Óvodapedagógusok tiltakozása

Létezhetünk-e hosszú távú gondolkodás, szolidaritás, szakmaiság és felelősségérzet nélkül? Várjuk azoknak a kollégáknak, szülőknek, támogatóknak az aláírását, akik még tenni szeretnének valamit a gyerekeik jövője érdekében.

Nyílt levél – mert az oktatási kormányzathoz hiába fordulnánk – a magyar társadalomhoz

A zuglói Bóbita Óvoda alulírott óvodapedagógusai, határozott tiltakozásunkat fejezzük ki az oktatási kormányzat által kötelezően előírt önértékelési rendszer ellen.

  • Nem tudunk azonosulni a BECS (belső önértékelési csoport) által elvégezendő feladatokkal – nincs rá se időnk, se energiánk.
  • Ez az eljárás a kollégák közreműködésére számító besúgórendszert kíván felépíteni. Etikátlan és szakmailag is elfogadhatatlan, hogy egymás bírálatára köteleznek bennünket. Sokéves együttműködésen alapuló, akár baráti, akár kollegiális kapcsolatokat kívánnak ezzel tönkretenni, a kollektívákat megosztani.
  • Az egész rendszer túlszabályozott, sérti a pedagógusok személyiségi jogait.
  • A szülői kérdőívek 80%-a olyan kérdéseket tartalmaz, melyekben a szülő nem kompetens – ez a pedagógus kollégák által kitöltendő kérdőívekről is elmondható.
  • Online kérdőív – csak jeleznénk, hogy vannak még olyan családok, ahol ez nem elérhető, mint ahogyan a hétvégi étkezés sem, vagy egy normális otthon.
  • Nem kívánunk együttműködni egy olyan rendszerrel, melynek nem fontos a gyermek.
  • Rendelkezünk saját minőségbiztosítási rendszerrel, jól bevált, nem kísérleti anyag!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy mi a diplománkkal arra esküdtünk fel, hogy a 3-6 éves korosztályt, az egyéni képességeikhez képest, életkoruknak megfelelően fejlesszük. Sajnos erre lassan már nincs időnk! A mi munkánk állandó odafigyelést, felkészülést igényel, s nem az indikátorok száma és megfeleltetése fogja meghatározni a gyakorlati tevékenységünket. Rengeteg plusz órát adunk a saját időnkből az óvoda és a gyerekek érdekében, hagyják meg a kedvünket az egymás közötti tapasztalatcseréhez.

A minősítés a vezető dolga. Egy jól működő minőségbiztosítási rendszer soha nem lehet központilag előírt, s ezáltal hatékony sem. A minőségbiztosítás az intézmény dolga, saját szempontrendszer, specifikusság alapján.

Önök újra megkérdőjelezik az intézményvezető kompetenciáját. Megkérdőjelezik az elhivatott kollégák több évtizedes szakmai munkáját. Olyan pluszmunkát kívánnak, melyre jó érzésű ember, ha nyugodtan akar aludni, csak NEM-et mondhat. Mert Ők, MI vagyunk azok, akik vásárra visszük a bőrünket. Azok a hétköznapi óvodapedagógusok, akikről Önök a legtöbb esetben elfelejtik, hogy mi is pedagógusok vagyunk.

A félreértések elkerülése végett: nem a tanfelügyelettől félünk, hiszen nálunk a mai napig működik egy jól kidolgozott minőségbiztosítási rendszer: a vezetők látogatják a foglakozásokat – van önértékelés, vezetői értékelés, partneri elégedettségmérés. Rendszeresen járunk egymás csoportjaiba hospitálni – bár mi nem az indikátorok jelenlétét figyeljük meg egy kollégánál, hanem jó gyakorlatokat szerzünk. Házi bemutatókat szervezünk, tartunk kerületi és fővárosi bemutatókat, szakmai napot a szülőknek, fenntartónak. Mi ez – ha nem minőségbiztosítás?

Az egyedüli fontosság az Önök értékrendjében a papírmunka, és Önöknek szinte mindegy is, hogy ez valós, előremutató szakmai munka eredménye-e, vagy csak egy jól megfogalmazott, ledokumentált anyag.

Reméljük, vannak még rajtunk kívül is kételkedők, akik nem hisznek az egységesített nevelés-oktatás, ellenőrzés mindenhatóságában. Reméljük, hogy vannak még összetartó nevelőtestületek, tantestületek, bár tudjuk, hogy kevesen.

Bízunk benne, hogy nem jutunk el addig, amikor már nem lesz kit minősíteni, tanfelügyelni, mert a kiváló pedagógusok olyan gyorsan hagyják el a pályát, hogy Önök szinte észre sem veszik.

Bízunk benne, hogy más is mer szólni, s tudjuk még együtt mondani: ELÉG VOLT!

Budapest, 2015. 09. 23.

Kosztel Krisztina
Litvák Ilona
Bajdik Miklósné
Kovácsné Andó Szilvia
Bérdi Jánosné
Szénásiné Láng Anikó
Lelt Éva
Király Attiláné
Horváth Józsefné
Bedőcs Ágnes
Zsarnóczay Andrea
Csomós Ibolya
Bohusné Tóth Zita

ovodaped_tiltakozasok_Szt-Laszlo1 ovodaped_tiltakozasok_Szt-Laszlo2


81 thoughts on “Óvodapedagógusok tiltakozása

    • Ildikó

      Magyar Fruzsina, Ön hiteltelen, mint egy véres szájú ex politikus felesége!

      Reply
      • Ildikó

        Nem sokkal itteni hozzászólásom után Magyar Fruzsina – Mécs Imre ex SZDSZ-es politikus felesége – Facebook oldaláról letiltottak. Ajánlom mindezt a tiltakozók szíves figyelmébe. Történik mindez a szólásszabadság nevében – SZDSZ módra:))

        Reply
        • Erzsébet

          Mahyar Fruzsinát taján saját, áldozatos karitativ tevékenysége alapján is meg
          lenetne ítélni, nemde?

          Reply
  1. Lambert Zsuzsanna

    Csak gratulálni tudok az óvoda pedagógusok bátor és egységes kiállásához.
    Ne hagyjuk magunkat se megosztani, se újra megalázni!!!

    Reply
  2. Sümeginé Balogh Barbara

    De jo, mar sokan csatlakoztak!! Vegre fogjunk ossze, a sok dilettanssal szemben! Aki kitalalta ezt az egesz eletpalya modellt es az intezmenyi onertekelest az biztosan nem a valosagban el!! Pont a lenyeg veszik el, a GYERMEK!! Hanyszor kell meg bizonyitanunk es megalaztatnunk!!!! ????

    Reply
  3. Vadosné Skrionya Hilda

    Csatlakozom,egyet értek és gratulálok a nyíltságotokhoz a bátorságotokhoz,hogy fel mertétek vállalni mindnyájunk nevében. Köszönet érte,remélem nagyon sokan csatlakoznak!!!!!!

    Reply
  4. Szabóné Török Sarolta

    Eddig is a gyerekekre való tekintettel nyeltünk nagyokat, a ránk borított túlzó és felesleges dokumentálások miatt. Egy jó pedagógus nem sztrájkol, nem bünteti ezzel a gyermeket, szülőt. De van egy határ! Most már tényleg a gyerekek védelmében ne tovább! Nevelni szeretnék, nem kétszemélyes kapcsolatban élni az értelmetlen dokumentálásokkal. Enélkül is van pont elég írni valója a pedagógusnak.

