Tiltakozunk az ellen, hogy a Horthy-korszak faji polgárháborújának egyik szítója, Hóman Bálint születése 130. évfordulóján, december 29-én szobrot kapjon Székesfehérváron – az Igazságügyi Minisztérium, a kormánypárti polgármester és a városi képviselőtestület támogatásával!

Hóman a Darányi-, Imrédy-, Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányok kultuszminisztereként folyamatosan támogatta a magyar zsidóság jogainak egyre súlyosabb korlátozását. Politikai tevékenysége a harmincas évek elejétől összeforrott azzal a deportálásokat megelőző, mintegy másfél évtizedes folyamattal, amely a magyar társadalmat hozzászoktatta ahhoz, hogy zsidó polgártársaikat végül szabadságuktól és többségüket életüktől is megfosszák.

Történészként, akadémikusként és miniszterként szerepet vállalt az első zsidótörvény kezdeményezésében és előkészítésében. Később Teleki Pál miniszterelnököt készítette fel emlékeztetőiben németországi tárgyalására. Ezekben többek között azt írta, hogy a németek teljes bizalmának elnyerése érdekében Teleki fogadja el „Hitler és Mussolini faji gondolatát”, és nyújtson be – „az eddigi kompromisszumokkal szakítva” – újabb, „faji alapú” törvénytervezetet, merthogy „tudatára kell ébrednünk végre, hogy a zsidó, ha kivételezett is, sőt, a zsidószármazású és zsidó kapcsolatú személy is ellensége kell, hogy legyen a mai kormányrendszernek”. Végül ő maga terjesztette elő az izraelita vallásfelekezet jogállását szabályozó 1942. évi VIII. törvényt is, mely súlyosan korlátozta a zsidónak nyilvánítottak jogait.

Kezdeményezője volt az értelmiségi szakmai – orvosi, ügyvédi, mérnöki – kamarák rasszista célú átalakításának, és következetesen kiállt a zsidótörvények újabb és újabb szigorítása mellett. Az általa támogatott és megszavazott zsidótörvények 825 ezer embert érintettek. 1942-ben Kállay Miklós miniszterelnök nem egyértelműen németbarát hintapolitikája elleni tiltakozásul mondott le tíz éve betöltött miniszteri állásáról. 1943-ban és 1944-ben két, feltétlen német hűségről és a zsidóság kitelepítésének igényéről szóló memorandumot is aláírt. A nyilas hatalomátvétel után tagja volt a nyilas parlamentnek, amelynek ülésein is megjelent. 1945 első hónapjaiban Sopronban arról tárgyalt Szálasival, hogy közösen találjanak „valamilyen politikai megoldást […] az egész magyar jobboldali összefogásra”.

A Hóman-szobor – állami tulajdonú területen történő – felállítását 15 millió forinttal támogatja az Igazságügyi Minisztérium; a szobrot állító Hóman Bálint Kulturális Alapítvány a székesfehérvári önkormányzattól még közel 2 millió forintos segítséget is kap. Az állami és kormánypárti támogatással tervezett szobor felállítása Hómannak a zsidótörvényekben játszott szerepe miatt vérlázító. Erkölcsi felelősségét nem csökkenti sem egykori fehérvári országgyűlési képviselősége – íróasztala mellől Fehérvár lakosságának 10 százalékát lökte a halál felé –, sem tudományos teljesítménye és akadémiai pályafutása.

Nem kaphat szobrot ma Magyarországon, aki a magyar lakosság egy részének jogfosztásában ilyen magas beosztásban, ilyen törvények létrehozásával és beterjesztésével részt vett! Ez az emlékmű nemzeti szégyen: azt üzenné az elhurcoltak utódainak, a magyar polgárok tisztességes többségének és a világnak, hogy a magyar zsidók szenvedése és százezreinek meggyilkolása másodlagos fontosságú eseménye történelmünknek.

Csatlakozó szervezetek:

Beszélő folyóirat
Eleven emlékmű – az én történelmem csoport
Eszmélet folyóirat
Fiatal Írók Szövetsége
Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület
Hálózat a Tanszabadságért
Hívatlanul Hálózat
József Attila Kör
Magyarországi Cionista Szövetség
Magyartanárok Egyesülete
Oktatói Hálózat
Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete
Pedagógusok Szakszervezete
Romano Instituto Alapítvány
Szociális Csomagküldő Mozgalom
Tevan Alapítvány
Tolerancia Csoport
Történelemtanárok Egylete
tranzit. hu

Az idegen nyelvű (francia, angol, német) fordítások innen letölthetők:

Angol nyelvű

Német nyelvű

Francia nyelvű