Gyarmathy Éva: A digitális kor és a sajátos nevelési igényű tehetség

Forrás: http://www.jgypk.hu/mentorhalo/wp-content/uploads/2015/09/Gyarmathy-Eva1.png

A cikk eredetileg a http://www.diszlexia.hu/ oldalon jelent meg.

„A digitális kor újrarendezi a képességeket, és megváltoztatja az értékek egy részét. Az oktatási rendszer a változásokat alig követi, így egyre több gyerek kap diagnózist, ahelyett, hogy képességeinek megfelelő tanítást kapna. Közülük sokan kiemelkedő képességekkel rendelkeznek. Ugyanazok a jellemzők, amelyek a diagnózisokra okot adnak, számos kiemelkedő alkotó életrajzi adataiban megtalálhatók. A kiemelkedő tehetségek teljesítménye nem feltétlenül egyenletes, mert a szokásostól eltérő észlelés és reakció jellemzi őket, amely gyakran teljesítménybeli és beilleszkedési zavarokhoz vezet. A digitális kor kultúrája által változó képességek sok tekintetben a kiemelkedő tehetségek sajátosságai felé alakulnak. Két lehetőség van: egyre több tehetség vagy egyre több diagnózis születhet.”

[…]

A digitális korban megint változik az információfeldolgozás. A korábbi elemző, lépésről lépésre történő feldolgozás mellett egyre nagyobb szerepet kap az egészleges, téri-vizuális feldolgozás. A technikai eszközök lehetővé teszik, hogy a gyorsan, sok információt hordozó téri-vizuális ingerekre épüljön az információátadás. Ehhez alkalmazkodik az agyunk is.

A Z EMBERI AGY MŰKÖDÉSÉNEK ÁTALAKULÁSA

Az emberi agy képlékeny, nyitott, tapasztalatfüggő rendszer. Adott idegrendszeri lehetőségek megjelenése a környezeti hatások függvénye. A külső ingerek erősen befolyásolják a képességek fejlődését az ember egész életén át.

Gerontológiai vizsgálatok mutatják, hogy még az idős emberek idegrendszerének működése is átalakul. Akik rendszeresen interneten böngésznek, nagyobb rövidtávú memóriával rendelkeznek, mint azok, akik ezt a technikát nem használják. A döntéshozatali és probléma-megoldási régiókban nagyobb aktivitás mutatkozik. Ennek megfelelően alakul az idegrendszer működése (Small, Vorgan, 2008).

Marc Prensky (2001) digitális bennszülötteknek nevezte azokat az egyéneket, akik abban a korban születtek, amikor a digitális technika már a háztartások részévé vált. Azok, akik ennek előtte szocializálódtak, a digitális bevándorlók. Ez utóbbiak idegrendszerére is erőteljes működésváltoztató hatással van a megváltozott kultúra, de az alaphuzalozás még a lineáris, egymásutáni gondolkodást kívánó korszakban történt.

A digitális bennszülöttek könnyen dolgozzák fel a változó információkat, sokkal gyorsabban hoznak döntéseket, mint a digitális bevándorlók, viszont a módszeres, pontos, rendszerben történő gondolkodás terén gyengébbek.

[…]

Az írásbeliség megerősítette a logikai-elemző gondolkodást. A digitális korban a vizuális feldolgozás, az egészleges, átfogó, intuitív megközelítés kezd erősödni. A változás iránya lényegében ellentétes azzal, ami az alfabetikus írás kialakulásakor történt. A részletekre irányuló, elemző gondolkodás háttérbe szorul. A bal agyfélteke erős dominanciája, amely a beszéddel, majd az írásbeliséggel jelentősen növekedett, most csökkenni látszik.

A bal agyféltekéhez tartozik, a lépésről lépésre történő feldolgozás. A viszonyokat, részleteket kezeli. Olyan funkciók kapcsolódnak a bal agyféltekéhez, amelyekben meghatározó az egymásutániság: beszéd, írás, olvasás, számolás, logika, mind a részek megfelelő illesztését kívánják.