    Reply
  5. Béni GAbi

    Gratulálok Lányok! Csak így tovább! Folytassátok, ne hátráljatok meg! Ha sokan vagytok, nem tudnak veletek elbánni!

    Reply
  6. Kozma Tibor

    A pedagógusok 90 % nem való gyerekek közelébe !
    Mindenki tudja ( a pedagógusok is ) , hogy a mai magyar (porosz) oktatási rendszer nem jó! És eme tudat ellenére is a demagóg rendszer szerint oktatnak. Ebből is látszik, hogy a tettei minősítik az embert ! Ajánlom minden pedagógus figyelmébe Vekerdy féle hozzáállást!
    Hallott már valaki olyat , hogy egyik tanár a másikat minősíti negatív értelemben ?
    Nem ! Mert nyalják egymás fenekét! A vezetővel együtt… Akkor most ki is látja objektíven?
    A szülő ! Tessék elolvasni oktatási törvény tanár-szülő jogok és kötelességek , iskola-szülő-tanár jogviszonyok… és párhuzamba állítani a valósággal!
    Vicc az egész ! Mármint a tanárok nagy ívben tesznek az oktatási előírásra…

    Reply
    • Pityesz

      Kozma Tibor. Te egy igazi seggfej vagy. Ritkán születik akkora paraszt mint te.

      Reply
    • Egerer Lászlóné

      Tisztelt Uram ! Az óvónőknek is – többnyire – van gyermeke vagy gyermekei, de vele/velük foglalkozni nincs ideje, mivel az adminisztrációs munkák kb. a tízszeresére nőttek az elmúlt 20 év alatt, amióta a lányom óvónő. A szülő NEM lát objektíven ! A szülő a saját gyermeke oldaláról közelít és a legtöbb esetben ő maga nem pedagógia végzettségű. Az óvónők a saját fizetésükből KÉNYTELENEK sokmindent megvásárolni, otthon főzni a gyurmát és előkészíteni sablonokat, színes papírokat a szabadidejükben (a saját gyermekükkel való foglalkozás rovására !!!) az óvodában rájuk bízott gyermekek idejének hasznos kitöltése érdekében. Kérem gondolja végig erről az oldalról is !!! Köszönöm

      Reply
      • Birnina

        Bocsánat, a szülő mit nem lát objektíven a saját gyermekéről? És kinek az oldaláról kellene közelítenie? Pl azt, hogy a gyermeke nehéz felfogású és viselkedés-zavaros? És ezt az óvónő oldaláról kellene néznie, hogy ne zavarja az óvó nénit és a többi gyereket? Ez lenne a szakértő hozzáállás?

        Reply
    • Péterjuli

      Most Vekerdyt olvassunk vagy az oktatási előírásokat? Most teljesen összezavarodtam.

      Reply
    • Ildikó

      Kozma Tibor írására adott válasz, Pityesz, minősít! Kozma Tibornak abszolút igaza van! A mai pedagógusok többsége nem való pedagógusnak! Mindannyian tudjuk, hogy a többség szeretett volna diplomát, és mivel az óvodapedagógiára és a tanítói, tanári szakokra mindig kisebb volt a pontszám, hiszen a fizetés igen alacsony volt mindig, ide könnyebb volt bejutni. Immáron negyedik gyermekem került ki a közoktatásból, érettségizett le idén, tehát van rálátásom minderre. Végignéztem, ahogyan az óvónők a szomszéd játszótérig vitték csak a gyerekeket kirándulás helyett, és ott is egymással fecserészve töltötték az időt. Kinézték maguk közül azt az óvónőt, aki különleges programokba vágott bele, amely a megszokottnál jóval több fáradságot igényelt. Hülyének nézték azt a pedagógust, óvónőt, aki VALÓBAN A GYEREKEK HOSSZÚTÁVÚ ÉRDEKEIT NÉZVE oktatta, nevelte őket és nem mindig a kényelmesebb oldalát fogta meg a dolgoknak. Tudnék még sok-sok példát említeni, de nem teszem. Az egyik gyermekem óvodapedagógusnak készül, tele van lelkesedéssel, igen jól teszi a dolgát, de látja, hogy mi történik a közvetlen környezetében a kötelező gyakorlaton, és messze nincs elragadtatva attól, amit lát! Szóval ne legyetek annyira elszállva magatoktól! Nem kötelező önkormányzati óvodákban dolgozni, hogy az állami elvárásoknak megfeleljetek! Lehet menni a nagyon jól fizető magán óvodákba! Ott nincs életpálya modell és kormányzati elvárás. Az igaz, hogy ott viszont a teljes munkaidődben a gyerekekkel kell foglalkoznod, és nem pletyózni és petíciókat írogatni:))

      Reply
      • Kati

        Ildikó!
        Én is azt mondom, mint minden szakmában van jó és kevésbé jó. Nem tudom milyen rálátásod van a magánóvodákra. Én 16 éve vezetek egy magánóvodát és el kell mondanom nekünk is meg kell felelnünk az életpálya modellnek és a kormányzati elvárásnak. Addig, amíg az állami intézményt 5 évente ellenőrzik, bennünket 2 éven belül. Nem keresünk mi sem többet, mint az önkormányzat által fenntartott óvodákban. Abban igazad van, hogy a munkaidőt végig dolgozzuk a gyermekek között. Igaz én 20 évig az önkormányzati óvodában is így dolgoztam.
        A felesleges írásbeli munkával meg nem értek egyet. ahol tudok hangot is adok.

        Reply
      • blogvadasz

        Tudod kedves az én lanyom mé pont azert váltott az állami ovira óvónőkent mert a magan oviba csak a gics szamit csak a kirakat. Hogy negyvenhat fele program van egy héten de igazi nevelés nincs. Hogy el lehet dicskedi a sznob klubban hogy meno oviba jar a gyerek de semmi nevelést nem kap. Az kívül van igazad abban hogy sok ovono ilyen de a sajat lanyodnak is egy ilyen besúgó rendszert kivansz ??? Hat neked sem volt jo gyerekkorod te nyomorult.

        Reply
      • Szabóné Török Sarolta

        Ildikó téved! A magán óvodákra is érvényes a kormányzat által előírt kötelező dokumentálások, portfólió írás, etikai kódex és önértékelés. Ezzel nincs is baj. Van, van. A baj ott kezdődik, h az Ön írásában keményen általánosítja az óvónők nevelői munkáját. Én szeretettel meghívom, h hospitáljon nálam amikor óhajt és annyi ideig, ameddig szeretne. bejelentkezés nélkül. Nem vagyok elszállva magamtól, teszem a dolgom, mert szeretem, amit vállaltam 30 évvel ezelőtt.

        Reply
      • Mónika

        Kedves Ildikó és Többiek!

