Az Összebeszélünk – I. Ifjúságügyi Kongresszus anyagai

logo

2014. október 30–október 31-én zajlott le az ELTE PPK-n (1075 Budapest, Kazinczy u. 23-27.) az Összebeszélünk – I. Ifjúságügyi Kongresszus, mely a fiatalokkal foglalkozó diszciplínák és szakmák közötti diskurzus erősítését és az ifjúságügy integratív megközelítésének elősegítését kívánta szolgálni. Teret adott az ifjúságügy: az ifjúságszociológia, pedagógia-kultúraközvetítés, ifjúsági szociális munka, ifjúságpolitika legújabb innovációinak bemutatására. Emellett hozzáférési lehetőséget biztosított a szakpolitikák célkitűzései, a tudományos nóvumok és a szakmai gyakorlat megismerésére, szembesítésére.

Íme az előadások, workshopok absztraktjai:

Kósa Eszter Ph.D: Kitörés az elszigeteltségből – Fiatalok szegénytelepeken és városi gettókban

Hazánkban egyre nagyobb számban, területen és egyre jobban elszakadva, leszakadva a társadalom többi részétől jönnek létre vagy süllyednek még mélyebbre már meglévő vidéki és városi zárványok. Ezeken a helyeken a szegénység, a munkanélküliség, a jó minőségű közszolgáltatásokból való kirekesztettség, a kilátástalanság, a rossz egészségi állapot és mindezek generációkon átívelő újbóli megjelenése különösen jellemző. A szegregált lakókörnyezetben élők között kiemelkedően magas a gyermekek és fiatalok aránya. Az ő kitörésük segítése az egyik legfontosabb társadalom politikai kihívás.

Salamon Eszter: Identitás- és jövőképépítés

A kutatók szerint az európai fiatalok mintegy 65%-a olyan foglalkozásokat fog űzni, amelyek ma még nem is léteznek. S miközben mintegy 5 millió fiatal munkanélküli és további 2,5 millió sem tanulni, sem dolgozni nem akar, aközben mintegy 2 millió állás betöltetlen. Meg kell-e tanulnia a mai európai fiataloknak – az amerikaiak számára természetes – mobilitást, a más kultúrákkal való együttélést, az idegen nyelven való kommunikációt? A workshop arra keresi a választ, hogy milyen feladatai, lehetőségei vannak a fiatalok kisebb vagy nagyobb közösségeinek saját jövőjük sikerének elősegítésében, mihez kell állami intézményrendszer és mihez az államtól függetlenül, de közpénzből finanszírozott civil szféra. S hogyan teremthető meg az egyensúly a társadalmi szolidaritás és a még elviselhető közterhek között, hogyan vonhatóak be, tehetőek érdekeltté a fiatalok a részvételi demokráciában saját jövőjükért?

Szebenyi Marianna: Egyenlőség az emberi méltóságban – az emberi jogi nevelés

A emberi jogi nevelés célja, hogy megértesse, befogadásra alkalmassá tegye az olyan kulcsfogalmakat, normákat mint: szabadság, igazságosság, demokrácia, esélyegyenlőség, diszkriminációmentesség. Olyan normákról van tehát szó, amelyet egyetlen működő közösség, társadalom sem nélkülözhet. Ennek érdekében a paradigma – amelyről a műhely ízelítőt ad – elősegíti az értő figyelem és kommunikáció, kritikus gondolkodás, együttműködési készség, közösségben való aktív részvétel kialakítását, valamint a felelősségérzet, nyitottság, empátia és szolidaritás, az emberi méltóság iránti érzékenység, önbecsülés, igazságérzet, a másság értékként való tisztelete mint attitűdök és értékek fejlesztését.

Janzsó Ádám: Konfrontatívan vagy asszertívan?