A jobb agyfélteke az információkat egészlegesen, egyidejűleg kezeli. Ezért ide kapcsolódnak a téri-vizuális képességek, a zene értése, a képzelet, a humor. Gyorsan hoz megoldásokat a jobb agyfélteke, mert automatikusan összerak a rendelkezésre álló részletekből egy megoldást – képet, ötletet, döntést, fogalmat.

A digitális bennszülöttek kiegyenlítettebb dominanciára tesznek szert. A beszéd, az írásbeliség, a verbalitás növeli a bal agyfélteke erejét. A sok vizuális információ feldolgozása a jobb agyféltekét erősíti.

[…]

Az iskola azonban nem veszi figyelembe ezt a változást, és olyan elvárásokat támaszt a tanulókkal szemben, mintha semmi nem változott volna. Egyre több diák nem tud megfelelni az elvárásoknak, egyre nő a sajátos nevelési igényekkel küzdőnek minősítettek száma. Hamarosan ráébrednek a szakemberek, hogy megváltozott képességei miatt valamilyen mértékben az összes digitális bennszülött sajátos nevelési igényű, vagyis ennek megfelelő tanításra van szükség, és nem címkézésre.

Mindezen változások közepette azok a gyerekek, akik valóban kisebbséget képeznek képességbeli jelentős eltéréseik miatt, és valóban sajátos nevelési igényűek, még nehezebb helyzetbe kerültek, pedig sokan kiemelkedő teljesítményekre lennének képesek.

[…]

Albert Einstein, akinél életrajzi adatok alapján valószínűsítették a diszlexiát (Kantha, 1992), későn kezdett beszélni, és nagyon muzikális volt. Feltételezhető a jobb agyfélteke erőteljesebb működése. Teljesítményei igazi kreatív teljesítmények.

Nem hozott létre új fizikai tényeket. A mindenki rendelkezésre álló tényeket rakta össze másképpen. A Nobel-díj bizottság alig tudott dönteni, melyik elméletére adja a díjat, annyiféleképpen sikerült ez.

Agatha Christie, a krimi királynője is diszlexiás lett volna, ha ma jár iskolába (Osvát, 1994). A jobb agyféltekei feldolgozás ereje nála is lehetővé tette, hogy ugyanazokat a tényeket különbözően illessze egybe, és így sokféle megoldást ajánljon fel az olvasónak. (Míg végül egy addig fel nem fedett megoldás fut be.)

A figyelemzavar a figyelem kontrolljának gyengesége, nem a figyelem hiánya. Az ilyen egyén főleg arra nem tud figyelni, ami előtte van, mert közben más ingerek elvonják. Gyakran a belső képekben merül el, amit álmodozásnak minősít a külvilág. Frank Lloyd Wright a neves építész annyira el tudott merülni ábrándozásaiban, hogy kiabálni kellett hozzá, hogy felfigyeljen (Secrest, 1992).

A kreatív tehetség olyasmit is észrevesz, amit más nem, és ha megtalálja a tárgyat, akkor figyelmét erre szűkíti be. Cramond (1995) az agyi struktúrák, kognitív feldolgozás, temperamentum összevetésével vizsgálta a hiperaktivitás/figyelemzavar és kreatívitás kapcsolatát.

Egyezéseket talált, mint például: neurobiológiai anomáliák, jobb agyféltekei dominancia, magas figurális kreativitás, perifériális ingerek használata probléma megoldás során, élménykeresés, érzékenység és erős reakciók.

Számos tudós, politikus, művész életrajzi adatai utalnak valamilyen neurológiai eredetű teljesítményzavarra. Thomas Alva Edison (Száva, 1969) és Nikola Tesla (Cheney, 2001) életrajzából kiderül, gyerekkorukban a tanulási zavar, hiperaktivitás/figyelemzavar jeleit mutatták.

[…]

Több nagy alkotót értelmi fogyatékosnak vagy gyenge képességűnek tartottak, mert az átlagos elvárásoknak nem tudott megfelelni. Thomas Mann háromszor bukott meg, James Wattot nehézkesnek és ostobának tartották (Polgár, 2008). Pablo Picasso feltételezhetően diszlexiás és diszkalkuliás volt, de akkoriban értelmi fogyatékosnak tartották.

