A Magyar Óvodapedagógia Egyesület álláspontja az Országos Tanfelügyeleti kézikönyv óvodák számára és az Önértékelési kézikönyv óvodák számára című szakmai anyaggal kapcsolatban

MOE_logo

 

Emberi Erőforrások Minisztériuma
Czunyiné dr. Bertalan Judit
köznevelésért felelős államtitkár részére
Budapest
Akadémia u. 3.
1054

 

Tisztelt Államtitkár Asszony!

A 2015/206-os tanév elején óvodavezető és óvodapedagógus kollégák keresték meg egyesületünket azzal a kéréssel, hogy a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület foglalkozzon az Oktatási Hivatal által óvodák részére kiadott tanfelügyeleti és önértékelési kézikönyvekkel. Egyesületünk országos elnöksége 2015. szeptember 17-i ülésén tárgyalta ezt a témát és megszavazta, hogy ezzel kapcsolatban készüljön összefoglaló anyag, melyet ezúton juttatunk el a Emberi Erőforrások Minisztériuma részére.

Egyesületünk álláspontját az alábbiakban foglaljuk össze:

Az említett két szakmai háttéranyag – országos tanfelügyeleti kézikönyv óvodák számára és az önértékelési kézikönyv óvodák számára – tartalma és kidolgozott szempontsorai számtalan esetben nem felelnek meg az óvodákra jelenleg érvényes jogszabályoknak, így különösen az Óvodai nevelés országos alapprogramja (363/2012. (XII. 17.) kormány rendelet elvárásainak.

Az önértékelési kézikönyv ugyancsak szembemegy „A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról” szóló 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendeletnek, amikor olyan szakmai követelményeket támaszt – pl. az óvodában használatos írásos anyagok, dokumentumok terén, melyek sem az ONOAP sem az említett 20/2012-es jogszabályban nem elvárások. Ezeket ráadásul nyomatékosan kötelező jelleggel tünteti fel a háttéranyag.

Az önértékelési kézikönyv szövegéből és szempontsoraiból az óvoda totális iskolásítása bontakozik ki, amin alig lehet csodálkozni, mivel több oldalon egyértelműen nyomon követhető a hibákból, hogy egy iskolára vonatkozó anyag lett óvodára „átírva” véleményünk szerint nem megfelelő minőségben. Az iskolásítás szembetűnő tényére csupán egyetlen példa, hogy a játék mint az óvodás gyermek alaptevékenysége- teljesen súlytalan mindkét dokumentumban – csupán néhány mondattal történik a megemlítése.

Az IKT eszközök óvodás gyermekek esetében történő alkalmazására biztatás szintén az iskolásítási törekvés része, ugyanakkor ellentétes az óvodai nevelés országos alapprogramja – mint kötelező tartalmi dokumentum – szellemiségével elvárásával, rendszerével. A példákat hosszan sorolhatnánk.

Az önértékelési kézikönyv készítői – vagy nem tudták, vagy nem akarták figyelembe venni, hogy az óvoda nevelési intézmény (Köznevelési törvény) mert a szempontsorokban tanítás-tanulásról beszélnek a gyermekek teljesítményéről szólnak. IKT eszközök használatát várják el a 3-6 éves gyermekektől, osztályfőnökről, tanítási óráról beszélnek… stb.

Az óvoda nevelési intézményként egyébként nem csak tartalmi feladatait illetően, de szervezeti kereteit tekintve is eltér az iskolától. Ennek figyelmen kívül hagyásából következik, hogy olyan feladatok, elvárások fogalmazódnak meg az önértékelési feladatok kapcsán, melyet az óvodák nagy része, nem képes megvalósítani. Pl. a minimum 5 fő közreműködését igénylő önértékelési csoportok felállítását. A magyar óvodák több mint fele 1-6 csoportos, kis létszámú óvoda, ahol 2-4-6-8 óvodapedagógus dolgozik mindössze. Az önértékelési kézikönyvben bemutatott rendszer annyi óvodapedagógus közreműködését, munkából való kiemelését igényli, melyet ezen kis intézmények nem tudnak működésük veszélyeztetése nélkül megvalósítani.

