Gyarmathy Éva: Mi a baj a kormány szakképzés elképzelésével?

szakkepzes

Forrás: BCE Oktatásfejlesztési Observatory Központ http://observatory.org.hu

A legnagyobb baj, hogy időszerűtlen. Ha mondjuk, a legjobban sikerülne is, akkor is úgy járnánk, mint a gőzmozdonyépítéssel. A legmodernebb gőzmozdonyt („Száll 424-es …”) mi magyarok építettük. Kár, hogy akkor már senki nem gőzmozdonyokat épített.

És egy csomó gőzmozdonyt le lehet állítani, múzeumba tenni. Nagy veszteség, de az anyag nem sír.

Mit kezdünk azonban azokkal a fiatalokkal, akik szellemi kövületek parancsára a 20. század eleji szemléletnek megfelelően rendkívül nagy szaktudással rendelkeznek majd egy-egy szakmában, és mire elhagyják a szakbarbárképzőt, már a robotok el is vették a munkájukat? Esetleg majd robotokat rongálnak, és tüntetnek, hogy azonnal álljon le a világ a robotok gyártásával?

Még az oktatásirányítás zászlaján is kinn van az „élethosszig tanulás”. Úgy látszik, azt hiszik, ez megint csak egy EU szlogen, amire pénzt lehet harácsolni. Pedig nem. Már most is csak azoknak lesz értelmes munkája, akik tudnak megújulni, tanulni.

Már a közel jövőben sem szakmák lesznek, hanem eladható tudások, és ezek a tudások folyton változóak lesznek. Kis segítség az oktatásirányítás számára:

Miért kell irodalmat és nyelvtant tanulni? Azért, mert az emberi lélek és elme a nyelven keresztül erősödik, és a társas működésünk alapja a kommunikáció, a nyelv használata. Miért kell természettudományokat tanulni? Azért mert ezeken alapul bármely szaktudás. Miért kell matematikát tanulni? Azért, mert a matematikai gondolkodás az ember szellemi működésének alapja, a mintázatok átlátása, az összefüggések felfogása. Miért kellenek a művészeti tárgyak? Azért, mert a művészet az idegrendszeri harmónia, a szellemi megküzdés és a tanulás agyi hátterét biztosítja.

Az talán már nem is kérdés, miért kell informatikát és idegen nyelveket tanulni. Ha mégis, akkor bármelyik huszonéves fiatal elmagyarázza, aki menő munkát szerzett magának.

A robotok majdnem mindent meg tudnak majd csinálni helyettünk. Amiben nem helyettesítenek minket, az a kreativitás és a társas készségek. Ezek felépítéséhez van szükség széles alapokra épülő műveltségre és némi szaktudásra. Nem ismertekre, hanem könnyen termő megművelt agyra és megalapozott tanulási készségre minél többféle területen.

12 thoughts on “Gyarmathy Éva: Mi a baj a kormány szakképzés elképzelésével?

  1. Dr. Borján József

    A probléma az, hogy a “szakpolitikusaink” csak a napi politikai áramlatoknak megfelelően “gondolkodnak”. Nem is gondolkodnak, csak a választóktól vélt felhatalmazásra hivatkozva, annak erejében bízva kedvükre változtatnak, mindegy, hogy milyen irányba. Olyanok szervezik a szakmai képzést, akik soha egyetlen szakmát nemhogy nem műveltek, de még csak kívülről sem lesték meg.
    Először a kézműves szakmákat irtották ki. Aztán következett a technikus képzés. Feltúrták a felsőfokú képzés rendszerét, nem minden elemében helyes irányba mozdulva.
    Most a teljes közoktatás van soron, a lehető legdurvább lépésekkel.
    Mindegyik felsorolt történet szinte jóvátehetetlen károkat okozott az új nemzedékek tudásszintjének alakulásában, de ez a mostani aktus már végzetes. Kicsinyességtől vezérelve néhány “tantárgy” összegyúrásával néhány tanári állás-típus felszámolását akarják elérni. A haszon ebből néhány milliárd “megtakarítás”, a kár több nemzedékre kiható bukás. Nem értem, a magukat választott döntéshozóknak tekintő politikusok miért nem használják a politikai jelszavakkal, plakátokkal és médiahatalommal feldíszített lehetőségüket a józan ésszel kiegészítve.