Magyar példa is van az iskolai készségeknek a tehetségtől való függetlenségére:

„Nekem pl. végtelenül nehéz felfogásom volt; gyermekkoromban szinte semmilyen – 6, 7 esztendős koromban a legnagyobb fáradsággal sem tudtak megtanítani még olvasni sem, úgyhogy akkor közel voltam ahhoz, hogy ‘grófi trotli’-nak tartsanak. Nagyon nehezen tanultam, nem értettem meg semmit; tulajdonképpen igen rossz diák voltam…”  (Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához 1857. november 6.)

[…]

A teljes cikk idekattintva olvasható.

R. Szabados Tamás: Modern ​harcművészet az iskolai oktatásban – könyvajánló

Sokszor ​beszélnek a harcművészet filozófiájáról, de kevesen tudják, hogy ez valójában mit takar. A harcművészet ugyanis alapvetően mozgássorokba kódolva adja át a tanításokat, amit nem bemagolni és felmondani, hanem átélni kell. Ugyanakkor a hagyományos harcművészetek világosan megfogalmazott oktatási-, nevelési célokkal rendelkező pedagógiai rendszerek – csak ez a tény feledésbe merült az elmúlt százötven év során.

Szabados Tamás írja:

Ezt a könyvet azoknak ajánlom

• akik a harcművészet szellemi hátterét keresik,
• akik a személyiségfejlesztés eszközének tartják a harcművészetet,
• akik megkérdezik maguktól, miért verjük össze hétről-hétre egymást,
• akik működő életstratégiát keresnek.

Continue Reading →

Civilek a Parlamentben

Fotó: Németh András Péter

Részletek Görög Mása írásából, amely a Civiltavasz honlapon jelent meg.

[…]

Aki követi a Civiltörvény módosításával kapcsolatos eseményeket, az tudja, hogy civil szervezetek sokasága fogott össze, hogy a kormány vonja vissza ezt a felháborító tervezetet, békés tüntetésen, petícióban követeltük, hogy vegyék figyelembe a véleményünket. (Mert azt mondani sem érdemes, hogy ezzel a módosítással kapcsolatban sem történt semmiféle társadalmi egyeztetés a érintettekkel. Kimondani is szörnyű, de ezt már szinte megszoktuk, meg sem lepődünk.) Emiatt jött létre a Civilizáció szerveződés is, aminek FB oldala bátran like-olható, követhető, ha érdekel, hogyan tovább, vagy csatlakozni szeretnél, szeretnétek.

[…]

kedden reggel ott találkoztunk a Parlament előtt, – s bár voltak kételyeink, hogy bejutunk-e az épületbe -, de 11.00 óra előtt, amikor kezdődött a bizottság ülése, végül mindannyian a teremben vártuk az ülés kezdetét. Rajtunk – a pulóverünk alatt – a Civil szíves egyenpólónk, táskánkban a transzparensek.

A terembe való belépéskor minket fogadó – kulturált és előzékeny – terembiztosok a biztonság kedvéért hosszan ecsetelték a parlamenti ügyrend szerinti viselkedési szabályokat, köztük többször kiemelték, hogy fotót telefonokkal semmi esetre sem lehet készíteni, és semmilyen tetszésnyilvánítás hanggal vagy papírral (hm) nem elfogadott, majd jó munkát kívántak. El kell mondanom, hogy mind a terembiztosok, mind a házőrség végig nagyon kulturáltak és tisztességesek voltak. Hozzáállásukért köszönet!

Hát ezek meg mit keresnek itt? Hatalmi magánszám 1.