Súlyos problémának ítéljük a háttéranyagok és a folyamatos önértékelési feladatok adminisztrációs terheit, melynek megvalósítása a tényleges nevelőmunkától vonja el az óvodapedagógusokat, miközben a kötelező óvodáztatás bevezetésével terheik szeptembertől jelentősen tovább növekedtek.

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az Oktatási Hivatal által óvodák számára kidolgozott anyagok szakmai színvonala nem megfelelő és az óvoda sajátosságaira, szakmai specialitásaira, tartalmi szabályozó dokumentumaira, előírásaira nincsenek tekintettel. Mindezek mellett alapkérdések maradtak mindvégig tisztázatlanok, szakmai tévedések, hiányosságok, a szakmai szövegek inkorrekt megfogalmazása nehezítik a kérdőívek, szempontsorok értelmezését.

Mindezek alapján Egyesületünk kéri, javasolja a két dokumentum, de különösen az Önértékelési kézikönyv teljes átdolgozását, óvodai szakmai szempontok szerinti javítását!

Miskolc, 2015. szeptember 23.

Tisztelettel:

Fábián Katalin
a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület elnöke

 

Share

32 thoughts on “A Magyar Óvodapedagógia Egyesület álláspontja az Országos Tanfelügyeleti kézikönyv óvodák számára és az Önértékelési kézikönyv óvodák számára című szakmai anyaggal kapcsolatban

  1. Kimmel Edit

    Teljes mértékben egyetértek. Életidegen az óvodáktól ez a szemlélet, sem a gyermekek érdekeit és életkori sajátosságait sem az intézmények rendszersajátosságait nem veszi figyelembe.

    Reply
  2. Jóka Márta

    Teljes mértékben egyetértek a leírtakkal. Az adminisztrációs terhek és a jelen követelmények közben csak a lényegre, a gyerekekre nem jut időnk! Nekem sokkal értékesebbek azok a percek, amit velük tölthetek, mint az, amikor le kell ülnöm, és adminisztrálni mit, miért csináltam, úgy, hogy közben megfelelően “eladjam” magam, mert a mai követelmények ezt is előírják! Nem vagyok meglepve, hogy ezek hatására többen elhagyják a pályát!

    Reply
    • T.Andi

      Egyetértek,most is a szakmai dolog miatt ülök a gépnél, meg bújom a könyveket, 18 év tapasztalat ellenére. Eddig akkor rosszul csináltam?

      Reply
  3. Urbán Attiláné

    Nem átdolgozni kellene,hanem megszüntetni.Méltatlannak és megalázónak tartom a több évtizede a pályán lévőkkel szemben az egész önértékelési,minősítési rendszert.

    Reply
  4. Gálné Bölcskei Rita

    Jövőre lesz 30 éve, hogy a pályán vagyok, de most azon gondolkodom abbahagyom, annak ellenére, hogy ez az életem! Imádom a gyerekeket, szeretnek a szülők, adnak a vélemènyemre. Mostanra már azt is elęrtem, hogy akik ismernek, hallottak rólam, kifejezetten hozzám akarják iratni a gyermeküket. A mostani intèzkedèsekkel viszont teljesen elveszik a kedvemet az egész pályától és ezzel így van még jó néhány kolléganőm is. Ùgy gondolom olyanok hozzák ezeket az intézkedéseket, akik gyereket sem láttak, vagy ha igen..már elfelejtették. Az egész pályánk lényegét nem értik, jó pénzért aztán bármit kitalálnak. Csak azt nem értem miért hagyjuk?!???????

    Reply
  5. V

    Ezek az anyagok egyenesen jogsértőek, nem pedig szakmailag megalapozatlanok. Mert ha a munkaidő nevelési tevékenységgel eltöltött részéből kell az adminisztratív feladatok elvégzésére szakítani, akkor bizony a gyerek látja kárát. Arról nem is beszélve, hogy más alkalmazottak munkavégzését is hátráltatja. Nem egy helyről hallottam már, hogy amíg a délutános óvodapedagógus még nem volt bent délután a gyerekkel (bő hat hete kezdődött a nevelési év), mert a PÖCS anyagaival kellett foglalkoznia.
    Itt hol van szem előtt a gyerek érdeke? Vagy mit fog mondani az óvodapedagógus, amikor a szülők jogosan számon kérik rajta, hogy miért nem felügyeli a gyereket? Mit fog mondani akkor az óvodapedagógus, ha egy nagycsoportos gyerek megint elkezd bepisilni, mert nincs meg a megfelelő biztonságérzete? Hogy az önértékeléshez csinálta a papírjait? Más hülyeségéért fogják őt hibáztatni és ha helyén van a lelkiismerete még csak hibáztatni sem fogja a szülőket ezért.