A műhely felütéseként arra próbálunk meg választ keresni, hogy az egyén, a közösség és a társadalom szintjén milyen stratégiák, válaszok lehetnek eredményesek a fiatalok véleményének kifejezésére. Hogyan lehet a fiatalok véleményét, érdekeit közvetíteni? Lehetséges-e a fiatalok széleskörű elérése, véleményük becsatornázása? Valóban az ifjúság jó részének véleménye tükröződik-e az érdekérvényesítés során, vagy csak egy szűkebb, aktív rétegé, és mi ennek az oka? A műhelymunka során megvizsgáljuk a jelenleg működő rendszereket, felépítésüket, és hogy a fiatalok mennyire érzik magukénak, mit tesznek ők maguk, hogy lehetnek hitelesek a képviselők, milyen rendszer lehet a leghatékonyabb?

Lénárd Sándor Ph.D: Mire lehet/ne jó az iskola?

A vitaindító előadásban először áttekintésre kerül, hogy milyen kihívásokkal, lehetőségekkel kell a mai közoktatási intézményeknek szembenéznie, benne a diákoknak, tanároknak, vezetőknek (pl. értékpluralizmus, elmagányosodás, tanulás értelmezés, új iskolai funkciók, stb). Ebben kiemelkedő szerepet kap az ifjúság demokráciához való viszonyulását erősítő vagy gyengítő tanulási környezet. Az előadás második része a közoktatási intézmények és pedagógusaik felelősségéről szól valamint jó megoldási módok, kreatív ötletek kerülnek bemutatásra (kapcsolat, kompetencia, autonómia).

Hámori Zoltán: Kötelező közösségi szolgálat, mint a helyi együttműködések motorja?

A Köznevelési törvény előírásai alapján 2016-tól minden középiskolás fiatalnak, ahhoz, hogy érettségi bizonyítványt kaphasson 50 óra kötelező közösségi szolgálatot kell végeznie. Miért is? Milyen hatása van ennek a fiatalokra, az iskolákra, a helyi civil szervezetekre? Mik az eddigi tapasztalatok? Hogyan válhat egy ilyen – meglehetősen sokat kritizált – előírás mégis a helyi együttműködések motorjává, vagy hogyan teheti tönkre azokat hosszútávra?

Gyarmathy Éva Ph.D: A magukra hagyottak nemzedéke – hogyan működhet az n-gen?

A technikai-természettudományos fejlődés gyorsuló ütemben változtatja meg a környezetünket, és a társadalom, pszichológia és pedagógia tudományok jelentős lemaradásba kerültek. Ezáltal lényegében a felnövekvő generációkat magukra hagyta a társadalom abban a megváltozott információs-kommunikációs közegben, amelyet a társadalmi intézmények legjobb esetben is gyanakodva, de leginkább elutasítással kezelnek. A digitális kultúrában a tudásszerzést támogató intézményeknek a korábbinál nagyobb jelentősége kell legyen, de csak a megváltozott környezethez illő formában. Ehhez szükséges a megváltozott környezet okozta megváltozott fejlődés figyelembevétele; a társas és önálló tudásszerzés útjainak befogadása és a kritikus gondolkodás kiteljesedése.

Kende Anna Ph.D: Csoportközi segítségnyújtás

Mi motiválhatja az embereket, hogy kiálljanak a saját csoportjukat érő kollektív hátrány ellen? És vajon mi lehet az oka, hogy ne a saját csoportjuk tagjaiért, hanem olyanokért álljanak ki, akik különböznek tőlük? Számos kutatás bizonyította, hogy a más csoportokért történő kollektív cselekvést ugyanaz mozgatja, mint amikor a hozzánk közel állókért állunk ki, de a felháborodáson túl, szükséges hozzá az együttérzés képessége is, amely megteremti a közös identitás alapját. Ez azonban nem feltétlenül jelent áldozatot a segítséget adó részéről, hiszen a csoportok közötti segítségnyújtásból ő is profitál. A társadalmi hierarchiák szempontjából nem mindegy, hogy a segítségnyújtás autonómiát elősegítő vagy függőséget erősítő formái jelennek meg a csoportközi helyzetben. S mi magunk mit tehetünk vajon azért, hogy a segítségnyújtás valós kollektív cselekvéssé váljon?

Földes Petra Ph.D. és Vincze Beatrix Ph.D: Életpálya-támogatás az iskolában – A kapunyitási pánik megelőzhető!