11.00-kor a függöny fel, a darab kezdetét vette. Először pár gyors beadványt szavazott meg a bizottság, majd hirtelen egy kis fülbesugdosás, és a bizottság elnöke, Rubovszky György számára kiderült, hogy porszem került a gépezetbe, zavar a rendszerbe, civilek a jól őrzött helyhiányos terembe. „Aljas módon kijátszották a rendszert, és ennek következményei lesznek arra nézve, aki segítette a bejutásunkat,” – fenyeget meg először a – pozícióját történetünk alatt még oly sokszor fegyverként és pajzsként használó – bizottsági elnök. Első komoly színre lépésének csúcspontja, hogy bejelenti, a parlamenti törvény és önmaga által önmagára ruházott bizottsági teljhatalma és jogköre alapján a következőkben 3 főben fogja maximálni a bizottság látogatóinak számát. Hogy ezzel egyébként a nyilvánosság és az állampolgárok jogai sérülnek, láthatólag nem érdekelte, vagyis elengedte a füle mellett. Ez a szelektív nagyothallás még többször megjelent történetünk folyamán.

[…]

Miután a számunkra indifferens napirendi pontok befejeződtek, sor kerül „A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról” szóló törvénytervezet módosítójavaslatainak vitájára. Ekkor a teremben a falnál eddig ülve szemlélődő civilek felállnak, és egyforma pólóban, magyar és EU-s zászlót, valamint „Nem a civilek megbélyegzésére” transzparenseket a magasba tartva csöndben elindul a tiltakozás. Rubovszky elnök úrnak újabb alkalma van a nagyjelenetre. Felszólít, lerenitensez minket, hívja a terembiztosi szolgálatot, hogy vezessenek ki, akik tisztességesen teszik a dolgukat, felkérnek és felszólítanak, majd az elnök kérésére hívják a házőrséget. Mivel mi még mindig csöndben állunk, a változás pusztán annyi, hogy közben megjelentek a Szót kérünk” és a képviselőket egyenként felszólító táblák, hogy „XZ – képviselő neve (párt neve) ne szavazza meg a civiltörvényt!.

Rubovszky György 12.00 óráig felfüggeszti az ülést, „amíg ezt a cirkuszt csináljuk”.

[…]

Az egész abszurdot Szabó Szabolcs élőben közvetíti, az Indexen pedig egyre többen követik (ahogy azt tőle mi is megtudjuk). Tiszta 21. századi börleszk, a mi hétköznapi valóságunk. (A videók megnézhetők itt az események részletes leírásával egyetemben.)

[…]

Az Igazságügyi bizottság elnöke ugyanis láthatóan azon kívül, hogy önmaga pozíciójával rendkívül elégedett volt, rettenetesen unta az egészet, rendre összezavarta a sorrendet, hogy kit mikor kell kérdeznie és megszólalni engednie, ám bizton tudta és képviselte, hogy ellenzékiek és főleg nők itt aztán ne nagyon beszéljenek. Megszavaztatta, hogy Szabó Tímea kapjon-e szót (nem kapott), Széll Bernadettnek, mint frakcióvezetőnek, ugyan kénytelen volt hozzászólásokat engedélyezni, ám végül megunta, és megvonta tőle a napirendi pont alatt a megszólalás lehetőségét.

-Miért ? – hangzott a kérdés.
-Mert mindig ugyanazt mondja, – szólt az elnöki válasz.
– Ehhez jogom van, akár ötvenszer is elmondhatom.

No, és akkor itt jött a katarzis, mert itt derült ki, hogy bizony tud rendesen is olvasni Rubovszky György, ha akar, mert a házszabályt valószínűleg fejből tudó jegyzőkönyvvezető hölgy az orra alátartotta azt, hogy felolvashassa a passzust, ami indokolja, ugyan miért is vonhatja meg a szót az ellenzéki képviselőtől Rubovszky. No, ezt a két passzust (amit egyébként a hölgy kívülről mondott vele hangtalanul, mint egy szorongó anya, mikor a gyereke szaval az óvodában), hibátlanul elolvasta, közben gondolom megvilágosodott, hogy ja, hát ezért is.

[…]

Mi a baj a civiltörvénnyel?