    Ezért az egész Önértékelési mizéria nem más nem mást, mint gyerekbántalmazás. Csak ezért valamilyen furcsa oknál fogva még senki sem jelentett fel senkit.

    Reply
  6. Muhi Éva

    Nem vagyok kompetens… csak szakácsnő. Nekem nem lesz portfólióm, mert már csak 7 évem van a nyugdíjig és nem kell írnom, ha nem akarom, MEG NEM IS VAGYOK RÁ KÉPES. Pedig írtam már sok cikket az Óvodai Nevelés-be, de azok konkrét történetek, a mindennapi óvodai életben zajló konfliktusok és megoldásaik érthető magyar nyelven megfogalmazva.
    Én olyan vagyok, mint egy “szakácsnő”, aki áll a rotyogó fazekak között és itt kavar egy kicsit, amoda hint egy csipet sót, egyéb fűszert érzés szerint, a másik fazék alatt kicsit föl, vagy lecsavarja a lángot közben megterít és jóllakat mindenkit, aki az asztalhoz ül. Aztán egyszer csak megjelennek a konyhájában elméleti emberek és azt mondják, mindez nagyon szép, nagyon jó, de itt van egy golyóstoll és 30 ív papír, most írd le szépen a felhasznált alapanyagok vegyjelét, képezd le a főzés során keletkező kémiai folyamatokat, a nyersanyagok és az edények összetevőjét és a tűzhely hőfokát a főzési folyamatok egymást követő fázisaiban, a terítés eszközeit, anyagait, sorrendjét,HA HOLNAP IS FŐZNI AKARSZ! És akkor a “szakácsnő” leoldja a kötényét elkezdi rágni a golyóstollat és ül az üres papírok fölött kétségbeesve,mert “csak” főzni” tud. Meg recepteket írni.
    És biztos, hogy elbuknék ilyen egy minősítésen, mert zavarba jönnék és csak szerencsétlenkednék, különös tekintettel / többek között / a kb. 40 oldalas óvodapedagógus önértékelési szempontrendszerre.
    Én csak bámulom a kollegáimat, akik portfóliót írtak és kifogástalan elméleti szakmai tudás birtokában vannak és a gyakorlatban is megállják a helyüket, nagy árat fizettek az idegrendszerükkel ezért. / És én is, aki nem tudtam eljutni idáig. / És fáj hogy minden szakszerűen megfogalmazott iromány mögött soha meg nem születő ötletek, eszközök, el nem készült bábok, játékok ” hullái hevernek” . Tudom, hogy csak elméletileg nagyon jól felkészült embereket lehet beengedni a kisgyerekek közé, akik majd a gyakorlatot is elsajátítják és közben kell folyamatosan képezni is magunkat, hogy fejlődjünk és ne égjünk ki, de hát van néhány ilyen “öreg szakácsnő”, mint én, aki nem tudja és nem is akarja egyszerre a kezében tartani a fakanalat is meg a golyóstollat is. Pedig 1975-77 között a soproni óvóképzőben nagyon jó elméleti felkészítést kaptam és 5-re államvizsgáztam. De ez az arányeltolódás a semmit meg nem oldó elméletek világába megijeszt és csak állok a fakanalammal a kezemben örülve minden napnak,ameddig még “főzhetek”.
    Ja és kifelejtettem a “sütőlapát-tesztet”. Sajnos nem kérhetem meg ezen új rendszer feltalálóját, mint Juliska a banyát, hogy: “Ugyan már, mutassa meg hogy is kell ezt csinálni!?” /úgy, hogy közben 25-30 gyerek mindennap makacsul megjelenik az óvodában az összes problémájával örömével, bánatával és felmenőjével /Nekem nem lesz portfólióm, mert már csak 7 évem van a nyugdíjig és nem kell írnom, ha nem akarom, MEG NEM IS VAGYOK RÁ KÉPES. Pedig írtam már sok cikket az Óvodai Nevelés-be, de azok konkrét történetek, a mindennapi óvodai életben zajló konfliktusok és megoldásaik érthető magyar nyelven megfogalmazva.
    Én olyan vagyok, mint egy “szakácsnő”, aki áll a rotyogó fazekak között és itt kavar egy kicsit, amoda hint egy csipet sót, egyéb fűszert érzés szerint, a másik fazék alatt kicsit föl, vagy lecsavarja a lángot közben megterít és jóllakat mindenkit, aki az asztalhoz ül. Aztán egyszer csak megjelennek a konyhájában elméleti emberek és azt mondják, mindez nagyon szép, nagyon jó, de itt van egy golyóstoll és 30 ív papír, most írd le szépen a felhasznált alapanyagok vegyjelét, képezd le a főzés során keletkező kémiai folyamatokat, a nyersanyagok és az edények összetevőjét és a tűzhely hőfokát a főzési folyamatok egymást követő fázisaiban, a terítés eszközeit, anyagait, sorrendjét,HA HOLNAP IS FŐZNI AKARSZ! És akkor a “szakácsnő” leoldja a kötényét elkezdi rágni a golyóstollat és ül az üres papírok fölött kétségbeesve,mert “csak” főzni” tud. Meg recepteket írni.
    És biztos, hogy elbuknék ilyen egy minősítésen, mert zavarba jönnék és csak szerencsétlenkednék, különös tekintettel / többek között / a kb. 40 oldalas óvodapedagógus önértékelési szempontrendszerre.
    Én csak bámulom a kollegáimat, akik portfóliót írtak és kifogástalan elméleti szakmai tudás birtokában vannak és a gyakorlatban is megállják a helyüket, nagy árat fizettek az idegrendszerükkel ezért. / És én is, aki nem tudtam eljutni idáig. / És fáj hogy minden szakszerűen megfogalmazott iromány mögött soha meg nem születő ötletek, eszközök, el nem készült bábok, játékok ” hullái hevernek” . Tudom, hogy csak elméletileg nagyon jól felkészült embereket lehet beengedni a kisgyerekek közé, akik majd a gyakorlatot is elsajátítják és közben kell folyamatosan képezni is magunkat, hogy fejlődjünk és ne égjünk ki, de hát van néhány ilyen “öreg szakácsnő”, mint én, aki nem tudja és nem is akarja egyszerre a kezében tartani a fakanalat is meg a golyóstollat is. Pedig 1975-77 között a soproni óvóképzőben nagyon jó elméleti felkészítést kaptam és 5-re államvizsgáztam. De ez az arányeltolódás a semmit meg nem oldó elméletek világába megijeszt és csak állok a fakanalammal a kezemben örülve minden napnak,ameddig még “főzhetek”.
    Ja és kifelejtettem a “sütőlapát-tesztet”. Sajnos nem kérhetem meg ezen új rendszer feltalálóját, mint Juliska a banyát, hogy: “Ugyan már, mutassa meg hogy is kell ezt csinálni!?” /úgy, hogy közben 25-30 gyerek mindennap makacsul megjelenik az óvodában az összes problémájával örömével, bánatával és felmenőjével /