A megállíthatatlanul változó és differenciálódó képzési kínálat és munkaerőpiac, miközben a választás szabadságával kecsegteti a fiatalokat, végtelenségével, átláthatatlanságával óhatatlanul bénít és sokkol is, míg másokat a végtelen gyermekkor hamis illúziójába ringat. A szülői generáció egyszakmás, egyiskolás mintái használhatatlanná váltak; a fiataloknak immáron abban van szükségük támogatásra, hogy az élethosszig tartó pályaorientáció – lifelong guidance – folyamatában önmaguk kalauzává váljanak. Arra keressük a választ, hogy hogyan lehet perspektívát, eligazodási pontokat mutatni ebben az útvesztőben, segítve a fiatalok befelé irányuló, önismereti tapasztalatszerzését csakúgy, mint a kifelé irányuló, pályaismereti és munkaerő-piaci tájékozódását.

Rab Árpád: Az ismeretszerzés és az ismeretátadás új formái az információs társadalomban

Az infokommunikációs eszközök terjedése alapvető módon változtatja meg az információs társadalomban élők gazdaságát, kultúráját, kommunikációs mintázatait. A trendek és adatok jól láthatóan kirajzolják azt, hogy a fő irány a személyes, internetre kapcsolódó kommunikáció. Így a digitális kultúra hozadéka két jelentős trend: alapvetően és gyökeresen átalakulnak az információszerzés mintázatai, illetve elindult az értékek virtualizálódása. A válságok és változások közepette történő problémafelvetés során az információszerzés oktatásra és nevelésre gyakorolt hatását elemezzük, a várható munka és karrierlehetőségek fényében is. Külön kitérünk a gamifikációra, mint jelenségre is a területen.

Borda Balázs: Identitás-talanság?

Mit vesztettek el a mai fiatalok, hogy elvesszen az identitásuk? Miért mondja ma a felnőtt generáció, hogy a mai ifjúságnak nincs elég erős identitása a világnézet, a munka, vagy a szexualitás területén? Mi az, ami segíti, vagy éppen gátolja a fiatalok identitásának kialakulását? Vagy megint az történik, hogy egy felnőtt generáció nem érti a fiatalabb nemzedéket? A tudományos álláspont ismerete mellett a műhely a fiatalokkal végzett mindennapos, közvetlen kapcsolatra épülő munka során szerzett tapasztalatokat elemzi és e kettő összevetéséről, egy teljesebb valós kép kialakításáról is igyekszik számot adni.

Kiss Paszkál Ph.D: Jövőkép-telenség

A fiataloké a jövő, tartja a közkeletű vélemény. Az ifjúsággal foglalkozók és természetesen a fiatalok számára azonban egyáltalán nem szokatlan helyzet, hogy sokszor bizonytalan a jövőkép, hiányzik a motiváció, s a kitolódó tanulmányok éppen az ezzel kapcsolatos kérdések elhalasztására adnak jó lehetőséget, hogy ne kelljen feltétlenül a jövővel, a karrierrel, az egzisztenciateremtéssel foglalkozni. Sokan mégis már a főiskolai-egyetemi éveik alatt aktív keresők vagy önkéntesként dolgoznak. Nem fekete-fehér tehát a kép, a fiatal felnőttek nem haladnak kikövezett úton és nem is toporognak együtt a közepén. Érdemes tehát alaposabban elemezni, hogy a kilencvenes évek végére jellemző életcélok, amelyekben az önálló lakás, családalapítás előkelő helyen szerepelt, vajon ma is fontosak-e a fiataloknak. Meghatározó-e a pályakezdéssel kapcsolatos nehézségek okozta frusztráció, amelyről ma oly sokat hallunk? A diplomás pályakövetési adatok alapján alaposabban is megvizsgálhatjuk, hogy a felsőfokú tanulmányokból milyen út vezet a munkaerőpiacra.

