One thought on “Beszámoló a szakszervezeti találkozóról

  1. Nyíri András

    Az érintett szakszervezetek mostani találkozója nem volt képes beteljesíteni a legfőbb elvárást, amely az együttes fellépést, a szakmai összefogást, az iskolahasználók önvédelmi pozícióinak erősítését szorgalmazta volna. Ennek sürgető jellege miatt vettem részt ezen a “közönségtalálkozón” és fordultam várakozással a dolog elébe. A meeting azonban egyértelművé tette előttem, ennek – ezidőszerint – befellegzett.

    Lehet tudni, a közoktatás államosításának ez a mostani verziója nem egy újabb reformpróbálkozás, hanem egy ágazati érdekeket is negligáló diktátum érvényre juttatása. Ennek elvi megalapozását a projektgazdák nem óhajtották szakmai érvekkel alátámasztani. Eszük ágában sem volt. Ugyanakkor minduntalan hozzáfűzik, ennek a nagy projektnek a teljes körű értelmezése meghaladja a szakmabeliek céhes kompetenciáit. Nem elég pedagógusnak lenni, hogy felfogjad, mi miért történik körülötted. Vannak persze korábbi sémáink, hogyan kell a magasabb rendű dolgokat helyesen felfogni és felnőni a feladathoz. Az új időszámítás, a történelmi cezúra, az őrségváltás feladatai stb. nem kis dolgok.

    Döbbenetes volt a tapasztalat, hogy a PSZ (és az oktatási vezetőket tömörítő érdekcsoport) vezetője következetesen betámadásnak, saját törekvéseik befeketítésének, egyenesen rágalmazásnak titulálta a velük nem azonos platformon lévő társszervezet (PDSZ) “viselkedését”. Eszerint az a körülmény, hogy más szereplők eltérő ütemben és modorban gondolkodnak a tennivalókról, vagyis eltérő stratégiai alapállást követnek, az nem kiegészíti, hanem lejáratja és “üti” a mi álláspontunkat, az egyszerűen frusztráló. Legfőképpen annak, aki ezt csakis ily módon hajlandó felfogni. Szomorúan hallgattam Galló Istvánnét, aki erről az archaikus felfogásról tett tanúbizonyságot. Nem szívesen szítanám tovább a meglévő feszültségeket a két valamirevaló szakszervezet között, de kénytelen voltam konstatálni, hogy eszerint a pluralizmus csak addig terjed, amíg valaki felsorakozik mögöttünk, a többiek árulók. Egyoldalú tolmácsa sem szeretnék lenni az itt elhangzottaknak, de nem volt jó szembesülni avval, ahogy a PSZ vezető elutasította a PDSZ ajánlkozását valamiféle jövőbeli együttes fellépésre. Gyakorlatilag csapdaállításnak beállítva ezt a közeledési kísérletet.
    Itt tartunk.
    Nem értek egyet a PSZ stratégiával, de súlyos kritikámat, ha kifejteném, egy rivális, de egyenrangú félnek címezném. Ebbe itt természetesen nem megyek bele, csak egy kérdést tennék fel végezetül.
    A hivatkozás, hogy a PSZ tagságának mérete, összetétele, ebből következő cselekvési lehetőségei meghatározottak, helytálló és nem vita tárgya. Azon a ponton azonban valamelyest megbicsaklik a dolog, amikor a “fidesz-támogató” érdekcsoportra oly módon utal a PSZ, hogy nem tehet akármilyen lépést, ha nem akarja tagsága jelentős részének rokonszenvét elveszíteni. Rendben, ez is nagy körültekintést igényel. De hová tartozónak vesszük azokat, akik egy Pokorni-féle opponáló véleményt osztanak e nagy konglomerátumon belül? Úgy tűnik, őróluk valamilyen oknál fogva hajlandó nagyvonalúan megfeledkezni a PSZ vezető.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.