    Reply
    • T.Andi

      18 éve vagyok a pályán, fiatalosnak érzem magam, de a gondolatok 90% -át át is érzem. Most gondolom azt, hogy pályát tévesztettem, ebben a típusú elvárásrendszerben. Fáradt vagyok, és szeretnék a saját gyerekeimmel is foglalkozni, de nem jut rájuk idő. Megéri? Hisz nekem ők a jövőm….Rájuk számíthatok, a munkahely meg csak kidőltet, és soha nem fog mögötted állni, ha baj van. Lelkes pedagógus voltam, szerettem a munkám, ma már csak a gyerekeket, a munkám kevésbé.

      Reply
  7. Kovácsné Garai Zsuzsanna

    Én átlapoztam, és azt mondtam, hogy köszönöm, de nem a munkámról szól, hanem milyen szépen tudok írni.
    Május 26.-án minősültem, sikerült, de a szakértők elmondása, jelzése alapján nagyobb százalékra számítottam. A végső értékelés alapján, nem tudtam igazán következtetést levonni. Ha az indikátorok alapján értékelnek, akkor jó lenne az ő egyenkénti értékelését is látni. tavaly rengeteget írtam, és többször volt, hogy reggel jöttem rá, hogy nem csináltam meg pl. azt az eszközt, ami kellett volna. Föltaláltam magam, csak kellemetlen volt. Eddig mereven ellen álltam az intenzív írásnak.
    De amúgy folyamatosan azaz érzésem, hogy mindent a tanárokra írnak, és véletlenül eszükbe jut, hogy vannak óvodapedagógusok, és nekik is kellene valamit írni. Már megint fontosabb az adminisztráció, mint a tett.

