fenyegetni, eltűnt a tisztelet és a megbecsülés! A társadalom megítélésének kellene teljesen megváltoznia, és a tanár saját hivatásába vetett hitét visszaadni IGAZI- nem a mostani- anyagi és erkölcsi megbecsüléssel! CSATLAKOZOM!

      Reply
    • Szekeres Eszter

      Tisztelt Nagy Mária!

      Bár engem szabadúszóként (vállalkozó tanárként) nem érint a sok “pöcsölés”, ami jelenleg a közoktatásban folyik, de azért egy-két dolgot hadd vessek fel. Remélem, ön sem gondolja komolyan, hogy ettől fog emelkedni az okatatás színvonala. Az oktatás színvonala pl. attól emelkedne, ha a tanárok rendszeresen igazi módszertani képzéseken, workshopokon vehetnének részt. Ezekre lenne idejük, energiájuk (kedvük, bocs), és az iskola netalán még anyagilag támogatná is ezeket a továbbképzéseket.
      Az oktatás színvonala pl. továbbá akkor emelkedhetne – a saját szakomnál maradva – ha nem 15-17 fős csoportokban kellene nyelvet tanítani, ahol jó, ha 45 perc alatt 3 mondat erejéig szóhoz jut a gyerek. És akkor lehet panaszkodni a kedves szülőknek, hogy a gyerek nem tanul meg angolul/ németül stb. beszélni. Kérdem én, mikor és hol?
      Az közoktatás színvonala továbbá akkor emelkedne – továbbra is a nyelvoktatásnál maradva – ha normális fizikai feltételek között (pl. nem a kémiateremben a gázcsapok között, vagy a gépteremben, a monitorok mögött ülő, félig látható gyerekekkel kommunikálva kellene nyelvet tanítani.
      A közoktatás színvonala továbbá akkor emelkedne, ha az iskoláknak, és a szülőknek lenne pénze arra, hogy megvegye a jobb és drágább külföldi kiadású könyveket, netalán lenne több (nem feltétlenül nemzeti tankönyvkiadós) kiegészítő eszközük a gyerekeknek, amikkel színesebbé, érdekesebbé, életszerűbbé, élvezhetőbbé lehetne tenni az oktatást, növelve ezzel nyilván a motivációt és a hatékonyságot is. Hogy az egyéb, modern oktatási módszereket lehetővé tevő taneszközöket (pl. nyelvi kártyák, nyelvi játékok stb.) ne is említsem. És ne a holtfáradt tanárnak kelljen 23:50-kor kártyákat irogatnia, rajzolgatnia, laminálnia, vagdicsolnia, ragasztgatnia stb.
      Az oktatás színvonala továbbá akkor lenne magasabb, ha az idióta kitalációk helyett valóban értelmes változtatások lennének a közoktatásban: pl. elfelejtenénk végre a dobozokban való gondolkodást, vagyis a 45 perces órafelosztás és a külön tantárgyak rendszerét. Mire felmászok a 2. emeletre, összerakom és elindítom a multimédiás rendszert, már nagyjából lehet is valamit csinálni meg nem is.
      Az, hogy Ön vállalkozóként 60-80 órát dolgozik, sajnálom, de nem hiszem, hogy ez egészséges, sem azt, hogy ez lenne az etalon, és a követendő példa.

      Reply
  5. Némethné Kriszta

    Civilként, és szülőként is fontosnak tartom, hogy a pedagógusokat ne terheljék tovább, pláne ilyen jellegű, méltatlan módszerek bevezetésével! Ez tényleg a minőségi oktatás rovására mehet, és a lényegtől vonja el a figyelmet. Véleményem szerint a pedagógusoknak megbecsülésre, elismerésre lenne szükségük ahhoz, hogy a munkájukat kellő lelkesedéssel végezhessék tovább.

    Reply
  6. Reinitz Beatrix

    Szülőként azt szeretném, ha nem terhelnék túl felesleges és értelmetlen dolgokkal a pedagógusokat. Minőségi oktatást szeretnék a gyermekeimnek, minőségi tankönyvekből!!!!!! és ezt csak kipihent, feltöltődött pedagógusuktól kaphatják meg.

