„Képesnek lenni” – Az Igazgyöngy Alapítvány közösségfejlesztő módszertani kiadványa

Toldon

A kiadvány teljes terjedelmében itt olvasható.

Az alábbiakban néhány részletet közlünk, figyelemfelkeltésül.

[…]

Amikor az Igazgyöngy Alapítvány 2009-ben megjelent Toldon, ebben a lehetőségeitől megfosztott kis zsákfaluban, az első, ami szembeötlött az volt, hogy a nyomorúság teljesen szétzilálta a korábban még működő közösséget.

[…]

A munkánk egy nagyon fontos, a közösségfejlesztésben meg nem spórolható, a helyzet elemzésére, a probléma megértésére irányuló évvel indult. Amikor egy segítő szervezet, a szakembereivel megjelenik egy településen, egy szegregátumban, mindig van egy elgondolása, vannak általános (többnyire tanult) tudásai, amivel hiszi, elindulhat a dolog, no meg mindenkinek a viszonyulását meghatározzák a saját sztereotíp elgondolásai erről az egészről. Aztán hamar kiderül, hogy semmi sem úgy van, ahogy gondoltuk. Az általánosságok is nagy kanyarulatokkal körvonalazódnak, és kiderül, mennyi mindent kell figyelni, érteni ahhoz, hogy a település problématérképének elkészítéséhez nekifoghassunk. Mert minden szegregátum más, még, ha sok jellemzőjében azonos is.

[…]

Legalul vannak azok, akikre a legnehezebb hatni. Akik nem változnak, akikkel mindig újra kell kezdeni. Ahol szinte minden hiányzik az élethez. Tudás, képesség, akarat. Az érzelmi intelligencia szintje félelmetesen alacsony. […] Aztán ott van a felső réteg. Kevesen vannak ők is. Szegények, mint a többi, de valahogy mások. Nehéz érteni, miért, de ők kicsit tovább jutnak a tanulásban, még, ha nem is mennek vele semmire, a lakhatásuk javítására is törekednek, van valamiféle tervezés, jövőkép, akarat, őket könnyen partnerré lehet tenni, van kitartásuk is, gondolkodnak, és nem az irányítást várják. […] Többnyire rájuk építenek a hivatalok, ha nyernek erre irányuló pályázatokat. És őket érik el leginkább a civil fejlesztő programok is. Velük lehet eredményt felmutatni. Ők váltak a látszatsikerek eszközeivé. Azonban az életük, és az arányuk is stagnál, hatásuk nem igazán látszik a közösségen belül. […]

A legtömegesebb réteg pedig a kettő között van. Ők az ingadozók. Akiket mindkét irányba el lehet vinni. Ha hagyjuk őket, inkább lefele csúsznak. Önmaguktól pozitív elmozdulásra már nem képesek. Náluk a „tanult tehetetlenség” irányít. Várnak, napról napra élnek, hagyják, hogy megtörténjenek velük a dolgok. Társadalmi tudatuk alacsony, sosem voltak helyzetbe hozva, sosem hittek magukban, jövőképük nincs, identitásuk, értékrendjük sem stabil. Befolyásolhatók. Nagyon. Sőt, megvezethetők. Kölcsönökkel, amit a fogyasztói világ hatása alatt gondolkodás nélkül felvesznek. Adományokkal, ígéretekkel, ravasz rábeszéléssel, amit mindig kihasznál a politika, ezért lesznek fontosak a választások idején. Ők azok, akik még azt is elhiszik, a radikalizálódás nekik is jobb világot hoz. Viszont olyanok, mint egy szunnyadó lehetőség. Közösségi tudatuk hamar előhívható, és ezzel ők lehetnek a legfontosabbak, mert tömeges változások részesei és generálói lehetnek. Persze ők is tudás- és képességhiányosak. Ezek csíráikban ott vannak bennük, de az oktatás őket is érintetlenül hagyta, tehát be kell pótolni egy csomó dolgot. Tudatos, irányított, pontosan célzott fejlesztésekkel. Hosszú távra tervezett ez, ami talán nem is annyira miattuk, hanem a gyerekeik miatt fontos. Akik mások lesznek majd. De ami fontos: tömegesen mások. A változásokhoz őket kell elérni. Őket kell képessé tenni. Mert el kell érnünk a változásban egy kritikus tömeget. És csak a felszínt kapirgálva ezt nem lehet. Ott mindig csak pár ember lesz… és hiába egy-két pozitív példa. A szegregátum tömegeiben hiába várjuk, nincs elég hatása.

Segíteni, közösségfejlesztés elindítani pedig csak akkor lehet, ha ezeket mind értjük. Mert ezek mutatják meg azokat az okokat, aminek az eredménye ma mindaz, amit látunk egy-egy szegregátumban.

[…]

A probléma megértése után körvonalazódó közösségépítő munka lépései:

Felkereső jellegű tevékenységekkel próbáltuk kiépíteni a bizalmi kapcsolatot az irányunkba. Először főleg a kisgyerekes családokra koncentráltunk, hiszen alapítványunk egyik fő célja a gyerekszegénység elleni küzdelem, később fokozatosan voltuk be a többieket is. Lépésről lépésre alakult a helyzet, melyben meghatározó volt a településen a kulcsember megtalálása, pozícionálása és képzése.
A kulcsembert mi, az iskolából, tehát a gyerekekből kiinduló fejlesztésekben, a nők között találtuk meg. Ha más, hasonló szervezetekkel összevetve nézzük, gyakoribb, hogy a partnereket, a közösségszerveződést a szegregátumokban a nőkhöz kötődve indítják el. Egyrészt azt hiszem, azért van ez, mert a gyerekek érdekében az anyukák könnyebben partnerré tehetők, másrészt, mert a krízisek kezelését a családon belül nekik kell végezni, nekik kell enni adni a családnak, biztosítani az életük mindennapi szervezési részét. Másrészt az egymással való kapcsolattartásban is erősebbek, és kompromisszum készebbek, érzelmileg jobban befolyásolhatók, mint a férfiak.

[…]

Összefoglalás

Az Igazgyöngy Alapítvány esélyteremtő munkáját a „képessé tevés” elve mentén végzi. A közösséget szeretnénk képessé tenni arra, hogy önmagát megszervezze, hogy közösségi szabályokat alkothasson és működtessen, hogy problémáinak megoldására képes legyen. Ebben a munkában eljutottunk a kulcsember, majd az őt körülvevő kis mag kiválasztásához, bevonásához, helyzetbe hozásához, aztán e projekt keretében ennek bővítésével egy harminc főt magába foglaló asszonyközösség megszervezéséhez, fejlesztéséhez. […] Ezért döntöttünk egy olyan közösségfejlesztési vonal elindítása mellett, ami a tudásbővítést, készségfejlesztést és szemléletváltást közösségi megerősítéssel végzi. […]

Elértük, hogy ezek az asszonyok:

  • alapvetően pozitív viszonyba kerüljenek egymással,
  • sokuk között tudásmegosztási, tanácskérési, javaslati viszony alakuljon ki,
  • minőségileg változzon az egymás köztikommunikáció,
  • olyan, multiplikáló helyzetbe került tudást kapjanak, mely javíthat élethelyzetükön,
  • olyan közösségi élményeket kapjanak, ami változtat az egymáshoz való hozzáálláson,
  • alapot adó csoport legyen a további fejlesztésekhez.

[…] Mindezekből is látszik, hogy e program csak egy állomás volt. Fontos lépés azon az úton, mellyel egy szétesett, tudás- képesség-és lehetőséghiányos közösség újraépíthető, képessé tehető arra, hogy önmagát megszervezze, és élhetőbb közeg alapjait teremtse meg a következő generáció számára.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.