    Reply
  8. Kökönyei Edit

    Teljesen világos, hogy a törekvések nem a gyerekek érdekeit szölgálják! A kormány azt kívánja elérni, hogy “újrahasznosított” papírmassékká váljon mindenki, így irattartóba lehet gyűjteni őket!

    Reply
  9. Szilágyi Ildikó

    De azért KÖTELEZŐ a FOLYAMATOS ÉTKEZÉS a szabad játék védelme érdekében????????!!!!!!!! (Hová lett a pedagógus szabadság?) Hát hol van itt bármi ami szabad! Kötelező centralizált közoktatás, ahol a gyermekről már régen nem szól semmi. Hosszú évek óta nem írtunk papír formátumú vázlatot. Most írhatjuk a 2 hasábost, utána meg a reflexiót(szépen jól MAGYARUL) Puszilok mindenkit érte! (de azt leírták nekem, hogy 7 hónappal a nyugdíj előtt még meg szeretné tőlem kérdezni a Tanügyigazgatás A JÖVŐ KÉPEMET- van több diplomám, sőt még nemzetközi is kitüntetéssel is rendelkezem. Na mit mondjak – kérdezősködjenek mástól. A gyerekeket féltem a legjobban ebben a vircsaftban, hiszen ők nem tehetnek a BECSES PÖCSÖK okosolásairól ( az okos az hülyéskedik, a hülye meg okoskodik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) Ki lesz pedagógus az elkövetkezendőkben?

    Reply
  10. Hornich Teréz

    Teljes mértékben egyetértek a cikkben leírtakkal! Én a 35. évemet kezdtem óvónéniként ugyanabban az óvodában. Szeretem a munkámat, egy percig sem bántam meg, hogy ezt a HIVATÁS-t választottam.
    Ma már másképp látom a helyzetemet. folyamatosan azon töröm a fejemet, hogy hová tudnék elmenni dolgozni? Én nem vagyok hajlandó heteket, hónapokat portfólió írásra áldozni és belebetegedni! Szeretném a munkámat olyan szinten végezni, ahogy eddig. A vezetőnk évente minimum 1 alkalommal látogatást tesz a csoportban, ő véleményezi a tapasztaltakat. Ha eddig minden rendben volt, akkor az miért nem elég bizonyíték a Tanfelügyeletnek? A gyerekeknek nyugodt, derűs, szeretetteljes, biztonságos légkörre van szükségük az egészséges fejlődésükhöz. Ezt “fent” nem tudják? Egy agyonhajszolt, frusztrált, ideges óvónéni ezt hogyan tudja biztosítani? Legyek kipihent (egyébként a 28 gyermek alapzaját sem bírja ki az ember), ápolt, sportos, csinos, mosolygós, kedves, türelmes, odafigyelő… Hogyan?
    A szeptember annyi időt elvett a szabad időmből, hogy ha ez így folytatódik, Karácsonyig sem bírom ki táppénz nélkül!!!

    Reply
  11. Kiss Nóra

    Kedves Kolléganők!
    Minden megállapításotok igaz,egy véleményen vagyunk.Csupán egy kérdésem van:hova a csudába akarnak engem fejleszteni közel 55 évesen,33 év szakmai gyakorlatot követően?Ja,hogy majd megmondja a szülő?Vagy talán az idegen tanfelügyelet,”szakértő” néhány látogatást követően?Talán az 5 éve pályán lévő kolléga?(tőle még el is fogadnám)!
    Még egy megjegyzés:sajnos vannak olyan óvodák,ahol vezetői utasításra már gőzerővel csinálják.Az óvó nénik pedig dőlnek ki sorba:idegesek,ingerlékenyek.Szegény gyerekek meg csak passognak;vajon ,mi történt az ő kedves,türelmes,velük együttjátszó aranyos óvó nénijükkel?
    Átgondolatlan ez az egész minősítési rendszer.Megfigyelés,ellenőrzés=bizalmatlanság.Szerintem.

