Fotó: Móricz-Sabján Simon (Népszabadság)
Kedves Kollégák!
Mikor Pukli István (vissza)írt a KLIK levélre, melyben kérte a migráns gyerekek statisztikájával kapcsolatos pontosítást, a levél tökéletes volt: igaz és vitriolos.
Benne volt az a gondolat és elkötelezettség, etika, aminek migráns ügyben egy pedagógust jellemeznie kell. Mostani hátralépését tiszteletben tartva, mást gondolok a kérdésről.
Ugyanis ebben a kérdésben a Tanítanék nem „politizál”, ha tüntet, protestál a kormányzati politikával szemben, hanem a pedagógus szakmai lelkiismerete szerint tesz. Elutasítja azokat az antihumánus eszméket és technikákat, melyek polgártársaink, a fiatal nemzedék aljas indulatainak felkorbácsolásánál többet nem szolgálnak, azt viszont igen. Ráadásul a nemzet nevében, a mi nevünkben tesz így.
Bizony, itt az ideje annak, hogy legalább a legalapvetőbb emberi dolgok kérdésében állást foglaljon a legalapvetőbb emberi dologgal, a neveléssel foglalkozó pedagógusok mozgalma. Ha ugyanis a nagy nemzeti egyetértésben saját deklarált elveivel szemben nem szólalna meg, akkor azt politikai szándékból tenné. Ezért hallgatna. Viszont ha egy tisztességes, némi tekintéllyel bíró szervezet foglal állást alapvető emberi kérdésekben, az orientál – ha másutt nem, a pedagógusok körében. Ha ezzel támogatókat veszít, az a kisebbik baj.
Mert a gyerekek szemébe kell nézni napról napra, óráról órára, és nem lehet a társadalomban oly széles körben elfogadott gyűlöletet kommunikálni akár a hallgatásunkkal.
Nem Orbánról és a rendszeréről van már régen szó: ez a kérdés nem megoszt, hanem megmutat. Ha tetszik: felmutat.
Valami mélyen emberit. Valami mélyen embertelent.
Orbánék könnyűnek találtattak. És a mi mozgalmunk?
Barátsággal:
Puskás Aurél