    Reply
    • Gyarmathy Éva

      Az ország vezetőit a választóik megválasztották, és felhatalmazták az ország ügyeinek intézésére. A vezetők ezt teszik. Az már a választók felelőssége, hogy számon kérik-e, hogy az ország vezetői annak megfelelően intézik-e az ország ügyei, amire felhatalmazták őket. Ha nincsen kontrol, akkor azt csinálnak, amit akarnak. Így vannak ezzel a kisgyerekek és a kutyák is. Elvadulnak, és egyre nehezebb lesz rávenni őket a tisztességes viselkedésre.

      Reply
      • Szoltsányi Gyula

        Sajnos a gyerekeknél már sikerült elérni, hogy nevelés híján, valóban nincs kontroll. A kiskutyák még váratnak magukra, de náluk a mindent megengedő nevelés, talán nem jön be. De mindazt amit mindenki, aki bele óhajt szólni az oktatásba, gondol arról, hogy mit kéne a tanulók fejébe tölteni, hogy majd szerintük alkalmasak legyenek az életre, azt képtelenség megtanítani. Talán egy szakmát rendesen megtanulva, esélyük lesz egy képet a szákmájuk szemszögéből kialakítaniuk az életükről a világban, és ha megvan az igényük a képfinomítására, mindent megszerezhetnek, az amúgy is élethosszig tartó tanulásban. Keszei Sándor szerint, aki mint a Magyar Szülők Országos Egyesülete elnöke kifejtette, hogy ha a tananyagok oktatóit kérdezik meg mit kéne csökkenteni, észrevehető a meggyőződés a sajátjuk fontosságáról. Ezzel a mentalitással, csak a testnevelést éneket és az erkölcstant lehet csökkenteni, habár, talán ezekre lenne leginkább igény az élethez, mert a többit megfelelő tájékozódás után, mind megtalálhatják ma már a világhálón, hogy amiben el kívánnak mélyülni ne ütközzön akadályba. Ehhez inkább szakértő útba indítást várnak a tanulók a saját véleményük alakításának indításához. Az már, hogy az élet minden területén azonos mértékű ismereteket szerezzünk elképzelhetetlen. A művésznek érdeklődési körét más köti le mint matematikusét vagy az esztergályosét, de találhatnak közös pontokat, a társadalmi érintkezés kedvéért. Talán ebben az esetben is a kevesebb a több. De ahhoz kívülről kell elindulni a változásnak, mert belülről a benne lévők minden változást megvétóznak, csak ne kelljen, a folyamatosan ismételgetett életvégi tanuláshoz fordulniuk.

        Reply
  2. Gonda István

    Nem értek egyet Gyarmathy Évával. A szakképzés attól szakképzés, hogy nem általános kulturális ismereteket ad, hanem speciálisat. Egy konkrét szakma, konkrét állapotára tanít meg, hogy be tudjon állni az illető a termelési láncba most. Mert ha ilyen emberek nincsenek, akkor leáll a termelés, és nem jön el soha a szerző által áhított robotok kora sem.

    Reply
    • Gyarmathy Éva

      Nem kell egyetérteni. Viszont kérem, olvassa el ismét, most figyelmesen a rövid tanulmányt, és gondolja végig. Köszönöm.

      Reply
  3. Krécs István

    Egy szakmát tanultam meg /általános lakatos/, és estin érettségiztem.
    Az életem folyamán 5 szakmában dolgoztam.
    14 évig kohászatban műszakvezető voltam.
    Megvagyok győződve róla, hogy érettségi, fizika, kémia tanulása nélkül nem lettem volna képes ellátni munkámat úgy, hogy nem fenyegetett a munkanélküliség veszélye.De ebbe benne foglaltatik a számolás ismerete,a kifejező készség, és az hogy tudtam az emberekkel egyenrangú partner lenni vitás kérdésekben.
    Igen is szükséges minél szélesebb tájékozottság, műveltség még akkor is, ha csak akár szakmunkásnak készül is az illető.
    Az az egyén aki csak a szakmai ismeretekkel rendelkezik, az tud majd a szakmai fejlődés magasabb szintjére lépni, ha a szakma fejlődése megkívánja?
    Sajnálom, hogy a mai vezetőknek nem áll módjukban megismerni az élet kihívásait.
    Kevesebb tanácsadó kellene, főleg a megfelelési kényszerből szenvedők táborából.Tudom meg vannak fizetve a tanácsadók, de elferdítik a valóságot.Önös érdekből!!!!!

    Reply
  4. BCsN

    Elvileg van közismeret, csak nem abban a formában… 9-10. évfolyamra, egy átfogó könyv, ami nem is mindenkinek van, nem hordják nem egy kötelező jellegű, minden órára hordandó valami a diákok számára. Ráadásul nem fejleszti a szövegértési kompetenciát, ami a 10. évfolyam fő célja, hiszen, még, ha a képességbeli különbségeket figyelmen kívül is hagyjuk, óraszámban akkor is lényegesen kevesebb idő áll rendelkezésre, mint a gimnazisták esetében. Heti 1 órában lehetetlen megváltani a világot. 11. évfolyamon viszont már a taneszközkészítés teljes egészében a tanárra hárul. IKT nem minden iskolában áll rendelkezésre minden egyes komm.-magyar és társadalomismeret órán. Projektor sem minden tanárnak jut minden órára, a tanulók sem minden esetben állnak készen (különböző – személyes, anyagi, tárgyi eszközbeli) okokból arra, hogy interaktív, IKT-s óra valósuljon meg. Marad a tanár által vásárolt projektor, tananyag-ésfeladatbank-kutatás és saját tananyagkészítés, valamint a kompetenciamérési anyagok nyomtatása. Az előnye, hogy kreatívak leszünk… (Talán némiképp a diákok kreativitása is fejlődik, hiszen egyfajta alternatív tanyagtervezésbe és tanóraszervezésbe kényszerülnünk, javul extrémmértékben az időkezelésünk és tervezéssel kapcsolatos tudásunk.) Hátránya: elfáradunk: 1 órára készülünk 3-at…

    Reply
  5. Pintér Miklós

    Két megjegyzés:
    1) Sok szakmát a belátható időn belül nem veszélyeztetnek a robotok: pl. gáz szerelő, burkoló, karbantartó, stb., ezek hiányszakmák.
    2) Sajnos az emberek nagy része számára nem lehet bármit megtanítani, a nagy tömeg nem alkalmas erre. Ez így volt, így van, így lesz. Pl. adhatunk orvosi diplomát mindenkinek, de ettől meg nem lesznek alkalmasak orvosnak.

    Reply
  6. Pöttöm

    “Miért kell matematikát tanulni? Azért, mert a matematikai gondolkodás az ember szellemi működésének alapja, a mintázatok átlátása, az összefüggések felfogása”
    na ez az..
    Én most fejembe vettem, hogy megküzdök a százas lapok rendszerével. Egyre világosabb, hogy miért vérzik ezer sebből a diákok gyakorlati matektudása. Bizony az alsós százaslapozás, vagy mechanikus számolás erőltetése a matematika helyett. Nyilván ha sikerre is viszem , se fog már a saját gyerekeimen lendíteni, de nekik ittvagyok én. De rengetek diákot megmentene attól a téveszmétől ha sikerrel járok, hogy ők hülyék a matekhoz. Fogalmuk sincs mi a matek. Számolás órájuk van csak többnyire, számolás dolgozattal. Matematikai gondolkodásra nevelés a kanyarban se. Ez ellen emelem fel a hangom: http://www.erdcenter.hu/…/…/jatek/matekkicsi/feladatlap.html . Lehet sose ér ki a jéghegyem a vízből magas csúcsként, de egyre rosszabb a helyzet a legtöbb helyi suliban alsóban. elsőre kedves ismerősök, jó lenne egy átfogó kép, hol milyen rendszerességgel iratják ezt a típusú feladatot. Nekem eddig két sulira van közelebbi rálátásom. Álljunk fel, ez nem tananyag ebben a formában, azon kívül, hogy megutáltatja a számokat a kicsikkel, ilyen mennyiségben semmi értelme. A kisszámolók kitöltése nem ad matematikai tudást és alapot. Miért ragaszkodik hozzá annyi tanító? Ez nem rendszerhiba, ilyet sehol se ír elő a rendszer.

    Reply
  7. digipenna

    Azért van egy kis logikai hiba az érvelésben, hogy „Mit kezdünk azonban azokkal a fiatalokkal, … akik rendkívül nagy szaktudással rendelkeznek majd egy-egy szakmában…?”

    Rendkívüli szaktudás nélkül a robotok által gyártott mütyürkéket fogjuk megvenni, akárcsak most. Ezért rendkívüli szaktudásra a robotika csúcsán is szükség lesz. Egy példán keresztül egyszerűbb elmondani. Ül az ember az autóban és nézi az előtte haladó autó hátsó lámpáit. A félelmetes sokszínűség talán már föl sem tűnik senkinek. Mi kellett ahhoz, hogy ez a sokszínűség megjelenjen. Pontosan mindaz, ami a magyar oktatásban nincs meg. A magas fokú szakmai ismeretek egymásra épülése, azaz, sok területen rendkívüli nagy szaktudás.

    Vegyük sorjába: Igen, a magyar nyelv, meg a matek. Ezek nélkül nincs jó műszaki szakember. Ha most ebben a pillanatban szétnézünk a szobában, vagy bárhol, ahol vagyunk, az alapos műszaki szemnek föltűnik, a tárgyak döntő többsége, melyek körülvesznek bennünket egy technológiát szinte biztosan nem nélkülöznek. A forgácsolást: esztergálás, marás.

    Mivel nincs egymásra épülő szakképzés, ezért a példának fölhozott autólámpák egyike sem magyar fejlesztés, gyártás. Miért? Mert, a világ legegységesebb nyelvét, az műszaki rajzot nem úgy oktatják, hogy rendkívüli szaktudással rendelkező emberek kerülnek ki az oktatásból. Amennyiben ez így lett volna, akkor a rendkívüli szaktudású CAD-es tervezők, dizájneresek bekapcsolódhattak volna a a hátsó lámpák tervezésébe. A több komponensű műanyag fröccsöntés területén sincsenek rendkívül nagy szaktudással rendelkezők. A CNC forgácsolásban talán kicsit jobb a helyzet, bár félő, hogy a rajz alapú CAD-CAM rendszerek elhúznak mellettünk. Ma ezen a területen a hagyományos és a rajz alapú programozás küzd egymással.

    Aki nincs rendkívüli nagy (alap)szaktudás birtokában, az a mai legfejlettebb technológiát még iszonyatosan sok pénzért (mai áron ez úgy félmillió forint itthon) sem tudja megszerezni, mert hiányos (alap)ismeretekkel egyszerűen nem lehet.

    Vegyünk egy ideális példát. A gyerek választ egy forgácsoló szakmát. Kell hozzá nagyon jó magyar nyelv, matek meg egy idegen nyelv (angol, német). Elsajátítja a műszaki rajz nyelvét, és 2D-ben tud rajzolni számítógépen. Enélkül valóban csak arra jó a szakma, hogy a gépkezelő ma tudja nyomkodni a piros és zöld gombot. Ha azonban rendkívüli szakmai tudás birtokában van, akkor az öt-tengelyes megmunkálóközpontokat is (ez ma a csúcs) programozni tudja. Meg azokat a berendezéseket is, melyek már ma nyugodtan robotnak nevezhetők, hiszen emberi kéz érintése nélkül kész munkadarabok gyárthatók.

    https://www.youtube.com/watch?v=RS5h1yVbeXM

    Egy ilyen gép programozása, kezelése rendkívül nagy (alap)szaktudás birtokában úgy félmillió forintér elsajátítható.