    Reply
  12. Kati

    Egy kérdésem van! Mi történik, ha valaki nem csinálja meg az önértékelést?

    Reply
  13. Makk Péterné

    Tisztelt Törvényhozók!
    A magyar óvodapedagógia világunkban elismert magas színvonalát kérdőjelezik meg ezzel az ellenőrzési rendszerrel. Javaslom, hogy bízzák a szakmailag képzett és kiváló emberismerő vezetőkre az óvodapedagógusok munkájának irányítását, szervezését és ellenőrzését.A bizalom a nevelés egyik alapköve. Tegyék ezt Önök is. Bízzanak a pedagógusképző intézményeinkben, az ott képzett pedagógusokban és a vezetőikben, különben Önök is megkeseredett, kiégett, fáradt és mosolyogni már nem tudó pedagógusokat fognak maguk után hagy ni az óvodákban, iskolákban. Az is előfordulhat, hogy elvesztenek számos hivatástudattal dolgozó, gyermekszerető pedagógust, akik elmenekülnek az új ellenőrzési rendszer méltatlan előírásai miatt.Biztos, hogy nem ez volt a céljuk, hallgassanak rájuk.
    Egy 40 évig hivatását szerető óvó néni

    Reply
  14. Kolozs Mariann

    Teljesen egyet értek az összes előttem szólóval.
    Így is kevés az óvodapedagógus. Ha ennyi felesleges terhet ráraknak az óvónőkre, teljesen elveszítik a lelkesedésüket, mert nem azzal foglalkozhatnak, amiért óvónénik lettek, a legfontosabbal, a gyerekekkel.
    Elriadnak a gyakornokok, azok a fiatalok, akik eddig pedagógus pályára készültek, inkább mást választanak.

    Reply
  15. Sné Tóth Tímea

    Remélem, ezeket a hozzászólásokat azok is olvassák, akik kitalálták ezt az egészet!
    Idén még nem sikerült egy kellemes kikapcsolódás a gyerekeimmel, óvodásaimmal. A feszültséget, aggodalmat ők is megérzik. A minőségi munkát most vesztem el, nem hogy ezzel a sok intézkedéssel meghozzák…

    Reply
  16. Rebák Tiborné

    Azért választottuk ezt a HIVATÁST, mert a gyerekekkel szeretünk foglalkozni: új élményekhez juttatni őket, mesélni, bábozni, énekelni, s főleg nagyon sokat játszani- miközben észrevétlenül fejlődnek is. E mellett az irtózatos adminisztrációs munka mellett hogyan lesz mindehhez kedvünk, időnk? Valóban erősödik az érzés: muszáj ezt?!?! Olvassa ezeket olyan személy, aki “illetékes” ebben? Ha igen, tőlük is jó lenne olvasni véleményt!

    Reply
  17. Zalkáné Tar Csilla

    Teljes mértékben azonosulok az állásfoglalásban megfogalmazott kritikai tartalommal.
    Sok kollégával beszélgetve és az egyetértéseket olvasva, pályaelhagyási hangulatot tapasztalok, ami őszintén bánt. Óvodapedagógusként a 34. évemet taposom, még ma is teljes elkötelezettséggel végzem óvodai feladataimat, holott már nagyon elfáradok a mindennapi tevékenység során. Nem értem, miért kell nekünk – nekem nevezetesen, de ebbe a körbe most sokan belekerültek – három évtizedes szakmai múlttal a hátunk mögött szakmai alkalmasságunkról tanúbizonyságot tenni. Elég nagy feladat volt maga a portfolió logikus, koherens összeállítás, most a tanfelügyeleti ellenőrzésben kell részt venni, ráadásul egy olyan kézikönyvben meghatározott kritériumok alapján, ami köszönő viszonyban sincs az óvodai szakmai munkával, az adminisztrációs terhet pedig tovább növelve.
    Úgy ahogy az állásfoglalás fogalmaz. Én is kérek mindenkit, aki ezzel egyetért, feltétlenül ossza meg kollégáival, ahogy én is teszem.
    Tisztelettel Zalkáné Tar Csilla

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük