KEDVES SZÜLŐK!
Mi, pedagógusok, a segítségüket kérjük.
Alá kellene írnunk egy Etikai Kódexet, előírások és szabályok gyűjteményét arról, hogy mit NEM szabad tennünk iskolában és iskolán kívül. Ilyen előírások mindenütt léteznek, orvosoktól tűzoltókig, katonáktól diplomatákig. A nekünk szóló előírásokkal legfőképp két bajunk van.
Egyik, hogy annyira általánosak, hogy ilyen alapon bárkit, bármikor elő lehet venni, csak azért, mert nem úgy táncolt, ahogy neki fütyültek. A másik, nagyobb baj az, ami hiányzik a szövegből. Nincs benne, hogy értelmes, önállóan gondolkozó embereket neveljünk az Önök gyerekeiből, a gyerekeinkből, akik a hazájukban és másutt is megállják a helyüket, akik ismerik a kötelességeiket, de a jogaikat is, akiknek nem eladó a lelkiismerete, akik nem buta szolgái, hanem okos polgárai Magyarországnak, Európának, a világnak. Ha ilyen szöveget össze tudnánk hozni, tanárok, szülők, minisztériumi emberek együtt, ezt szíves-örömest aláírnánk.
[…]
Jónak tartja, ha bárki feljelentheti gyermeke kedvenc tanárát, ha baráti társaságban kritizálja a KLIK működését, vagy csak kétségét fejezi ki annak helyességével kapcsolatban?
Ezek sajnos nem komolytalan kérdések. A köznevelési törvény szerint „Az etikai eljárást az etikai vétség gyanújáról való tudomásszerzés esetén hivatalból kell megindítani.” Tehát ha valaki a felsorolt „vétségekkel” kapcsolatban bejelentést tesz, a tanár nem kerülheti el a meghurcoltatást.
Szeretné, ha még több elhivatott pedagógus menekülne el, mert elege van abból, hogy minden lépését beszabályozzák? Mert nem akar állandó fenyegetettség közepette dolgozni? Szeretné, ha akik mégis maradnak, tartózkodnának minden plusztól, amit eddig tanítványaiknak adtak?
Ne gondolja, hogy mindez a pedagógusok ügye!
A legfőbb kárvallottak az Önök gyermekei lesznek!
A teljes szöveg idekattintva letölthető
Egyetértek.
Jól sejtem, hogy egy szvingerklub-látogatás miatt ezentúl kirúgható lesz bárki? 🙁
Felháborítónak tartom, mint ahogy a minősítési rendszert is. Mikor lesz idő a gyerekekre, ha állandóan egymás megfigyelésével kell majd foglalkoizniuk a pedagógusoknak. Meddig kell még tűrniük a megaláztatásokat?
Az otthonom nem a munkahelyem. Otthon anya, és feleség vagyok. Ahogy a tanítók is apák, anyák, férjek, feleségek. Nem tanárok, hanem magánemberek. A magánélethethez nekik is joguk van. Főzni, mosni, takarítani, gyereket nevelni. Olyannak amilyennek ők szeretnék. A magánéletet nincs joga előírásokkal beszabályozni a kormánynak. Ez alapjoga a tanárnak is. Ha hazamegy, és meló után becsukja az ajtót maga után, már magánember a saját otthonában. Ott már azt tesz amit akar, az övé és nem a kormányé. Otthon már szülő és feleség vagy férj.. Nem tanár. A magánéletüket hagyják békén. Elfelejtik, hogy a tanár is munkavállaló. Az hogy tanár, az a szakmája csak. A munkáltatónak van egy elvárása a munkavállaló felé. De a munkavállalónak isa munkáltató felé. Pl. hogy megkapja a fizetését, ahogy a törvény szabályozza. Munkavállalói joga a törvény szerint. Nem csak félig kifizetve, vagy egyáltalán nem. A tanárnak is van fizetése amihez joga van. Ahhoz is hogy a munkáltató biztosítsa a megfelelő körülményeket a munkavégzéséhez. És nem az elégségest, vagy egyáltalán nem, hanem a megfelelőt. A tanár is egy alkalmazott, nem vállakozó. Munkavállaló. Csodálkoznak hogy szidják a munkáltatót. Én is ezt tenném. Van egy törvényes elvárása és joga a munkavállalónak is. Nem csak a munkáltatónak. Sőt a munkáltatónak is vannak kötelességei, nemcsak a munkavállalónak. Ahhoz hogy követelőzzön a munkáltató, először teremtse meg hozzá a feltételeket. Utána számon lehet kérni miért nem végezte el a munkavállaló. Ne felejtsék el, hogy tanárnak lenni is egy szakma, attól még emberek magánélettel. Attól még munkavállalónak számít.