Szögezzük le, hogy a még most érvényben lévővel éppen hogy semmi. A tervezett módosításokkal már annál több. Mert hogy a Civil törvény három fideszes képviselő által beadott módosítása eleve prekoncepcióra épít, – mármint hogy a külföldről támogatott civil szervezetek külföldi érdekeket szolgálnak, és nem számolnak el a kapott támogatásokkal rendesen . Ezt a maguk által is tudottan hamis állítást egyszerűen tényként kezelik, és azonnal megoldást is találnak rá. Törvényileg megbillogozzák, megbélyegzik ezeket a szervezeteket, hogy aztán ugyanezzel a laza mozdulattal ezt a billogot 3 évre prolongálják abban az esetben is, ha mondjuk az adott szervezet már nem kap egy árva fillér ilyesfajta külföldi támogatás sem. Vagyis a letöltött büntetésed után még 3 évig nem kapsz „jó magyar civil” erkölcsi bizonyítványt, így viseled magadon a megkülönböztető jelzéseket. Mert minden kiadott anyagra, weboldalra és egyéb nyilvános felületre ezt a megkülönböztető jelet fel kell tenni, hogy mindenki láthassa és érzékelje, aki ilyen szervezetet támogat, azzal jóban van, hogy velük közösséget vállalva maga is belepottyan a Soros csapdájába, és jó esetben csak önön lelkiismeret furdalásától gyötörtetik, ha a következő törvénymódosítással nem szabnak ki majd a támogatókra is valamilyen büntetést. Mert pontosan tudjuk, hogy a támogató vállalkozások, vállalatok jelentős része kormányfüggő, így aztán ki is merne ily szalonképtelen szervezeteket – ügyeket támogatni. Hisz nyilvánvaló, hogy a kormány célja ezzel a törvénnyel elhallgattatni és ellehetetleníteni minden olyan kormánykritikus hangot, melynek bármilyen hatása lehet a következő választásokra, vagy egyáltalán a közvélemény – tehát az emberek – gondolkodására egyszerűen azzal, hogy más szempontokat és értékeket kínálnak számukra. Vagyis a most benyújtott módosítási tervezet egyszerűen aljas, antidemokratikus, megkülönböztető és megbélyegző, s tisztán láthatóan nem a civil szervezetek által szolgált társadalmi csoportokat és a társadalom valós szükségleteit, hanem alantas politikai önérdekeket szolgál. Egyszerűen embertelen és diszkriminatív, vagyis alaptörvény ellenes (ha már alkotmány híján alkotmányellenes nem tud lenni). Mivel ezek a szervezetek eddig is tökéletesen átláthatóak voltak, gazdálkodásukról jelenleg is bárki bármikor képet kaphat, beszámolójukat bárki elolvashatja, kinyomtathatja, így azt a manipulatív érvet, hogy csak az átláthatóságot szeretné a kormány biztosítani, nyugodtan felejtsük el, mert ami eddig is megvolt, az eddig is megvolt mindenféle billog nélkül.

[…]

A teljes cikk idekattintva olvasható

Az Európai Bizottság válasza a nemzeti konzultációra

A magyar kormány 2017 áprilisában „Állítsuk meg Brüsszelt!” címmel indított hat kérdést érintő nemzeti konzultációt, amelyet valamennyi magyarországi háztartásba eljuttatott. A konzultációban számos olyan állítás szerepel, amely nem felel meg a tényeknek, illetve rendkívül megtévesztő. Az Európai Bizottság szilárd tények alapján kívánja tisztázni a szóban forgó kérdéseket. Az Európai Unió soha nem „Brüsszelről” szólt, hanem egy olyan projektről, amelyet a tagállamai irányítanak és alakítanak. Ezen tagállamok mindegyike – ideértve Magyarországot is – egyoldalúan és demokratikusan döntöttek úgy, hogy erre az útra lépnek. Minden egyes tagállam – ideértve Magyarországot is – a közösen hozott döntésekért vállal felelősséget, illetve részesül azokért előnyben. Continue Reading →

CEU – tények és információk tudni vágyóknak

Az alábbiakban két, fontos írást közlünk a CEU-ról.

Az első Máté András (ELTE Logika Tanszék, tanszékvezető, egyetemi docens) összefoglaló ismertetése, a második pedig  Papp Dóra írói blogjáról való (http://doracraiban.blogspot.hu/), amit első sorban diákoknak írt, de igazából minden érdeklődőnek érdekes lehet.

Continue Reading →

A legfontosabb tudnivalók az iskolák egyházi fenntartásba adásáról – SZÜLŐK figyelem!

Figyelem! A nevelési-oktatási intézmény egyházi fenntartásba adásával összefüggésben a SZÜLŐKNEK nem csupán véleményezési, hanem DÖNTÉSI jogkörük van, azaz, ha a szülők több mint fele nem támogatja az átadást, arra nem kerülhet sor. 

Néhány fontos rendelkezés a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényből: 

Continue Reading →

Állj ki Aleppó mellett, mondj nemet a mészárlásra!

aleppo

Óránként jönnek a hírek arról, hogy Aleppóban civileket mészárolnak le, lőnek le, bombáznak porig. Folyamatosan jönnek az utolsó kétségbeesett Facebook és twitter üzeneteket a helyi civilektől, akik csak élni akarnak. Demonstrációnkkal szeretnénk üzenetet küldeni az aleppóiaknak, hogy halljuk őket és velük vagyunk.
Emellett Oroszország kormányára kívánunk nyomást gyakorolni, hogy fejezezze be az illegitim és gyilkos Asszad rezsim támogatását, a nemzetközi közösség pedig ne nézze ezt tétlenül csöndben!
Gyere ki te is, állj ki Aleppó mellett, ne törődj bele a hallgatásba, mutassuk meg, hogy nem lehet a XXI. században ártatlan embereket csöndben, következmények nélkül megölni.

Az ENSz Biztonsági tanácsának határozata itt olvasható angolul

Zsohár Zsuzsanna videó felhívása itt látható

Beszámoló a Tanítanék Mozgalom és a Hívatlanul Hálózat szervezésében megrendezett 3. Kockástalálkozóról

HIVATLANULtanitanek_logo

A budapesti Zöld Kakas Líceum és az ózdi Van Helyed Alapítvány után Szegeden találkoztunk 2016. december 10-én. Meghívott vendégeink, munka- és szervezőtársaink: a szegedi Motiváció Műhely, a Szülői Összefogás, a Független Diákparlament voltak. Bemutatkozásukat, módszertani bemutatójukat kötetlen beszélgetés, tervezés követte. A vitaindító a helyben alakuló összefogást ismertette.

A Motiváció Műhelyhez tartozó tanodát Kelemen Valéria és Makádi Balázs társaságában Szűcs Norbert mutatta be, aki beszámolt a kiindulást jelentő hallgatói mentorprogramról, melyet a szegedi egyetem oktatói kezdeményeztek egy gettóiskola felszámolásakor, 2007-ben. A programban azóta körülbelül 300 hallgató vett részt, a hátrányos helyzetűek segítésén kívül tehát a program a társadalmi szemléletformálásban is fontos szerepet játszik. Míg hallgattuk, hogyan született meg a Motiváció Tanoda, óhatatlanul eszünkbe jutott, az idei hírhedt tanodapályázat ürügyén akadt, aki a tanodák létét kérdőjelezte meg – miért kellene pénzt a tanodákba ölni az iskolák helyett? Itt és most hangsúlyt kapott a sajtóban válaszképpen feltett viszontkérdés: kellenek-e iskolák? A tanoda nem egyszerűen a lemaradók felzárkóztatásának tere, hanem közösségi tér, egy olyan közösségé, ahol nem az adott hierarchia működtetése és az előírt tudnivalók átadása a cél, hanem az egyéniség kibontakoztatása egy sokszínű közegben, ahol nincs alá- és fölérendeltségi viszony, nincs kényszer, van viszont valódi tudás, eszköz, motiváció, figyelem. A módszer, a szemlélet működik és átvehető. A tanodába járni szeretnek a gyerekek. A tanodára nagy szükség van, az iskola vagy változik, vagy eltűnik ennek a századnak a süllyesztőjében. Ez akkor is nagy valószínűséggel így van, ha még mindig akadnak remek iskolák és pedagógusok. Ők ugyanis a kivételek. Utolsó hősök, akik állnak a vártán.

A Független Diákparlament képviseletében Tarnay Kristóf ismertette, a diákok milyen bámulatos arány- és demokráciaérzékkel működtetik a Független Diákparlamentet. Szülők, pedagógusok és öregdiákok is lehetnek képviselők, ügyelnek a nemek arányára és demokratikus úton megfogalmazott markáns véleményüket tudatják az oktatási kormányzattal.

Erdélyi Eszter a vitaindítóban elmondta, hogyan alakul az összefogás Szegeden. Szerveződnek a KT-k, az egyre mostohább körülmények között elsősorban érdekvédelemre. Kapcsolatokat építenek diákok, szülők és pedagógusok. Mészáros Imre, aki szintén részt vesz a KT-k megerősítésében, elmondta, hogy a kollégák tavasz óta választ vártak a Tanítanék Mozgalomtól. A lelkesedés lelohadt, a fáradt, fásult emberek dolga csak szaporodott, a túlélés is nehéz és joggal féltik az állásukat. A Tanítanék nevében Sulyok Blanka és Lukács András kért elnézést, a körök lassan, de biztosan szerveződnek, nagy szükség van a helyiek tudására és önszervező képességére.

Végül Sulyok Blanka meghirdette a december 19-i gyertyagyújtási akciót, majd Tóth Katalin az ehhez kapcsolódó országos fekete-kockás napot.

Köszönjük mindenkinek a munkát, figyelmet, köszönjük, hogy nem adjuk, nem adjátok fel és nem utolsósorban köszönjük B. Molnár Béla fotóit.

Az eseményt a  helyi tévé is rögzítette.

A Hívatlanul Hálózat nevében:
Lázár Júlia

Puskás Aurél levele (nem csak) pedagógusoknak

Fotó: Móricz-Sabján Simon (Népszabadság)

Fotó: Móricz-Sabján Simon (Népszabadság)

Kedves Kollégák!

Mikor Pukli István (vissza)írt  a KLIK levélre, melyben kérte a migráns gyerekek statisztikájával kapcsolatos pontosítást, a levél tökéletes volt: igaz és vitriolos.

Benne volt az a gondolat és elkötelezettség, etika, aminek migráns ügyben egy pedagógust jellemeznie kell. Mostani hátralépését tiszteletben tartva, mást gondolok a kérdésről.

Ugyanis ebben a kérdésben a Tanítanék nem „politizál”, ha tüntet, protestál a kormányzati politikával szemben, hanem a pedagógus szakmai lelkiismerete szerint tesz. Elutasítja azokat az antihumánus eszméket és technikákat, melyek polgártársaink, a fiatal nemzedék aljas indulatainak felkorbácsolásánál többet nem szolgálnak, azt viszont igen. Ráadásul a nemzet nevében, a mi nevünkben tesz így.

Bizony, itt az ideje annak, hogy legalább a legalapvetőbb emberi dolgok kérdésében állást foglaljon a legalapvetőbb emberi dologgal, a neveléssel foglalkozó pedagógusok mozgalma. Ha ugyanis a nagy nemzeti egyetértésben saját deklarált elveivel szemben nem szólalna meg, akkor azt politikai szándékból tenné. Ezért hallgatna. Viszont ha egy tisztességes, némi tekintéllyel bíró szervezet foglal állást alapvető emberi kérdésekben, az orientál – ha másutt nem, a pedagógusok körében. Ha ezzel támogatókat veszít, az a kisebbik baj.

Mert a gyerekek szemébe kell nézni napról napra, óráról órára, és nem lehet a társadalomban oly széles körben elfogadott gyűlöletet kommunikálni akár a hallgatásunkkal.

Nem Orbánról és a rendszeréről van már régen szó: ez a kérdés nem megoszt, hanem megmutat. Ha tetszik: felmutat.

Valami mélyen emberit. Valami mélyen embertelent.

Orbánék könnyűnek találtattak. És a mi mozgalmunk?

Barátsággal:

Puskás Aurél