Paksi Borbála Ph.D: Korfüggő függőségeink

A műhely olyan korosztályos mintázatot mutató függőségekkel foglalkozik, mint a droghasználat, a problémás játék- ill. internethasználat. A vitaindító előadás ezeknek a „fiatalos függőségeknek” két aspektusát érinti: foglalkozik egyrészt azok aktuális elterjedtségével, az elterjedtség mintázódásával, másrészt a megelőzésükre irányuló beavatkozások, ezen belül is elsősorban az iskolai prevenció helyzetével, lehetőségeivel. A függőségek „örök” társadalmi jelenléte mellett a szekció témájának aktualitását a vizsgált jelenségek epidémiájában és megelőzésében mért ill. észlelt tendenciák adják: a magyarországi kutatások ezen magatartások tekintetében az utóbbi években a fiatalok fokozódó érintettségét mutatják, az iskolai prevencióval kapcsolatos információk ugyanakkor a beavatkozások hozzáférhetősége, az alkalmazott megoldások és tematikus fókuszok vonatkozásában kedvezőtlen változásokat jeleznek.

Dúll Andrea Ph.D: Hol szeret lenni a serdülő? – A serdülőkori identitásalakulása kedvenc kamaszkori helyek tükrében

A serdülőkori fejlődési periódus az identitás alakulása szempontjából a legfontosabb. Valószínűleg ezért is a leghosszabb életszakasz, akár 10 évig is elhúzódhat. Mindennapi tapasztalat és környezetpszichológiai tény, hogy személyes és fontos környezeteinkkel kommunikálunk: részben a többiek felé küldünk számos üzenetet arról, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk, milyennek lássanak bennünket a többiek, részben pontosan ezekkel a folyamatokkal teremtjük is saját identitásunkat. A serdülőkor környezetpszichológiai szempontból is nagyon izgalmas: az identitáskrízis és a „ki vagyok én?” kérdésre adott válaszok alakulása jól követhető a serdülők környezethasználatának megváltozásán. Ezért is fontos megértenünk, hogy hogyan alakul a rend(etlenség) a serdülőkorban, milyen szerepe van a saját szobának, hogyan változik az iskola feladata, miért olyan fontosak a plázák és az együtt lógás.

Gyurkó Szilvia Ph.D: Áldozatok és/vagy elkövetők

A közvélekedéssel ellentétben a gyermekkori kriminalitást az áldozati és az elkövetői kör közötti jelentős átfedés jellemzi. Sok esetben nehéz elválasztani, hogy valójában kinek a „bűnéért” kell felelnie a gyereknek. Vannak, akik a sajátjukért, de vannak, akiket a családjuk, a közösség, vagy éppen azok helyett a rendszerek helyett vonnak felelősségre, amelyek nem tudtak jól (és időben) reagálni a gyermek szükségleteire. Ezért is nagyon fontos, hogy a média által torzított kép helyett valós tudásunk legyen a gyermekkori kriminális devianciáról.

Fazekas Anna: Vesztesek

2003-ban, az Új Ifjúsági Szemle debütáló számában jelent meg az Ifjúsági rétegek az ezredfordulón című cikk, amely az Ifjúság 2000 adatfelvételre alapozva az ifjúsági korosztályon belül 22 jellegzetes csoportot körvonalazott, ezen belül 7 vesztes csoportot azonosított. Az adatelemzés 2014-ben a Magyar Ifjúság 2012 adataira alapozva megismétlésre került. Az Ifjúsági rétegek 2012 szerint a Magyar Ifjúság 2012 adataiból 15 jellegzetes csoport volt felvázolható, amelyből 5 átlag alatti kulturális-pénzügyi-kapcsolati tőkével rendelkező csoport volt leírható. Van-e átfedés, van-e folytonosság a csoportok tekintetében? Melyek azok a csoportok, amelyek időben is jól azonosíthatóan vesztesek? Erről igyekszik provokálni a bemutató.

Szanyi-F. Eleonóra: Fiatalok közösségben

A vitaindító leginkább a fiatalok közösségi életével kapcsolatos attitűdökre, attitűdvizsgálatra fókuszál. Hogyan vélekedik a magyar lakosság a fiatalok közösségi részvételéről? Hogyan fest a fiatalok időmérlege, mennyire aktívak a formális és informális csoportok életében, milyen igényeik vannak az ifjúsági közösségekkel kapcsolatban, és milyen értékek mentén aktivizálhatók? Hogyan vélekednek a szülők ezen kérdésekről?

Domokos Tamás: Félúton?!

