Szántó Judit beszéde a Szabad Oktatásért tüntetésen
Van egy jó hírem
Az oktatási rendszer teljesen decentralizált, a tanárok jól fizetett, elismert tagjai a társadalomnak, a tanárképzésre hússzoros a túljelentkezés, így, mivel a legjobbak tanítanak, a kormány rájuk bízza, hogy milyen módszerekkel, milyen tankönyvekből, milyen tanterv szerint gondoskodnak a gyermekek oktatásáról. Nincs központi ellenőrzés és tanfelügyelet, a tanárok pedig nem külső kényszerből képezik tovább magukat.
Finnországban.
És Magyarországon?
Van egy jól kitalált, kompetencia alapú érettségi rendszer, ami eddig megvalósította a kimeneti szabályozást, meghatározta a minden vizsgázótól elvárható minimális tudásanyagot, ugyanakkor modernizálta a tanítási módszereket és a tankönyveket.
Ez még a miénk.
Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk ezt is, ahogy elvették az iskoláinkat; a nehezen kiizzadt helyi tanterveinket; a diákjaink jogát, hogy [a házirenden keresztül] beleszólhassanak saját életükbe; a szülők jogát, hogy eldönthessék, a gyermekük délben otthon eszi-e a nagyi főztjét, vagy az iskolai menzával kell beérnie délután 4 óráig.Elvették sok rászoruló kisgyermektől annak a lehetőségét, hogy speciálisan felkészült gyógypedagógusok foglalkozzanak velük, és elvették sok tanár örömét a munkától. Elvették az igazgatók felelősségét, az egy épületben dolgozó tanároktól és technikai dolgozóktól pedig azt az élményt, hogy egymást kollegáknak tekinthessék. A pályakezdőktől azt, hogy tapasztalt idős tanárok segítsék őket, és az idősebbektől meg az értelmiségi lét egyik legalapvetőbb feltételét, a szabad időt. Mindenkitől elvették azt a lehetőséget, hogy az idejét maga oszthassa be…..és tették ezt abból a régről jól ismert meggyőződésből, hogy ők jobban tudják, mi kell nekünk, tanároknak, diákoknak, szülőknek….nekünk, embereknek.
Biztos hogy jobban tudják?
Teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy az oktatási rendszer legyen teljesen decentralizált, a tanárok jól fizetett, elismert tagjai legyenek a társadalomnak, a tanárképzésre hússzoros legyen a túljelentkezés, s mivel majd a legjobbak tanítanak, a kormány bízza rájuk, hogy milyen módszerekkel, milyen tankönyvekből, milyen tanterv szerint gondoskodnak a gyermekek oktatásáról. És ne legyen központi ellenőrzés és tanfelügyelet, a tanárok pedig ne külső kényszerből képezzék magukat.
És elégedett tanárok felszabadult, boldog diákokkal vitatkozzanak arról, hogyan alakítsák át úgy az iskolát,, hogy soha többé ne vehessék el tőlük…
Ne hagyjuk!