        1. Törvény szerint: a gyermek nevelése a szülő felelőssége. Az óvodának kiegészítő szerepe van.
        2. Akinek az óvónőkről rossz a véleménye, mert szóba mernek állni egymással az udvaron, kiránduláson , gondolkozzon már el… Ő vajon mit csinál? Nekünk nincs kávé-, reggeli- vagy ebédszünet, néha még vécére se tudunk elmenni…
        Töltsön már el néhány órát a csoportban! Persze a papírmunkákról se feledkezzen meg. Utána megkiabálhat bennünket, hogy milyenek vagyunk. Ha még lesz hozzá ereje…

        Reply
      • Kriszti

        Nagyon kíváncsi lennék, hogy a lánya, hogy érzi majd magát pl. 25 év után a pályán !? Az Önhöz hasonlóan vélekedő embereknek legszívesebben azt tanácsolnám, hogy ki kell próbálni. Irány a főiskola vagy az egyetem – ahová olyan könnyű bejutni és olyan könnyű elvégezni- aztán hajrá, meg lehet mutatni milyen élpedagógus lesz Önből! 🙂

        Reply
      • Nagy Imre (nyugdíjas mérnök)

        Tisztelt Kozma Tibor és társai!
        Akinek rossz véleménye van az állami bölcsödékről, óvódákról és iskolákról, ill. itt arra megy ki a játék, hogy az ott dolgozókról, annak nagyon egyszerű a helyzete: járassa a gyerekeit magánintézményekbe a sok 20 millás terepjáróval közlekedő újgazdagok (tisztelet a kivételnek) gyerekei közé, az ott dolgozók pontosan ugyanolyan jók v. rosszak, csak a gyerektársak lesznek mások (olyanok, mint a szüleik). A lányom is a felső kétszázezerbe tartozik (hál’Istennek), de pánikszerűen menekítette ki a magánböliből és oviból a gyerekeit, na nem az ott dolgozók, hanem az ottlévő gyerekek szülei miatt (akikkel óhatatlanul is találkozik).
        Ha meg nincs erre pénze, akkor keressen! Lehet, hogy ehhez ész, tehetség, szorgalom stb. szükséges. Ha ez nincs meg, akkor meg ne pofázzon! Mo.-n sokáig nem voltak magánintézmények, mégis számtalan sikeres embert képeztek ki. Sajnos ezek egy része, többen az oktatási rendszer totálkárosra vágása miatt, gyerekeire tekintettel már elhúzott/elhúz az országból.
        Szolidáris vagyok a tiltakozókkal, sőt már olyan szinten, hogy bármit, csak ezt ne

        Reply
      • Lutyi

        Kedves Ildikó!

        Én magánoviban dolgoztam 6 évig. A fizetésem 110 ezer forint volt havonta 2008-2014-ig, ebből a bejelentett bérem 68 ezer Ft. Ennyi után kaptam volna táppénzt. Hála Istennek nem volt szükség rá. Ha akartunk volna “pletyózhattunk volna”, mert nem ellenőrzött senki. És nem is a “hatalmas fizetésért” figyeltünk folyamatosan a gyerekekre, hanem mert szerettük őket, és fontos volt, hogy ne történjen bajuk illetve, hogy minél többet tanuljanak. L.

        Reply
    • blogvadasz

      Kedves Kozma Tibor. Azon kívül, hogy sajnos van akire igaz amit mondtál egy degenerált geci vagy. Igen csúnya szót mondtam hoppá. Fogalmad sincs miről szól most ez a tiltakozás és egyáltalán hova tart az amúgy sem jó oktatási rendszer.

      Reply
    • Vajda Szilárd Vasvári Zenei Alapfokú Művészetoktatási Intézmény

      Attól tartok, Tibor, hogy nem értette meg a tiltakozás lényegét. Éppen arról van szó, hogy a tiltakozó óvónők (és a hozzájuk csatlakozó kb. 1500 ember, köztük én is) nem akarják/akarjuk egymást minősíteni! Ez a jelenlegi kormány szándéka. Ennek a szándéknak a visszavonását célozza az egész tiltakozás. Pontosan azért nem akarjuk egymást minősíteni, mert ezt nem tudnánk objektíven megtenni. Személy szerint nagy tisztelője vagyok Vekerdy Tamásnak.

      Reply
    • Anna

      És vajon hány szülő felel meg a minimális szülői feltételeknek? No, erről is lehetne szólni néhány szót! Sokan rohanó tempóban bedobják a gyereket a bölcsibe, oviba vagy iskolába, este onnan kirángatják, leüvöltik – és várják a megváltás hatalmát a gyermeknevelésben! Elnézést a tisztességes szülőktől, mert nyilván vannak sokan, nagyon sokan, de ők általában együtt is működnek a gyermekük nevelőivel, elismerik, támogatják a pedagógusok munkáját, és közösen vállalnak felelősséget az “eredményért”.

      Reply
      • Pető Éva

        Igaza van Annának, a szülők egy része tőlünk várja, hogy amit ő elmulasztott gyermeke nevelésében, azt mi majd bepótoljuk. Elfelejtik, hogy a csoportban nem egy-két, hanem sokszor 30 gyermek van, és nem az az elsődleges feladatunk, hogy szobatisztaságra neveljünk, önálló étkezésre tanítsunk, stb. És ha bármi probléma van a gyermekkel, a szülő biztosan nem hibás, csak az óvoda. Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére ők is vannak szép számmal! Köszönet nekik, jólesik, ha kedves szót is kapunk néha! De sajnos ott a másik oldal. Több évtizedes munkám alatt, amit szívvel, lélekkel végeztem, soha ennyi bántás nem ért még a szülők részéről, mint az utóbbi években. Még jó, hogy a gyermekektől megkapom a visszajelzést, hogy az óvó nénivel jó lenni… De az a szülő, aki csak belöki a gyermekét az ajtón, ne lepődjön meg, ha a nap végén nem várja csemetéje kitörő örömmel. Több támogatást, együttműködést várnánk, gyermekeink jövője közös munka, közös felelősség!
        Ahhoz, hogy az óvodában nyugodt, kiegyensúlyozott nevelést adhassunk, ezt a rengeteg terhet vegyék le a vállunkról! Támogatom a kezdeményezőket, nem akarjuk intézményen belül értékelni egymást, és főleg nem vágyunk arra, hogy saját családunk rovására állandó felesleges adminisztráció terheljen minket!

        Reply
  7. Váradi Zsóka

    Három év múlva meglesz a negyven évem. Elmegyek nyugdíjba. Ennyi év után majd kapok egy ejnye-bejnyét, ha a tőlem jóval fiatalabb minősítőnek nem ugyanaz a felfogása a nevelésről??? Ugyan!! Ez vicc…mit akarnak még tőlem??????

    Reply
  8. Ágnes Mucza

    Teljes mértékben egyetértek a tiltakozókkal ! Egy másik oldalon már kifejtettem bővebben a véleményem.Abszurd dolognak tartom !A pedagógusok leterheléséről ne is beszéljünk .Ezt az energiát a gyerekekre kellene fordítani ! Hol van az úgynevezett gyermekközpontúság ?Nyugdíjas tanító, tanár, és közel 20 éves gyakorló igazgató is, de ilyen feladata anno az igazgatóknak volt, akik a szakma i felügyelet és a saját óralátogatásaik és a mindennapok tapasztalata alapján készítettünk egy un. minősítést 5 évente, azt az illetékes pedagógussal egyeztetve, véleményeztetve, MAJD ALÁÍRVA MINDKÉT RÉSZRŐL ! Így lehetett előremutató, inspirációt adni munkatársaknak . Vigyázva arra, hogy elsősorban a pozitívumok domináljanak.Soha nem tapasztaltam,hogy bárki is megalázónak, vagy sértőnek találta volna. És persze nem az egyes nevelőt,hanem az igazgatót terhelte, akinek ez munkaköri kötelessége volt. Igaz ehhez szakmailag jól felkészült és humánus emberi tulajdonságokkal rendelkező pedagógus igazgatók kellette, és nem adminisztrátorok, hivatalnokok ! Ez a mai önminősítés nevetséges !

    Reply
    • Zita

      Sajnos H. Rózsa szakmai múltja nem tette
      lehetővé, hogy tisztelet, és megbecsülés alakuljon ki benne kollégáival szemben. Ilyen ember képes a maihoz hasonló rendszer kialakítására. Borzasztó!

      Reply
  9. Pápainé Anikó

    Nagyon köszönöm hogy eljutott hozzám is ez a levél.Minden szava igaz és szívemből szól.Köszönöm nektek hogy megfogalmaztátok mindazt ami mindannyiunk vállát egyformán nyomja.Akkora ez a teher ami szinte már elviselhetetlen.

    Reply
  10. Vadon Zsóka

    Óvodapedagógus -mentálhigiénés segítő vagyok! Szüreteljük az elmúlt időszak rövidtávú törvényeinek termését. A fiatalok ugyan elvégzik a főiskolát,de nem tudnak a pályán maradni. Az idősebbek hiúságból, kötelességből megcsinálják a Ped.2 -öt és nyugdíjba mennek. Ez csak annak a pedagógusnak jó, aki 40 évesen azon dilemmázik, hogy meddig bírja, akarja-e ezt csinálni? Ő megerősödik, de ez nem gyerekek érdekét szolgálja. Ma sok rossz változtatás hatását érzi az óvodapedagógia. pl: Sajnos a fiataloknak a középiskolában nem tanítanak módszertant, ennek súlyos következménye van.Gyakorlatilag ma 5 év hogy valaki a főiskola megkezdése után, Ped-1-be kerüljön.Tehát, a sok friss diplomás elgondolkodik hogy a 2-3 év gyakornokságot, kezdje vagy a multihoz menjen, sajnos a gyakornoki bérből,szülői segítség nélkül, nem tudnak megélni. – Hosszabb lett a munkaidőnk eddig 6, 5 órát voltunk a gyermekek között a változások eredményeként, plusz 1 óra, 20 perccel kell az óvodában maradni. Ami azt jelenti hogy ugyan benn vagyunk az óvodában, de mint tudjuk ott nem lehet felkészülni, a következő napra hétre,előttünk álló új feladatokra.Kérdezem én ha az óvodában vagyok 7 óra 50 percet? Akkor a 10 percben hány nyuszifejet tudok kivágni a másnapi kezdeményezésre otthon? Ma mivel foglalkozik az óvó?Egyre kevésbé a gyerekkel. PL. Terveket ír, portfóliót,gyűjti a krediteket. Ezt a fiatalok már nem vállalják be.- És még nem foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy az óvodaérettség mint fogalom megszűnt! Tehát a 2,5-3 évesek tömegesen vannak az óvodákban.Ennek a következményei súlyosak, mit egy Szakdolgozatban ki is fejtettem! Címe “Tipegő- topogó óvodába ki való”-címmel (Bár nincs benne, de a motivációm az volt mikor a 2,5 éves gyerek, fejjel befordult a számára nagy óvodai wc-be.) Összehasonlító elemzés a bölcsőde és az óvoda között.

    Reply
    • K Rebeka

      Kedves Zsóka (“néni”)!
      Teljesen egyet értek minden szavával! Most vagyok végzős óvópedagógus szakon, de a módszertant sajnos nagyon kevés óraszámban tanuljuk, és nagyon felszínesen. Volt olyanra is példa, hogy megtartottuk az “irodalom” foglalkozást, de módszertant csak rákövetkező félévben vettünk. Kérdezem én: Ez így rendben van? Minden tudás nélkül tartsuk meg, majd következő félévben elmondják, ezt így kellett volna….Persze még ezt sem tudtuk meg a módszertanból, mivel nem sok mindenre volt jó.. A legtöbbet a gyakorlat ér, hiszen más óvónőktől tanulhatnánk igazán, de nincs idejük ránk, hiszen Ők is a minősítéssel, meg a rengeteg adminisztrációval vannak elfoglalva. Nagyon szeretnék jó óvónő lenni, a szakmámban elhelyezkedni, de azt hiszem a jelenlegi fizetések mellett nem biztos, hogy megtehetem. Diákhitelt kellett felvennem, hogy nappalin tanulhassak, de törleszteni és megélni gyakornok fizetésből nagyon nehéz…

      Rengeteg negatív dolgot írhatnék még, sok dolog cikázik a fejemben sajnos. Mivel nem akarom hosszúra nyújtani, így csak annyit fűznék hozzá: Nagyon örülök, hogy erre a pályára kevert az élet, imádom, amit csinálok! Remélem, hogy az ilyen jó meglátású emberek/pedagógusok/szülők/nagyszülők elérnek valami változást! Legyen a gyermek a lényeg..

      Reply
  11. Batári-Szepesi Anikó

    Pedagógus és szülő is vagyok.
    Most szülői minőségemben szeretnék kiállni a végletekig amúgy is túlzerhelt óvodai dolgozókért. Legnagyobbam nagycsoportos, sok mindennel kéne ebben az évben foglalkoznunk, amire szakítanak is időt az óvonők, de úgy látom erőn felül. Eddig is a legmélyebb tisztelettel csodáltam őket, ahogy óriási létszámú, szociális és nemzetiségi szórású csoportjukban milyen profi, emberi, szeretetteli és maximalista munkát végeznek. A gyerekek imádják az óvit, játékosak és minden készségük fejlődik. Két óvonő továbbképzésekre kötelezve felváltva hosszúznak és betegség esetén is így helyettesítik egymást.Hajnaltól késő estig és készülnek fel a másnapra, a következő hetekre./ Idén azonban már mi is látjuk, hogy ez a minőségbiztosítás már sok. Nem az intézmény hibája vagy a dolgozóké, hogy sok. Mérhetetlen sok adminisztráció, kiszolgáltatottság plusz szervezés…
    Az óvonők nyújtják ugyanazt a színvonalat és picit többet is..
    De valami megváltozott azt érzem, látol, tapasztalom. Ha erről valaki azt képzeli hosszútávon bárkinek is előnyös, én most anyukaként, a most két óvodás gyerekem és fáradt nevelőik nevében kikérem magamnak.

    Reply
  12. Szabó Imréné

    Ami sok az már tényleg sokk! Az íróasztal mögül könnyű az észt osztani!

    Reply
  13. Fonó Éva

    Kedves Bóbitások!
    Gratulálok a bátor kiállásotokhoz. Megértem az aggodalmatokat, biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan veletek éreznek. Remélem minél több aláírást tudtok begyűjteni!

    Reply
  14. Pamocsnyik

    Pályaelhagyó óvodapedagógusként mondom, hogy igen is szükség van egy külső objektív értékelő rendszerre, egy olyanra, amit nem egy adott esetben elfogult, szubjektív óvodavezető végez el. Az óvodapedagógiában is fel lehet állítani egzaktul mérhető kritériumokat. Amin vitatkozni érdemes, az a hogyan lehet.. az, hogy szükséges-e, nem… Főleg, ha a javadalmazáshoz is köze lesz, mert ott aztán igazán sok visszaélésre ad alkalmat egy belső független eszköz.

    Reply
  15. soma

    Az óvónők bőven túlteljesítik a munkaidejüket mert nem csak csoportban vannak előtte utána is bőven van tennivaló plusz szülői és szakmai értekezlet egyéb adminisztráció.Manapság sok 2 -3 besorolású gyerek ami nem éppen kőnyű feladat a sok szülő meg munka mellett nem is ér rá nevelni már ha alkalmas lenne rá.Ha jó a kollektíva csak jó lehet az önértékelés ha rossz akkor egymást fogják köpködni.A szülői értékelés olyan lesz mintha a kormányunkról kellene értékelést írni vagy éppen arról aki a PECS , PÖCS, kitalálója szerintem “sok”?? eredmény jönne ki.Inkább hagyják őket dolgozni és inkább ezt a pénzt adják oda hogy fejleszthessenek meglegyen mindenük mi a neveléshez kell ( fent említett Kozma úrnak valószínű őt félrenevelhették de nem az óvónők)

    Reply
    • Kozma Tibor

      Kedves Soma !
      Szívesen cserélnék eszmét Önnel a témában személyes is!
      Nem neveltek félre! legalábbis nem engedték, hogy az ovó és tanárnők ezt tegyék…
      Hálát adok az istennek!
      És a rákoscsabai Mézeskalács ovi dolgozóinak mint kivételnek hogy Ők foglalkoztak a gyermekemmel évekkel ezelőtt!

      Reply
  16. Hatvani Szabolcs

    Kedves Kollégák!
    Szeretettel javaslom mindenki korrekt tájékozódását a minősítési és önértékelési rendszerrel kapcsolatban, mielőtt egymás vagy a Szakértők, OH munkatársak nyakának esnének!
    A tájékozódásra megfelelő alkalmakat biztosít az OH., az általuk meghirdetett továbbképzéseken, fórumokon, a honlapjukon (oktatas.hu), de biztos vagyok benne, hogy bármely Szakértő, Szaktanácsadó kollégám (szerintem minden tankerületben található!) szívesen segít, tájékoztat, hogy a fentihez hasonló balgaságoktól hemzsegő, a Pedagógus társadalmat bomlasztó és az Óvodapedagógusok tájékozatlanságát tükröző, így Őket rossz fényben feltüntető nyílt levelek ne születhessenek!
    Üdvözlettel:
    Hatvani Szabolcs Tanfelügyeleti-, és Pedagógusminősítő szakértő, Mesterpedagógus – OH.

    Reply
    • lukácslujza

      Kedves Kolléga!
      Azért egy szakmailag megalapozott, néhány mondatban megfogalmazott ellenérvet szívesen olvastam volna a ” balgaságoktól hemzsegő” jelző helyett, pláne, hogy itt senki nem esett se szakértő, se kolléga torkának. Szimplán csak az ésszerűtlen rendszer ellen emelt hangot egy nevelőtestület a maguk szerény eszközeivel.

      Reply
    • Kovács Ildikó

      Kedves Szabolcs!

      Ez a nyílt levél nem bomlasztja a pedagógus társadalmat, hanem tükrözi mindazok látásmódját, akik fontosabbnak tartják a gyermekek érdekeit a minősítési rendszer felesleges elemeinél. Mert bizony vannak az óvodai kézikönyvben (amit lassan kívülről fújok) felesleges elemek. Az óvodára nem lehet “ráhúzni” az iskolai szempontokat. Nálunk folyamatosan zajlik a minőségbiztosítás, hiszen összedolgozunk a kollégákkal, vezetővel, és a szülők is jelen vannak sok esetben. Azokra a kérdésekre viszont, amik a szülőknek szánt kérdőívekben vannak, nem tudnak majd reálisan válaszolni, annyira szakmai összetételű! És akkor még nem beszéltünk az elvárásokról, IKT eszközök meg egyebek, amikor tisztasági csomagra sem kapunk pénzt a fenntartótól, a szülők hoznak mindent.
      A lényeg az – és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül -, hogy ettől az önértékelési rendszertől senki nem lesz jobb pedagógus, csak a gyerekektől vesszük el az időt, amikor megbeszéléseket tartunk ezzel kapcsolatban. És akkor a pályaelhagyókról még nem beszéltem. Higgye el, akik ezt a nyílt levelet útjára indították, azok nagyon is tájékozottak ez ügyben, ezért fejezték ki tiltakozásukat.

      Reply
  17. Fejes Teréz

    Kedves óvópedagógusok!

    Azért lejjebb az agarakkal! Ti, akik a kádárrendszer módszerei szerint szocializálódtatok, istenítettétek a Magyar Bálint és társai ámokfutását, nagyon szépen beálltatok a sorba – nagyon jól emlékszem!!!!!!!!! – ne háborogjatok, inkább végezzetek igazi óvodai munkát. Természetesen tisztelet a kivételnek, (akik igen kevés számban találhatóak és nem pályaelhagyók), de benneteket nem a hivatástudat visz előre, hanem annak a szellemnek a terjesztése, amit a fent említettek nektek megtanítottak. Benneteket nem a gyerek, hanem saját magatok érdekel. Mert hogyan lehet az, hogy egy jól képzett, 4 gyermeket felnevelő, hivatását nem szerető, imádó óvónő azért nem talál magának munkát, mert túlképzett és van elképzelése a nevelői, tanítói munkáról. Tehát, jó lenne, ha magatokba néznétek, és a munkátokat elvégeznétek tisztességesen és tudással! Mert nálatok az igen kevés. Nem az a lényeg, hogy mennyi iskolát végeztetek, hanem az, hogy amit csináltok, az milyen minőségű. Látjuk a mai gyerekeken, fiatalokon. Ezek mind a ti kezetek alól került ki. Csak egy példa a sok közül: 5-10 éves gyerek egy idő hölgynek úgy köszön: jó napot kívánok! Hát ez a probléma! Nálatok ez normális. Vagy csak tegezni tud! Ez is a ti munkátok eredménye! Úgyhogy hallgattatok volna, bölcsek maradtatok volna!

    Reply
    • Orbán józsefné

      …és akkor ebben a történetben hol van a szülő? Neki mi a dolga? 🙂

      Reply
    • Egy óvónő a sok közül

      Tisztelt Fejes Teréz!
      Ezt teljességgel visszautasítom magam és több ezer pályatársam nevében.Nagyon igazságtalan dolgokat írt le Tisztelt Fejes Teréz.Ha Ön minősítő elnök vagy szakos vagy akármilyen formában köze van ahhoz,hogy minősítsen,akkor az Isten mentsen meg minden pedagógust Öntől.
      Nem hiszem,hogy az alatt a 2óra alatt kiderül,hogy ki a jó pedagógus.Ha nem értek a számítógéphez,nem tudom magam magasztalni,sztárolni,nem használok ikt eszközöket nem vagyok jó pedagógus.Mert elenyésző százaléka a minősítésnek a gyerekekkel való foglalkozás.Csak az a fontos mit írok le és hogy adom el magam.Nem hiszem,hogy mi vagyunk okolhatóak a mai fiatalok viselkedéséért.A minősítésen például ez is kiderül,hogy miattunk ilyenek?Nagyon kemény és igazságtalan véleményt tett közzé.Tudom,akinek nem inge,ne vegye magára.De ez akkor is sértő megfogalmazás volt.Nyugdíj előtt álló óvónő vagyok.

      Reply
    • Lapos Viktoria

      Valószínűleg a minisztérium tele van ilyen mentálisan megbillent egyénekkel (mint Fejes Teréz) akik az óvodapedagógusok iránt valamilyen múltbéli sérelem miatt érzett végzetes ellenszenv, netán bosszúvágy okán találják ki az ilyen “minőségbiztosítási” besúgórendszereket.

      Reply
    • Mislainé Mayer Gabriella

      Kedves Fejes Teréz!
      Látom te is mindent a pedagógus nyakába akarsz varrni. Csak egy kérdésem van a hozzászólásodhoz! A szülő hol van a történetben? Jó esetben mindkét félnek egyetértésben együtt kellene nevelni a gyerkócöket. Te minden felelősséget áthárítasz az óvónénikre. Gondolkozz!!

      Reply
    • Vida Katalin

      Kedves Fejes Teréz!
      A “lejjebb az agarakkal” igazából ‘hátrább az agarakkal’, bár abból a szempontból mindegy, hogy a szólás-mondás értelmének mai szlenges megfelelője a “kuss”.
      A kádárrendszer alatt szocializálódottak szó nélkül elfogadtak mindent, önként (vagy kényszerből) hajtották fejüket bármilyen felülről nyakukba rakott igába. Itt pedig mintha pont nem erről lenne szó. Nyilván sokféle pedagógus van, de általánosítani ostobaság, még ha szakértő is az ember.
      Ahogy én látom:
      Ez az új “találmány” szerintem kilenc milliárd eu-s pénz elköltéséről szól. Felállt a szokásos haknibrigád és kitalált valami ütőset. Ebből aztán lehet kiadványokat árusítani, tanfolyamokat tartani, és önnön fontosságuk elengedhetetlenségét, szükségességét törvényileg is meghatározni. A sor végén persze a gyerek áll, aki úgy tűnik a velük közvetlenül dolgozó pedagógusokon kívül kevés embert érdekel. A szakértőket gyakorlatilag egyáltalán nem. Persze van az a pénz…. ami miatt a nap 24 óráját igyekeznek 30-ra kitolatni velünk. Még akkor is, ha lehetetlen. Nem vitatom a szakfelügyelet szükségességét, de ezt így nagyon túltoltátok Béláim. (Legényanya c. filmből szabadon)
      Egy óvodapedagógus munkaidején kívül: kirándulni, színházba, múzeumba, sétálni viszi a gyerekeket, ezen kívül nyílt napokat, szülős programokat, bemutatókat tart, a helyi programoknak megfelelően természeti és társadalmi világnapokra/ünnepekre készül, munkaközösséget vezet/részt vesz rajta, tervez, szervez, felkészül a tervezett tevékenységeire és igyekszik a nevelőmunkával kapcsolatos adminisztrációit (csoportnapló, fejlődést nyomon követő lapok, éves/havi/heti tervek, értékelések, stb.) elvégezni.
      Szóval ez a tanfelügyeletnek nevezett vízgereblyézés ép ésszel már tényleg nehezen szorítható be a létébe. Amikor egy-egy továbbképzésen az előadó úgy kezdi az előadását, hogy: “Én is gyakorló pedagógus voltam, tudom, hogy…” nna innen kezdve már előre égnek áll a hajam.

      Reply
    • Vajda Szilárd Vasvári Zenei Alapfokú Művészetoktatási Intézmény

      “…5-10 éves gyerek egy idős hölgynek úgy köszön: jó napot kívánok!” Hát ezzel mi a baj?! Hogy köszönjön? Helóka vagy szióka? Az, hogy egy 5 éves gyerek tegezi az akár idős felnőttet, teljesen normális. Jó, 10 évesen már tényleg furcsa…

      Reply
    • Sárközi Johanna

      Kedves Fejes Teréz!

      Szégyellheti magát, olyan sorokat ír, le, amely az egész óvodapedagógusi pályát és az ott dolgozó kiváló pedagógusokat és EMBEREKET minősíti. Ön azt hiszi, csak az említett “rendszer” korosztálya az, akik most óvodapedagógusok?
      Miért bántja ok nélkül azokat, akik a mai 3-7 éves gyermekekkel szeretettel, szívvel, gondoskodással nap, mint nap foglalkoznak?
      Miért gondolja Ön, hogy ehhez joga van?
      Ismeri-e Ön az “elfogadom a véleményedet, de nem értek vele egyet” kifejezést és annak egyik fontos tartalmát, miszerint az, hogy nem értünk egyet, egyúttal nem jelentheti a sértegetést?
      Kérem, foglalkozott Ön már valaha egyszerre 30 főnyi 3 éves korú kisgyermekkel? Ágyazott meg nekik és utána altatta-e őket úgy, hogy mindenkinek meglegyen a nyugalma? Vigasztalt már meg kicsit úgy, hogy közben odafigyelt a matematika foglalkozáson a többi gyermek egyéni képességfejlesztésére is? Énekelt úgy, hogy közben a foglalkozáson részt nem vevő többi 25 gyermek is békésen játsszon és ne essen egyiknek sem baja? Az óvoda kérem szépen továbbra sem oktatási, hanem nevelési intézmény. Nevelni pedig csak és kizárólag szívvel, lélekkel lehet, mindamellett, hogy minden gyermek egyéni kompetenciáit ismerjük, segítjük őket és neveljük a jóra szépre és az iskolai életre. Hajj, lehetne sorolni, még mi mindenre! Tisztelet érte azoknak a Kolléganőknek, akik ezt magas színvonalon, huszonévesen és hatvan évesen egyaránt – nap, mint nap végigcsinálják. És nem a ballagási csokrokért, hanem hivatástudatból.

      Reply
  18. Szabó Csilla

    Kedves Hatvani Szabolcs!
    Fogalmad sincs mi a helyzet, nagyjából annyit tudsz az óvónőkről, hogy nők. Te vagy szakértő? Jó zsíros megélhetési-hivatalnok max!

    Reply
  19. H. T. Klára

    Kedves Teréz és kedves Kezdeményezők!
    Kár belekeverni a politikát és a személyes sérelmeket ebbe a dologba. Jómagam kissé megfáradtan, 34 év óvónői munkával és számolatlanul sok fentről jött “újítással”a hátam mögött szintén azt mondom, ELÉG! A papírhegyek közt elveszik a lényeg, a Gyermek! Nehéz úgy lelkesen dolgozni, hogy azon gondolkodom közben, hogyan szorítok majd időt (otthon!) a belső elvárásrendszer kidolgozására meg egyebekre, miközben eddig is nehéz volt megbirkózni a sok feladattal. Nem attól lesz jó óvodapedagógus valaki, hogy számtalan helyen leírják, mit hogyan kell tenni ennek érdekében. A bemeneti követelményeken kellene szigorítani, hogy ne kerüljön alkalmatlan ember a pályára. A papírgyártásnak, vagy az online felületek szaporításának semmi értelme.
    A gyermekeket pedig nem egyedül mi neveljük, ott vannak a szülők is, és a pedagógus ha megfeszül sem tud egyedül eredményt elérni. Én mindenesetre megtanítottam a saját 3 gyermekemet, és a sok-sok kisóvodásomat is viselkedni, helyesen köszönni. De ha nem látja maga előtt a pozitív mintát egész életében, akkor nem biztos, hogy emlékezni fog arra, mit is tanított az óvó néni…
    Ne akarjanak minket ennél jobban leterhelni! Így is rengeteg munkát hazaviszünk, mert ki készíti elő a másnapi foglalkozásra a szükséges anyagokat? Ki tervezi meg a foglalkozás felépítését, és ki tanulja meg a tanítandó versikét, éneket, mesét?
    És most megyek, mert varrnom kell az óvodásaimnak a születésnapi meglepetést. ÉS NEM AKAROK ELVÁRÁSOKAT MEGFOGALMAZNI, SEM PEDIG ÉRTÉKELNI AZ ÓVODÁNKBAN DOLGOZÓ ÓVODAPEDAGÓGUSOKAT!

    Reply
  20. Kovács Ildikó

    Támogatás helyett megint támadások érik az óvónőket. Ezt nem tudom elfogadni! Néhány ember kívülről szemléli a dolgokat, és az alapján ítél, amit reggel az ajtóban lát, mialatt átadja gyermekét. Nehéz bájologni minden egyes szülővel, miközben a már csoportban lévő gyermek azt várja, hogy csak vele törődj. Mert néha egyedül is vagyunk, ha délutános a dajka! Nem látják az egész napi munkánkat, hogy mennyi fáradsággal, plusz munkával jár. 25-30-as létszámmal, köztük több 2 és fél évessel (akiknek sokszor nem dolgozik még az édesanyja), egy embert lefoglaló, mozgás és értelmi sérült SNI-s gyermekkel próbáljuk lelkesen nevelni a gyermekeket. És miután fáradtan elhagyjuk az épületet, kezünkben ott van a másnapi foglalkozáshoz való kivágnivaló, vagy egyéb, fejünkben pedig az önértékelési program feladatai. Nem túlzok – sokszor órákat töltök otthon az óvodai dolgokkal, amit a gyerekeimtől veszek el! A nyári szabadságom alatt a terveimet írom, amit időszakonként értékelnem is kell, természetesen otthon ülve a gép előtt. És akkor még nem beszéltem arról, hogy ha helyettesíteni kell, az természetes, és külön juttatás nélkül tesszük, csak hogy a ránk bízott gyermekek saját csoportjukban aludhassanak, ne kelljen őket összezsúfolni a másik csoport gyerekeivel. És mi is támadhatnánk a szülőket, mert eközben legalább egyharmaduk otthon van, nem dolgozik, nem lenne muszáj az óvodában altatnia gyermekét!
    Ez a kezdeményezés nem a támadásokról szól, hanem arról, hogy ne vegyék el az óvodapedagógusok kedvét ettől a munkától a sok felesleges teherrel! Egyre több lesz a pályaelhagyó, vagy nem lesz, aki jelentkezzen a képzésre, mert elrettenti az, amit tapasztal a környezetében!
    Szeretnénk a gyermekekkel foglalkozni, akiknek ebben az életkorban legfontosabb az örömteli játék! Szeretnénk őket nevelni, és szeretve átadni nekik tudásunkat. Hadd tegyük ezt nyugodtan, felesleges terhek nélkül!

    Reply
  21. Füzi Rozi

    Lassan negyven évem lesz, amit eltöltök,ezen a NEM “pályán”, hanem igenis HIVATÁS-ban . Ezért nem írok óvodapedagógust, hanem a sokkal kifejezőbbet, óvó-nő.
    Sajnos igaz, vannak, akiknek ez csak egy pálya. De hiszem, akinek hivatás, az nem engedi a “pályán” levőket, hanem tesz ellenük. Jó lenne, ha legalább azzal élnénk, hogy a hospitáló főiskolás lányokról az igazat írnánk mindannyian, és lenne – pálya alkalmatlan – megjelölés is, amit komolyan vennének, a képzőkben. Szóval kell, a minősítés, de NEM ÍGY! Miért nem engedik, hogy egy-egy óvoda büszke legyen magára, a gyermekcentrikusság miatt?! Elfogadó, szeretetteljes légkörben “gyerekezzenek” Amit fentről kell hatalmi szóval, pontozással eldönteni, főleg, ha csak a fekete pontra van esély, azt megette a fene. Látott mindenki kisiskolást, igaz? Neki is a piros pont, és a napocska volt a doppingszer!! Így csak az az üzenet jut el a szülőkhöz, itt nagyon nagy baj van az óvónőkkel. Pedig csakis velük együtt összedolgozva nevelhetünk embert.

    Reply
  22. Fülöp Anna

    Intézményünkben megosztást, végtelen bánatot, bizalmatlanságot hozott a Kormányzat önértékeléssel kapcsolatos kézikönyve. Velünk akarják elvégeztetni azt afeladatot, amit ők tűztek ki maguknak. Rengeteg pénzt költöttek szakértők képzésére. De kevés az idő, kevés a pénz, kevés a szakember, így azokra a pedagógusokra lőcsölték ezt a többletfeladatot, akik nem lettek értékelésre kiképezve, szeretnének inkább a gyerekekkel, szülőkkel foglalkozni. Annyi az adminisztrációnk, hogy lassan tanítani agyerekekkel beszélgetni sincs időnk! Pedig ez lenne a legfőbb felafatunk. Rendben van ellenőrizzenek! De ezt ne velünk végeztessék el! Kiválo pedagógus kollégáim a pálya elhagyását fontolgatják. Belefáradtak! Én személy szerint szégyenlem magam, hogy ebben részt kell vennem!
    ÁLLAM! Ne élj vissza azzal, hogy még mindíg törvénytisztelő EMBER vagyok!

    Reply
  23. Szabó Csilla

    Hogy mit csináljon a szülő? Szerintem MOST álljon az óvónők mögé, mellé, elé és TILTAKOZZON. A hivatalnokagyú szakmai(???) diktatúrából még mentse, aki még menthető, a lelkiismeretes és szorgalmas óvodapedagógusokat! Ez a nyílt levél egyértelmű, és csak az nem érti akit megvett a rendszer kilóra, vagy elvakult politikafüggő!

    Reply
    • Mislainé Mayer Gabriella

      Tökéletesen egyetértek veled.Biztosan lesznek olyan szülők,akik az óvónénik mellé állnak hiszen nagyon sokan elismerik ezt a nagyon nem könnyű hivatást.Minél több megosztás kell,hogy több szülóhöz,kollégához eljusson a hír.Rajtam nem fog múlni!

      Reply
  24. Zs. H. Zsuzsanna

    Végre felébredtek az óvónénik? Az óvónői társadalom mindig is “birka türelemmel bírt”, nem szóltunk, végeztük a dolgunkat, de azért van egy határ!!!! 53 éves óvónéni vagyok. 1980-ban még fiatalos lendülettel kezdtem meg a hivatásomat, mert ez akkor hivatás volt és nem munka! Lelkes voltam , bár meg kellett küzdenem mindenért. Az akkori óvónőképző szakközépiskola volt igazán az az iskola, ahol az óvónői hivatást tanultuk és a gyakorlatot megszereztük. Aztán jöttek az újabbnál újabb óvodai programok, alkalmazkodnunk kellett, újat írni, mire megszoktuk az új rendszert jött a másik…. De még bírtuk! Volt szakfelügyeleti rendszer, de a szakfelügyelő segítője volt az óvónőnek ,sok szakmai dolgot tanultam tőle. 18 évesen kezdtem a szakmát, tőlem idősebb szülők voltak, és a nevelési elveimet, pedagógiai tanácsaimat a szülők elfogadták, pedig nekem még saját gyerekem sem volt! A mai világ nem egyszerű, a szülő mindent jobban tud, mint a tapasztalt idősebb pedagógus. Anyuka nem is köszön úgy jön zárás után a gyerekéért és csodálkozunk, hogy a gyerek nem köszön? .. Ha már az idősebb pedagógust illeti, mit keres a pályán egy “idősödő óvónéni” , akinek már nem úgy hajlik a dereka, nem tud ugrálni a gyerekekkel és lasssan a gyerek köti be a cipőfűzőjét. A hangunk elkopik, már nem tudjuk úgy elénekelni a dalt, ahogyan kellene, nem tudunk leülni velük a szőnyegre, mert nem bírunk felállni. Mi van a fiatalokkkal? Lehet, hogy életünk végéig óvónők maradunk lelkiekben, de sajnos elfáradunk hamar. És most mindezek mellett, mint a régi ,szép időkben újra vázlatokat gyártunk, írunk, írunk ,tervezünk , …pedig sokkal több időt kellene a gyerekeinkkel foglakozni, mint eddig bármikor.
    Csatlakozom azokhoz a hivatásszerető , gyermekközponttú igazi óvónénikhez, akik a petíciót írták ! Teljesen egyetértek. Én is megosztom a kollegákkal!!!!!

    Reply
  25. Hernádi Zsuzsa

    Büszkén olvastam a tiltakozást. Bátor, tudatos, felkészült testület. Ne engedjék, hogy a fejetek fölött hozzanak dilettáns, végrehajthatatlan döntéseket. A szakmai kompetencia a tiétek, a tudás pedig hatalom! Éljetek vele!
    (Egy volt szakmabeli.)

    Reply
  26. Kocsis Borbála

    Szerintem is az legyen a lényeg, hogy egy óvónő minden energiáját a gyerekekre és ne a felesleges papírmunkára szánja . Fölösleges bürokratizmus. A vezető óvónő is már az adminisztrátor, és nem az óvónőket segítő szerepet tölti be. A gyakornoki állást fölöslegesen találták ki, ehelyett több időt kellene szánni a főiskolán a módszertanra, és a gyakorlatra. A kezdő óvónőt pedig egy tapasztalt, munkáját szivvel lélekkel végző óvónő mellé kell tenni munkatársnak. Tőle sok mindent megtanulhat, és ha jól végzi a munkáját, miért ne kaphatna tisztességes fizetést.

    Reply
  27. Mai Petra

    A Nyílt levéllel egyetértek.
    A “rendszer” több sebből vérzik:
    – Minőségi munkát minőségi, de legalább is alapfeltételek mellett lehet végezni.
    – 20 éve a költségvetésünkben nincs olyan sor és szám amiből óvodai játékeszközt, vagy fejlesztő eszközt lehet vásárolni.
    – A kötelező eszközkészletről már “megfeledkeztünk” az abban szereplőkről más senki nem beszél, pedig nem rendelkezünk az abban foglaltakkal.
    – A Diploma jogosultság a pályára való alkalmasságra – elméletileg, vagy nem?
    – Ha sok az alkalmatlan pedagógus, lehet hogy a képzésben kellene alapvető változásokat tenni?
    – A pedagógia Főiskolák nem képeznek ki az “indikátorosdira”.
    – A szakértő és szaktanácsadó, mesterpedagógusok mitől mesterek?
    – Ők jelen pillanatban tudják az összes jogszabályt -ami a gyors jogszabály változás miatt holnap már nem úgy van és esetleg nem is tudják – és az ellenőrzési eljárás rendet.
    – Aki meg tényleg becsületesen dolgozik az nem mester.
    – A mester komoly fogalom, valóban nem csak az ellenőrzés mesteréről kellene szóljon.
    – A szakértők, szaktanácsadók heti egy napot nem tartózkodnak az intézményekben, őket a pedagógus társaik ingyen helyettesítik, mert benne van a kötelező órán kívüli munkaidejükben. Rendben van ez így?
    – A két vagy több diploma 30 egyéb tanúsítvány, 37 éves gyakorlati idő ebből 20 év vezetői munka, nem mester?
    – A fent említett időszakban:
    – Ped. Programot írtunk, átírtunk mert ezt kellett.
    – Kompetencia alapú tanulás képzésen vettünk részt, majd ezt beépítettük a munkánkban mert ezt kellett.
    – Minőségbiztosítási képzésben vettünk részt, s működtettünk mert ezt kellett.

    Ez mind semmi? Semmis? Elszállt? Nem tudás? Alkalmatlanság? Tudatlanság?
    Ez számomra megalázó!
    Egy élet munkája megsemmisül!

    Reply
  28. T. Zsuzsa

    Nagyon egyetértek azokkal a kollégáimmal akik 35évi munka után szeretnének még vidáman örömmel bejárni és dolgozni tovább a gyerekek örömére de sajnos ezt nem tehetjük mert mindennap azt várjuk hogy milyen újabb értelmetlen feladatokat akarnak a nyakunkba sózni.Elveszik a kedvünket a munkától . Sajnos szomorúan tapasztalom hogy vezetőink nem állnak mellénk pedig nekik is sok plusz feladatott adtak.Remélem hamar ki fog derülni hogy ez a rendszer kivitelezhetetlen .

    Reply
  29. Berkesdi Norbert

    Tisztelt Hozzászólók !

    Én, mint szülő és házastárs nem láttam és nem látom ennek a Portfóliónak az előnyeit gyermekeim fejlődésében, csak a vitát, a lassan személytelenné alakuló óvodát, az állandóan kimerült óvónőket. (óvónő alatt Én mindazokat a pedagógusokat értem akik lelkiismeretes munkával próbálnak – szívvel lélekkel – vidámságot és értelmet varázsolni gyermekeink arcára.)
    Alig várom (csak győzzem kivárni!) hogy olvashassam a Parlamenti képviselők Portfólióit, hiszen akkor fogom tudni kire bízzam e kis ország jövőjét !

    Reply
  30. Abloncziné Mária

    Kedves Kollégák! Tisztelt Véleménynyilvánítók!
    A nyílt levelet író kollégáknak minden tiszteletem. Elolvasva a hozzászólásokat sok tanulság levonható a mai viszonyainkról.
    A nyílt levelet közzé tevők szándékát szem előtt tartva a következő kérdések fogalmazódtak meg bennem?
    -Milyen az a közoktatási rendszer, amely nem ad arra lehetőséget, hogy szakmai vitát folytathassanak a benne résztvevők, sőt válaszra sem méltatja azokat, akik kérdéseikre, aggályaikra érdemi választ szeretnének kapni azoktól az emberektől, akiknek az lenne a feladata, hogy segítse a közoktatásban dolgozók munkáját.
    -Milyen ember az a szakértő, aki ellenségként tekint a pedagógusokra, nem partnerként?
    – Miért baj az, ha az óvodapedagógusok a gyerekkel és nem a felesleges adminisztrációval szeretnének foglalkozni?
    -Miért kell 30-35 évet a pályán eltöltő óvónőknek bizonygatni még rátermettségüket?
    – Miért baj az, ha valaki próbál kiáll saját igazáért?
    Kedves Kolléganők! Tudom, akik a pályán már eltöltöttetek néhány évet ti is úgy gondoljátok, hogy csodálatos ez a hivatás, ha hagyják, hogy az legyen. Akkor van a baj, amikor nem hagyják, hogy az legyen. Ezért íródott ez a nyílt levél is.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.