Az utóbbi évtizedben lezajlott változások új kihívások elé állították az ifjúsági szolgáltatások szervezőit, megváltozott igényekre, új technológiai környezetben kell egy olyan generáció felnőtté válását segíteni, amely már teljes egészében jogállami keretek között, alapvetően individuális orientációjú fogyasztói társadalom és piacgazdaság viszonyaira szocializálódott. A posztadoleszcens korba lépő millenniumi generáció sajátos szükségletei már nem csak a klasszikus korosztályi szolgáltatások újratervezését igényli, hanem teljesen új területeken is segíteni kell a fiatalok felnőtté válási folyamatát. Az ifjúságügynek nem csak a hagyományos eszköztárát kell megújítani, gondolkodásmódját frissíteni, hanem a felnőtté válás új dimenzióival is meg kell ismerkedni, ha sikeresen szeretné szolgálni a helyi közösséget és a társadalmi modernizáció folyamatát.

Trencsényi László Ph.D: A táborok ifjúságától a fesztiválok ifjúságáig

A XX. században a jó és kevésbé jóakaratú államok „asszisztenciája” mellett a családon, iskolán (egyházon stb.) kívüli szabadidőre ún. mozgalmak, szervezetek jöttek létre, amelyek jól-rosszul megfeleltek az állami, olykor „társadalmi” elvárásoknak (szerencsés esetben akár a serdülővilág saját kultúra- és közösségteremtő szükségleteinek is). Vajon a globalizáció, a posztmodern sokszínűség, a kapitalizmusbéli generációs csalódások, az államok tehetetlen cinizmusa, a technika beláthatatlan fejlődése, a gyerekek növekvő „jóléte” vagy éppen növekvő „rosszléte” volt-e domináns ágens abban, hogy a XXI. századra ezek a kezdeményezések elkoptak, diszfunkcionálissá lettek? Mi van helyette? Mi a mégis kitartók ethosza? Melyek a zsákutcák? Igaz-e az „egyszemélyes csoportról”, „nemzedéki magányról”, „közösséghiányos társadalomról” szóló bármelyik apokaliptikus vízió?

Tóbiás László Ph.D: Segítés, mint a társadalmon végzett munka és az ifjúságügy

A social work a világban mindig több akart lenni és többnyire több is lett, mint csak áldozatok, megakadt életek segítője. A családok, az egyének élete és a hagyományosan családokhoz kötött szükségletek változásai (régóta) szükségessé teszik például gyerekek, fiatalok és családjaik számára intézményes szolgáltatások biztosítását. Az idősek, a fogyatékossággal, tartós betegséggel élők számára nyújtott jóléti szolgáltatásoktól az különbözteti meg a gyerekekkel és fiatalokkal való foglalkozást, hogy annak mindig is része volt az öngondoskodás és a közösségben élés, a teljesjogú állampolgárság kompetenciái fejlesztésének támogatása, mint az ifjúságügy központi kérdése. Így az ifjúságügy nagyon fontos szemléletet és tapasztalatokat adhat át a társszakmáknak a társadalmi kihívásokkal való megküzdéshez, miközben a jóléti paradigmában értelmezve Önmagát, maga is erősödik szemléletében és módszereiben is.

Oross Dániel: A magyar fiatalok részvétele: közéletiség, apolitikusság

A fiatalok közéleti részvételének kialakulása egy soktényezős, komplex társadalmi folyamat, amelynek ösztönzőit elsősorban az ifjúságpolitikán, mint szakpolitikán belül kellene keressük. Az előadás a magyar fiatalok politikai részvételének folyamatára a fiatalokból kiinduló magyarázatokon – a vizsgált fiatalok érdeklődését, tudását és készségeit érintő kérdéseken – túlmenően a rendelkezésükre álló döntéshozatali fórumok felől közelít. Célja igazolni azt az összefüggést, ami a fiatalok részvétele és a számukra rendelkezésre álló, intézményesített részvételi lehetőségek között fennáll. Kiindulópontja, hogy minden részvételi cselekedet értelmezhető a résztvevő egyén valamint az őt mobilizáló struktúrák közötti interakcióként. A részvétel új arénáinak feltárásakor olyan helyi politikai intézményeket elemez, amelyek a helyi ügyekről való döntéshez szükséges feltételek tekintetében adottak a magyar fiatalok számára.

Tari Annamária: A facebook szociálpszichológiája – a XXI. század fiatalja

Amikor a közösségi média hatását vizsgáljuk a mai két digitális generációra, a kutatási adatokban azt találjuk, hogy vannak olyan vonások, amelyek felerősödnek. Az egyik ilyen – a társadalmi nárcizmus következménye – az önbecsülés, amely sokszor irreális, a világ felé illuzórikus képet mutat. A XXI. század fiataljai az online felületeken megjelenített énkép mellett szimultán élik a realitás mindennapjait, amelyben nem feltétlenül optimális az érzelmek működése, a tanuláshoz, erőfeszítésekhez, a kitartáshoz szükséges attitűd. Mit tehet ma egy pedagógus, milyen készségekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy hatékony oktatást nyújtson egy olyan generációnak, akiknek a zsebében ott az érintőképernyős okostelefon, miközben tanára krétával ír a táblára. Mi jósolható a személyiségváltozások terén és mire számíthat a szülők, tanárok X generációja?

Székely Levente Ph.D: Az új csendes generáció

Az előadás az 1982-1996 között születettek karakterét mutatja be a különböző szocializációs közegekben és ezen keresztül „az új csendes generáció” címke létjogosultságát teszteli a konformitás, bizonytalanság és passzivitás vizsgálatával a család és családi értékek, az iskola és munkahely, illetve a szabadidős terek és tevékenységek, ezen belül média- és kultúrafogyasztás, digitális terek és tevékenységek, sport és kockázati magatartások, civil aktivitás dimenzióiban. Az empirikus adatok alapján elmondható, hogy a fiatalokra jellemző a konformitás, nem akarják megdönteni a fennálló status quo-t, többségükben elfogadják szüleik életeszményét. Általánosan tapasztalható körükben a bizonytalanság, sok esetben hiányzik belőlük az elkötelezettség, céltalanok, amit maguk is problémaként érzékelnek nemzedékükben, mindeközben vágynak a rendezettségre. A 15-29 évesek passzivitása tovább növekedett az elmúlt években, hiányzik többségük életéből a civil aktivitás, apolitikusak, közéleti kérdésekhez visszahúzódó attitűddel közelítenek. Szabadidejüket zömmel a képernyők előtt töltik, mozgásszegény életmód és stagnáló deviáns magatartások jellemzik őket. Mindezek felfoghatók egyfajta csendes karakterként, amely jellemzi a mai fiatalokat.

Gruber Andrea Ph.D: A szakember maga az intervenció

A provokatív felvezető előadás központi témája a felnőttek szerepe a gyerekek és fiatalok agresszív viselkedésének kialakulásában, illetve azoknak a kezelésében. Ennek kapcsán felvetődik a szakember felelőssége az agresszív helyzetek produktív vagy adott esetben romboló megoldásában. Sok esetben ilyen agresszív helyzetekben a szakember ösztönös reakciója nem támogatja a szituáció pozitív kimenetelét, sőt inkább ront rajta. Tehát lehet-e, kell-e növelni a zavart és zavaró, nehezen szerethető gyerekekkel foglalkozó szakemberek szakmai tudatosságát?

Csontos Bence: Szakemberek egy fiatal szemével

A Konferencia záróelemeként tükröt tartunk a szakemberek elé: milyen is a világ, a szakma, a kongresszus egy fiatal szemével? Vajon mozdul-e előre a fiatalok világa egy szakmai rendezvény által? Vajon egy ifjú számára is nyújthat valamit egy konferencia vagy inkább csak olyan emberek szellemi önkielégítésének tekinthető, akik maguk között megállapodtak: ők a legokosabbak kerek e világon?

-.-.-.-

A kongresszus anyagai és képei felkerültek a csoport Facebook oldalára (https://www.facebook.com/events/766215340092094/).

A már felkerült anyagok innen is letölthetők és/vagy megtekinthetők: 

Földes Petra, Vincze Beatrix – Életpálya-támogatás az iskolában

Gruber Andrea – Agresszió

Lénárd Sándor – Mire lehet/ne jó az iskola

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.