    A többi stimmel.

    Reply
    • Szoltsányi Gyula

      Tisztelt Digipenna! Az érvelés nagyon jó, de a mai világban a számítógép programozásához nagyon kevés ember kell. A termelési feladatk jelentős részét elfoglalják a robotok, és a végén az irányításukhoz, és felügyeletükhöz ütemenként egy-egy emberre lesz szükség. Persze selejtet fog gyártani, mert azon van a haszon. Régen egy cipész talán két cipőt tudott megcsinálni naponta, de még emlékszem a gyermekkori cipőimre, a testvéreim sem tudták elhordani ahogy nőttek a lábaink. igaz évente el kellett vinni a suszterhoz talpaltatni. Ma egy cipő ritkán bír ki egy szezont. Viszont kis túlzással emberi kéz érintése nélkül előállíthatjuk. Azért láttam néhány filmet arról is, hogy a csirkegyárban miként dolgoznak emberek robotként. Tehát mint ahogy a világon mindenhol tapasztalható, sok embernek egymozdulatos feladat jut a megélhetéshez. Még nem tudják, esetleg nem éri meg, robozizálni, vagy lehet, hogy csak azért mert már ma is túlszaporodott az emberiség, és az éhséglázadások elkerülésére, valamilyen feladatot kell adni a többségnek. Az oktatás valószínűleg hozzá kezd igazodni az elvárásokhoz. Mivel nem születünk egyenlő képességekkel, a könnyebben tanulók közül, akinek van némi kombinációs készsége, abból valamilyen, a közjóért tevékenykedő dolgozó lesz. Ide férne a Mörfi törvény “Aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja, és aki tanítani sem képes majd irányítja”. A többségnek természetesen az egymozdulatos feladatok jutnak, vagy valamilyen, a többi embert kiszolgáló munkát kaphat, képességei szerint. Ezért is kéne szerintem emelt óraszámban az erkölcstant a testnevelést és az éneket tanítani, mert ha egészségügyi kereskedelmi, vagy szórakoztatóipari, tehát nehezen robotizálható területre kerül, képességei, és emberi hozzáállása alapján, nekik az együttérzés, a jó fizikai állapot, és a kellemes orgánum lesz a kenyéradójuk. Tehát a Jóisten tegyen igazságot, hogy tanítani kell-e az embereket nagyon széle ismeretanyagra, vagy kiderítve képességeiket, a legjobb speciális képzésben részesíteni, felkészítve az élethosszig tartó robotra. Mindenesetre a lehető leghosszabb oktatási időt kell alkalmazni, hogy az elérhető legkésőbbi időpontban lépjenek ki a munka világába. Kérdés csak az, hogy a politikusok és a tulajdonosok (kapitalisták) mikor lesznek képesek kompromisszumot kötni, a társadalmi össztermék arányosabb elosztására, hogy mindenki legalább ahhoz hozzá jusson, ami a testi és lelki igényeit közel átlagosan kielégíti. Ha megvan, hozzá lehet igazítani az oktatást.

      Reply
      • digipenna

        Én nagyon bátornak tartom, aki az oktatásra, és azon belül a szakképzésre fókuszál. Bár nem értek egyet mindenben szerzővel (Gyarmathy Éva), de írása hozzájárul ahhoz, hogy a véleményem tisztuljon. Kár, hogy a szakoktatás kérdése iránt, pusztán egy szűk réteg érdeklődik, ami megnyilvánul a kommentek számában is.

        Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.