    Reply
  7. Pataki Erika

    Természetesen csatlakozom, és örülök, hogy a budaörsi Illyés Gimnáziumon kívül a törökbálinti Zimándy tanári kara is tiltakozik a pedagógusközösségek, a pedagógusok személyiségének rombolása ellen!

    Reply
  8. Hompoth Csilla

    Kedves Mária!

    Minden tiszteletem mellett, kiemelném, gondolataid közül, hogy egy pedagógus munkáját elsősorban a gyermek, másodsorban a kollégák, harmadsorban a szülők, intézményvezetők, végül a velünk vállvetve, a mindennapokban együtt dolgozó szakértői bizottságok, orvosok, védőnők, családsegítő szolgálatok tudják érdemben megítélni. Ehhez képest a legfontosabb szereplő, a gyermek-, valamint a felsorolt, köztudatban és a rendszer tudatában nem létező többi közszereplő véleményére a rendszer nem is kíváncsi. Másfelől egy bármilyen hiper-szuper szakértő 2 kirakat órából nem lesz kompetens megítélni senki emberfia pedagógiai felkészültségét, rátermettségét. A megkérdezni szándékozott 5 db szülő? Már most lázadnak az anyukák, apukák, mert mindenkinek van véleménye. Az ily módon teljesen értelmetlen adminisztratív teherről, szignifikánsan duzzadó bürokráciáról nem is beszélve. Büszkeség? Magabiztosság? E nélkül nem lehet senki közszereplő. A pedagógus pedig az, hiszen nap-nap után gyermekek sokasága előtt kell bebizonyítania rátermettségét. Mint ahogy a szerénység, a gyermekek iránti tisztelet is meg kell férjen mind e mellett. Amikor a kollégáimra tekintek, nem a büszkeség jellemző a társaságra, hanem a fáradtság, kiégettség, bizonytalanság, tanácstalanság, szorongás. NEM NAGYON VAN MÁR KINEK LETÖRNI A SZARVÁT, de, ha van is, azt nem a BECS fogja letörni, mert ez a rendszer is épp úgy becsapható, mint hasonlóan naiv elődei. Ahhoz, hogy egy magyar ember eszén néhány papíros túljárjon, korábban kell felkelni. A pedagógusoknak nem rettegésre, további terhekre, hanem könnyítésre és segítségre van szüksége. Egyre több innovatív gondolat és tevékenység, valamint igazi szellemi megújulás kezdődött el. Pont ma, de már sokadszor beszélgettem este fél 6-kor egyik kolléganőmmel pl. többek között a pedagógiai programunk szükségszerű megújításáról, pedig senki nem kér minket erre. Pont tegnap merült fel a havi magatartás és szorgalom jegyek értékelése kapcsán, egy ésszerű javaslat. Végre több év munkájának eredményeként kezdenek a kollégák kinyílni. Végre beszélgetnek egymással, szükség esetén segítséget kérnek azoktól, akikben megbíznak. És itt két kulcsszó van. KÉRNI és BIZALOM. Idegenektől, akiket nem is ismerünk, bennük nem bízunk, kéretlenül nem kell segítség. Ha pedig tovább szeretnénk magunkat képezni, majd képezzük, ha lesz rá elég megtakarított pénzünk. Mert az ingyenes képzések zöme semmirevaló (tisztelet a kivételnek – Pályaorientációs konzulens képzés – ajánlom mindenkinek). Ugyanakkor nekem például a munkám miatt angolul kéne tanulnom. Az ilyen jellegű tanulmányokat az állam nem segíti, mert felteszem ez már maga a “karrierépítés”. Nekem még csak nem is kéne fizetnem érte, mert mindkét gyerekemnek középfokú nyelvvizsgája van. No, de mégis mikor fogok én erre ráérni?….

    Reply
    • Pataki Erika

      Így igaz, a pedagógusok nap mint nap tapasztalják: kéréssel és bizalommal a tanulókkal is sokkal jobb eredményt lehet elérni, mint megfélemlítéssel és szankcionálással. Ha kormányunk “gondolkodó értelmiségiként”, partnerként kezelné a pedagógusokat, akkor “szívesen megosztanák tapasztalataikat és meglátásaikat, hogy ezzel alkotó részesei legyenek a közoktatás megújításának.”- ahogy a “Zimándysok” nyilatkozatukban megfogalmazták.

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük